A paprika Amerikából származik, ahol fűszernövényként termesztették. Magyarországon az étkezésipaprika-típusok a 19. század végéig ismeretlenek voltak.
Az első nagybogyójú, paradicsom alakú és kosszarvú típusokat a török megszállás elől Magyarországra települt bolgárkertészek hozták be a 19. században. Az étkezési paprikát a bolgárok az akkoriban igen jól kidolgozott technológiával együtt maguk terjesztették el az országban. Az érett étkezési paprika a C-, az E-, az A-, valamint a B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B7-, valamint B9-vitamintartalmának köszönhetően igen hasznos növényünk. Szénhidrátjai, melyek túlnyomó része fruktóz, illetve glükóz, könnyen emészthetők, kellemes édes ízt kölcsönöznek a bogyónak. A friss étkezési paprika ízanyagának kialakulásában specifikus aromavegyületek (2-metoxi-3-izobutilpirazin), aminosavak, ásványi sók, illetve lipidek is szerepet játszanak.
A paprika termésének színét különféle pigmentanyagok alkotják. Ezek leginkább karotinoidok, melyek a bogyó érése során termelődnek vagy átalakulnak. Többségük vízben nem, de zsírban jól oldódik. A karotinoidok humánélettani szerepe kimagasló, szervezetünk számos sejtcsoportja igényli őket. Leginkább az antioxidáns hatásuk miatt nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára. A termesztési tér fűtésével Magyarországon is egész éves termelést lehet folytatni, egyedüli korlátozó tényező a téli hónapok kedvezőtlen fényellátása. A klímaváltozás hatásai is arra ösztönzik és kényszerítik a termelőket, főleg a mérsékelt égöv országaiban, hogy a legtöbb típus termesztését zárt térben végezzék a szabadföldi termesztés helyett. Magyarországon is ez a tendencia érvényesül, folyamatosan csökken a paprika szabadföldi termesztése. A terület zsugorodásának mértéke legfőképpen az étkezési paprikánál figyelhető meg. A termelőberendezések alatt sokkal nagyobb biztonsággal lehet termelni, valamint jobb minőséget lehet elérni. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy zárt térben 100%-ig megvalósítható a komplex integrált növényvédelem, amely magas szintű élelmiszer-biztonságot is jelent. A paprikát fertőző növényi vírusok napjainkban is a termésveszteség meghatározó tényezői. Az ellenük való védekezés nem megoldott, alapvetően rezisztens fajták termesztésével, illetve a vírusvektorok elleni védekezéssel csökkenthetjük kártételüket. A paprika kórokozói közül a legfontosabb csoportot a növényi vírusok jelentik. A paprika legfontosabb vírusbetegségei közé tartozik a paradicsom-bronzfoltosság vírus (TSWV), az uborka-mozaikvírus (CMV), a dohány-mozaikvírus (TMV) és a burgonya-Y-vírus (PVY).
Paradicsom-bronzfoltosság vírus
(Tomato spotted wilt virus)
A paradicsom-bronzfoltosság vagy más néven a paradicsom-foltoshervadás vírus egyike a legjelentősebb és legszélesebb gazdanövénykörrel rendelkező vírusoknak. Mintegy ezer növényfajt képes megfertőzni, melyek között számos gazdaságilag jelentős kultúrnövény is szerepel. A vírus ökológiájában fontos szerepe van az áttelelő, évelő gyomnövényeknek (Stellaria media, Convolvulus arvensis, Solanum nigrum stb.), amelyek mint elsődleges vírusforrások és vektortápnövények, lehetővé teszik a kórokozó fennmaradását és terjedését. A világon mindenütt elterjedt kórokozó, számos növény esetében igen súlyos (50–90%-os) minőségi és mennyiségi termésveszteséget okoz. A betegséget 1919-ben Ausztráliában írták le. Hazánkban 1972-ben figyelték meg dohánynövényeken, de csak később, 1994-től vált jelentőssé, ekkor terjedt el az országban a nyugati virágtripsszel együtt. A vírus rendszertanilag a Tospoviridae víruscsalád tagja, és az Onthotospovirus génuszba tartozik.
