Az eszközhordozó erőgépek az önjáró mezőgazdasági gépek kínálatának érdekes és egyben igen szűk szegmensét képezik.
Az eszközhordozók megjelenése és alkalmazása a mezőgazdasági feladatokra már több mint fél évszázados múltra tekint vissza. Mit is tartunk leginkább a mezőgazdasági felhasználásban önjáró eszközhordozónak? Napjainkban leginkább az olyan önjáró gépet, amely a saját vázszerkezetére csatlakoztatva különféle speciálisan hozzá kialakított felépítményekkel és munkaeszközökkel felszerelhető. A 70-es 80-as években még nagyon sok, mellső és hátsó frontfüggesztéssel ellátott, de általában a traktoroknál megszokott konstrukciós elemeket alkalmazó erőgépet is ebbe a kategória soroltak, de napjainkban már az erőgépek legalapvetőbb lehetősége a műveletkapcsolást biztosító mellső és hátsó munkagép-csatlakoztatás.
Először kis teljesítményben
Visszatérve a vázszerkezetre szerelt eszközökkel dolgozó eszközhordozókra, ezeket a hazai mezőgazdaságban először a keletnémet RS-09 traktorok és fejlesztett típusaik képviselték. Ezekhez a szintén keletnémet gyártók vázgerendelyre csatlakoztatható, hatalmas munkaeszköz-választékot biztosítottak, szinte az összes mezőgazdasági feladat megvalósítható volt a kis mindenes, léghűtéses motorral szerelt traktorokkal. A nyugat-európai kínálatban 1964-től kezdve, négy évtizeden keresztül, sokkal korszerűbb konstrukciós kialakításban a Fendt GT, illetve GTA széria képviselte a mellső vázkeretet eszközhordozásra alkalmazó vonalat.
A 60-as években itthon az RS-09 jelentette az eszközhordozót (fotó: mediatum.ub.tum.de)
Gyártásának négy évtizedével hosszú pályafutást könyvelhet el a Fendt GT és GTA (fotó: mediatum.ub.tum.de)
Betakarítógépek önjáró váza eszközhordozóként használva
Ha az önjáró eszközhordozó vázak alkalmazásának hazai történetét tekintjük át, akkor meg kell említeni a 70-es és 80-as években importált Herriau önjáró cukorrépa-betakarítók és a New Idea Uni System önjáró betakarítógép alvázának eszközhordozóként való alkalmazását. A hazai viszonyokban próbálták a cukorrépa-termesztés több munkafolyamatába bevonni a francia Herriau AM 6 cukorrépa-betakarító-gép önjáró hordozó vázát, import vetőgép, illetve hazai gyártású permetező és sorközművelő adaptálásával. Így próbálták az érdemtelenül nagy beszerzési értékű önjáró gép megtérülését elősegíteni. A tengerentúli New Idea Uni Systemnél a gyártó kínált az önjáró hordozó alapgéphez különféle betakarító gépsorokat (csőtörő, csemegekukorica-betakarító, arató-cséplő, silózó), illetve vetőgépet, permetező, folyékonytápanyag-kijuttató adaptert, illetve hómarót. Így próbálta szélesíteni az univerzális eszköz felhasználási területét.
Terra rendszer – európai kivitelben
A tengerentúlon egyértelműen a Terra Gator rendszerű eszközhordozók rohamos terjedése jelentette a szegmens térhódítását a mezőgazdaságban. Egyre nagyobb nemzetközi sikerei az európai gyártókat is hasonló, flotációs kerekeken guruló eszközhordozók fejlesztésére ösztönözték. Elsőként 1984/85-ben próbált a Horsch ezen a vonalon elindulni. A három flotációs keréken guruló Terra Trac eszközhordozó-családjuk bár felépítésben hasonlított, de méreteiben kompaktabb volt, mint amerikai versenytársai. Ennek a szériának a gyártása egészen 2004-ig tartott.
A másik, szintén német, Terra rendszerű eszközhordozó vonal, a HOLMER Terra Variant a mai napig gyártásban van, sőt idén ünnepli negyedszázados jubileumát. Legutóbb egyik tagjával a tavaly őszi Bábolnai Gazdanapok gyakorlati bemutatóján találkozhatott a nagyközönség. Az önjáró cukorrépa-betakarító gépek gyártására szakosodott gyártó az ott használt komponensekből, a betakarítógép hordozóvázának felépítését követve, különböző erőátviteli megoldásokat és járószerkezet-hajtást alkalmazó, több tagból álló szériát kínál napjainkban. A Terra Variantra szerelhető felépítmények és munkaeszközök választéka ma már igen széles, hiszen régóta gyártásban van, így a munkagépgyártók fontosnak érzik az eszközválaszték bővítését.