A foltoshervadás vírus tünetei főleg hajtatott növényeken jelentkeznek, a betegség előfordulása szoros összefüggésben van a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) megjelenésével és károsításával.
1. kép. TSWV tünete paprikán
A vírus mechanikailag átvihető, de terjedésében a különböző tripszfajok (Thrips tabaci, Frankliniella occidentalis) a legjelentősebbek. A vírust csak a lárvák képesek a beteg növényekből felvenni, majd a vírus a lárvában inkubálódik (propagatív vírus), és ezt követően történik meg az egészséges növények megfertőzése. A vektorok életük végéig fertőzőképesek. A tünet a leveleken sárga egynemű vagy gyűrű alakú foltok formájában jelentkezik. Ezek később barnás színűek lesznek. A hajtáscsúcs lankadni kezd, hervad, végül pedig elszárad. A száron sötétbarna foltok figyelhetők meg, a termés pedig egyenetlen felületű lesz, és gyűrűs foltok jelennek meg rajta. A vírus által okozott tünetekre először fényszegény körülmények között, tavasszal lehet számítani. A későbbi időszakban a tünetek maszkírozódhatnak, de a fertőzés továbbra is fennmarad, majd újra megjelenhet, amikor a növényeket stresszhatás éri.
Uborka-mozaikvírus
(Cucumber mosaic virus)
Az uborka-mozaikvírus minden paprikát termesztő országban előfordul. Magyarországi megjelenését Kalocsa környékén, az 1940-es években állapították meg. Hajtatott és szabadföldi paprikán is előfordul, de fűszerpaprikán a legjelentősebb. A paprika egyik legsúlyosabb betegsége, amely mintegy 30-40%-os mennyiségi veszteséget és igen jelentős minőségi kárt idéz elő. A vírus rendszertanilag a Bromoviridae víruscsalád tagja, és a Cucumovirus génuszba tartozik. A fertőzött növények már palánta korban visszamaradnak a fejlődésben, és „bokros” növekedést mutatnak. A levelek elkeskenyednek és aszimmetrikussá válnak. Gyakran klorotikus, mozaikos vagy ún. „tölgyfalevél” mintázatú, esetleg nekrotikus tünetek is megfigyelhetők a leveleken. A levélnyelek meghosszabbodása, a rendellenes mennyiségű virágképződés és a rossz virágkötődés egyaránt megfigyelhető. Egyéb vírusokkal való, ún. komplex fertőzés hatására a tünetek súlyosabbá válnak, és az apró termésen nekrózisok, torzulások lépnek fel. A kórokozó elleni védekezés alapja a megelőzés. Számos fajtát lehet találni a vetőmagpiacon, melyek ellenállóak a vírusra. A megelőzésben fontos szerepet kap a gyomgazdák és a vektorok elleni célzott védekezés. Tartsunk izolációs távolságot a szomszédos területen termesztett gazdanövények és a paprikaállomány között! Ne hajtassunk egy légtérben dísznövényeket és paprikát! A beteg növényeket azonnal távolítsuk el az állományból, ezzel csökkenthető a betegség továbbterjedése.
A vírus mechanikailag, a beteg növény szövetnedvével átvihető. Terjedésében a levéltetvek (pl. Myzus persicae) igen fontos szerepet játszanak. A nem perzisztens vírus átvitelében mintegy 30 levéltetűfaj vesz részt. A paprikamaggal való átvitel kizártnak mondható, bár újabban vannak vizsgálati eredmények a magvak felületi fertőzöttsége útján történő vírusátvitelre. A legeredményesebb védekezést vírustoleráns vagy -rezisztens vonalak, fajták jelentik. A nem perzisztens vírus levéltetűvektorai elleni inszekticides védekezéssel szabadföldi termesztésnél a kívánt eredmény nem érhető el. Tekintettel az igen jelentős, több mint ezer növényre kiterjedő gazdanövénykörre, a természetes, szabadföldi izolációs távolság betartásával nem lehet eredményt elérni. A vírusfogékony gyomnövények elpusztítása azonban feltétlenül kívánatos.