A Horsch Terra Trac az első tengerentúli mintára hajazó Terra-rendszerű eszközhordozó volt (fotó: mediatum.ub.tum.de)
A CLAAS XERION 1993-ban mutatkozott be (fotó: mediatum.ub.tum.de)
Nagy traktor és eszközhordozó egyben
A másik hosszú fejlesztési időszakkal és viszonylag nagy gyártási múlttal rendelkező nyugat-európai eszközhordozó-széria, a CLAAS XERION nagy előnye a versenytársaival szemben a variálhatósága az adott feladathoz. A XERION első sorozatgyártásra kész változatát 1993-ban mutatták be, de ezt egy alapos, másfél évtizedet átölelő fejlesztőmunka előzte meg. Egyedi megoldásai – mint pl. a hidraulikusan áthelyezhető oszlopos fülkefelfüggesztés, az önhordó vázkialakítás és az összkerékkormányzás – lehetőséget adtak arra, hogy nehézuniverzális traktorként és önjáró eszközhordozóként egyaránt funkcionálhasson. Így a nagy értékű gép egész évben teljes mértékben kihasználható, legyen szó talajművelésről, vetésről, szállításról, tápanyag-visszapótlásról vagy betakarításról.
A Rába-180 traktor
A különböző fejlesztési irányok bemutatása közben már szinte halljuk, ahogy néhányan számonkérően emlegetik, hogy a Rába-180 traktor miért nincs megemlítve, amikor a fejlesztési szándék annál is hasonló volt. A teljesen hazai tervezésű erőgép bonyolultsága ellenére mind elrendezésben, mind kialakításban újszerűnek, korszerűnek és modernnek számított, főleg annak tükrében, hogy a 70-es évek második felében született. Sajnos a feszített tempójú fejlesztőmunka és a megszokott protokollt nélkülöző, a traktorgyártás gyakorlatában ma is példátlan tempóban beindított sorozatgyártás megpecsételte a Rába-180 sorsát. Nem derültek ki időben az ilyen bonyolult erőgépnél előforduló gyermekbetegségek, fejlesztési hiányosságok. A kísérleti és gyártási időszak megfelelő ütemben történő végrehajtása, illetve a kötelező vizsgálati periódusokhoz való ragaszkodás egyaránt elősegítette volna a világszinten is korszakalkotó Rába-180 traktor sikerét. Sajnos nem így lett, és a Rába-180 traktort alapvetően nem úgy emlegetik, mint a hazai erőgépgyártás egyik sikertörténetét, bármennyire is elkötelezettek vagyunk érzelmileg iránta. Erről nem feltétlenül csak maga a konstrukció tehet.
Nagy előnye a XERION-nak, hogy univerzális erőgépként és eszközhordozóként egyaránt kihasználható (fotó: mediatum.ub.tum.de)
A Holmer Terra Variant negyedszázada van gyártásban, és az egyik legismertebb speciális eszközhordozó az európai piacon (fotó: holmer-maschinenbau.com)
A piaci szerepük jövője
Természetesen még számtalan próbálkozás történt eszközhordozók fejlesztésére az európai színtéren, de ezekből csak kevés élt meg hosszabb életutat. Sokakban felmerülhet a kérdés, mi a jövő az eszközhordozók gyártásának, fejlesztésének terén? Mi az oka annak, hogy a nagy traktorgyártók sorra leálltak az ilyen speciális konstrukciós felépítésű szériák gyártásával? Alapvetően az, hogy napjaink traktorfejlesztése és -gyártása a minél költséghatékonyabb előállítás felé tolódott. Moduláris traktorépítési elveket alkalmaznak, a különböző komponensek (erőforrás, erőátvitel) beszállítóktól érkeznek – és lényegében a traktorgyárban csak összeszerelés folyik. Ebben a struktúrában egy alacsony szériában gyártható, speciális építési elvet követő önjáró eszközhordozó kisszériás gyártása egyáltalán nem gazdaságos. Mivel napjainkban kizárólag üzleti szempontok diktálnak, és az innováció kérdése egy másodlagos szempont, így nem csoda, ha ebbe már az eszközhordozó-gyártás, a szűk piaci igények miatt, nem fér bele. Inkább arra törekednek az erőgépgyártók, hogy a traktorszériák alkalmazási területének határait minél szélesebbre kitolják. Természetesen mindig lesznek próbálkozások, elég csak az utóbb két évben felkapott holland Multi Tool Tracre vagy az angol Lite-Trac-re gondolni, de ezek említhető piaci pozíciót még nem értek el. A fejlesztések terén az erőforrás/erőátvitel tekintetében egyre nagyobb szerepet kap a hidraulikus és elektromos meghajtás. Fontos szempont maradt a többféle kormányzási mód megtartása, a nyomtávolság széles határok között való variálhatósága és a kapás kultúrákban történő alkalmazhatóság lehetőségének biztosítása.
SZERZŐ: Farkas Imre