2. kép. TSWV tünete a paprika termésén
3. kép. CMV tünete paprikán
Dohány-mozaikvírus
(Tobacco mosaic virus)
E vírusos betegség a paprikát termesztő országokban mindenütt előfordul. A vírus igen kiterjedt gazdanövénykörrel rendelkezik. Legfontosabbak a Solanaceae családba tartozó növények (Capsicum annuum, Lycopersicon esculentum, Nicotiana tabacum). A vírus rendszertanilag a Virgaviridae víruscsalád tagja, és a Tobamovirus génuszba tartozik. A vírustünetek a paprika genotípusaitól, a fajtáktól függően eltérőek lehetnek. A beteg növény levelein általában sötétzöld foltosodás mutatkozik, a száron hosszanti irányú nekrózisok, a bogyókon pedig nekrotikus elhalások és rücskösség (kidudorodás) lép fel.
A vírusfertőzött növények a fejlődésben jelentősen visszamaradnak. A betegség a legtöbb esetben komplex természetű, több vírus által egy időben jelenik meg, ami a tünetek erősségét igen jelentősen fokozza. A vírus átvitelében fontos szerepet játszik a vírusfertőzött mag. A növényekben általában igen nagy koncentrációban előforduló vírus a beteg növény szöveteivel, kertészeti eszközökkel, munkaruhával a termesztési műveletek során könnyen átvihető. Ismeretes öntözővízzel való spontán vírusátvitel is. Az emésztőrendszerrel szemben rezisztens vírus a bélsárban is megőrzi aktivitását, ezért a trágyázás jelentős szerepet játszik a vírusos betegség elterjedésében. A betegség terjedésében a fent említetteken kívül jelentős szerepet játszik a kiterjedt gazdanövénykör, a gyors kontakt fertőzés lehetősége és a vírus toleranciája a kedvezőtlen környezeti tényezőkkel szemben. A dohány-mozaikvírussal szembeni védekezés rezisztens fajták termesztésével a legeredményesebb. Fontos szempont a talajfertőtlenítés és magcsávázás 2%-os nátrium-hidroxidban vagy 4,2%-os kalcium-hypo-kloridban vagy 2,6%-osnátrium-hypokloridban vagy trinátriumfoszfát (Na3PO4) 10%-os oldatában. Igen nagy jelentősége van a higiéniai rendszabályok (pl. eszközfertőtlenítés, a beteg növények megsemmisítése, a munkaruhák fertőtlenítése, gyakori kézmosás és elektromos szárítóval való kézszárítás) betartásának.
4. kép. TMV tünete paprikalevélen
Burgonya-Y-vírus
(Potato virus Y)
A burgonya-Y-vírus az egész világon elterjedt vírusbetegség. Igen széles gazdanövénykörrel rendelkezik, amely főleg a Solanacea családba tartozó növényekre (pl. Capsicum annuum, Lycopersicon esculentum, Nicotiana tabacum, Solanum tuberosum) terjed ki. A vírus rendszertanilag a Potyviridae víruscsalád tagja, és a Potyvirus génuszba tartozik. A tünet a levélerek kivilágosodásában (érkivilágosodás) nyilvánul meg, valamint a levélerek mentén sötétzöld sávok alakulhatnak ki (érszalagosodás). A betegséget előidéző vírustörzstől és a paprika genotípusától függően levélfodrosodás, növekedésgátlás, nekrózis és gyors növénypusztulás is megfigyelhető.
A termésen jelentkező mozaikfoltosodás is gyakori tünet. A vírusmechanikailag átvihető, de a betegség terjesztésében a levéltetvek játsszák a főszerepet. A mag útján való átvitel kizárt. A védekezés a vírusrezisztens fajták termesztésével és a vírusfogékony növények (dohány, paradicsom) távoltartásával a legeredményesebb. A nem perzisztens típusú vírus levéltetűvektorai elleni védekezéssel tökéletes eredményt nem lehet elérni. A védekezés eredményességét megnehezíti, hogy a korábban előállított rezisztens fajták a rezisztenciát áttörő vírustörzsek fellépése következtében fogékonnyá váltak, és elveszítették rezisztenciájukat.
5. kép. PVY tünete paprikán
Szerző: Dr. Pocsai Emil
