A városi zöldfelület-gazdálkodásban rejlő üzleti lehetőségek elemzését a GINOP 2.2.1-15-2017-00042 számú, „A Pannon régió növényeinek genetikai hasznosítása” című projekthez kapcsolódón végeztük el.
A kutatásban résztvevők a Pannon régió növényeinek genetikai állományát hivatottak megőrizni és fenntartani, figyelembe véve az értékesítési lehetőségeket is. A pályázatban benyújtott program 6 fontos célkitűzés köré épül, melyből rögtön az első a zöldfelület-gazdálkodáshoz kapcsolódik. Az első cél szerint a projekt eredményeként fás szárú, évelő lágyszárú, egynyári fajták olyan szelektált állománya születik meg, mely szárazságtűrése és sótűrése következtében a degradált területek rekultivációjában sikerrel alkalmazható. Ehhez a célhoz kapcsolódóan végeztünk agrárpiaci elemzést a termékek eladhatóságáról a FÁK-országokban, melynek eredményeit foglalja össze a cikk. A zöldfelület-gazdálkodás a klímavédelem mellett komoly üzleti lehetőségeket is rejt magában. A projekt céljaihoz jól illeszkedhet egy olyan elképzelés, miszerint magyar vállalkozások Közép-Ázsia országaiban a nagyobb városok zöldfelület-gazdálkodásában aktív szereplőként vesznek részt. Ez többféle szerepkörben lehetséges – a vállalkozások lehetnek alapanyag-előállítók, beszállítók, zöldfelület-építők vagy -fenntartók is. Felmerül tehát a kérdés, hogy vajon milyen tendenciákkal és adatokkal érdemes számolni a téma kapcsán.
Üzleti lehetőségek a zöldfelületgazdálkodásban
A zöldfelület-gazdálkodásban számos üzleti lehetőség adódhat a projekt kapcsán. Közép-Ázsiában sok nagyváros található, amelyek zöldfelülete kialakításra/fejlesztésre szorul. A következőkben a rendelkezésre álló adatokkal és szakértői becslésekkel mutatjuk be a különböző üzleti lehetőségeket. Kezdetben vizsgáljuk meg a potenciális célpiacokat! Közép-Ázsia országainak népsűrűsége meglehetősen alacsony, 7 fő/km2 (Kazahsztán) és 124 fő/km2 (Moldova) között mozog. A relatíve alacsony népsűrűség ugyanakkor egy komoly növekedés eredménye – 1961-ről 2016-ra több országban három-négyszeres növekedést lehetett látni. Az alacsony népsűrűség zöldfelület-gazdálkodás szempontjából kedvezőnek mondható, hiszen kevés, ugyanakkor nagy kiterjedésű városi terület szolgálhat célpiacként – ebből a szempontból Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország és Türkmenisztán kerülhet előtérbe.
1. grafikon. GDP/fő alakulása Közép-Ázsia országaiban, 1990–2016 (USD, 2010-es bázison). Forrás: saját szerkesztés, világbanki (2018) adatok alapján
2. grafikon. Zöldfelület-gazdálkodási és jövedelemadatok európai városokban, 2015-ben. Forrás: saját szerkesztés, OECD-, BFVT- és Eurostat- (2018) adatok alapján
Látható továbbá az is, hogy a közép-ázsiai országokban a rendszerváltás óta a legtöbb esetben folyamatosan és szignifikánsan nőnek a fogyasztói jövedelmek (1. grafikon). Ebből következően a legtöbb ország egyre inkább megengedheti magának, hogy jólétét növelve zöldfelület-gazdálkodási beruházásokat is végrehajtson. Ugyanakkor nagy különbségek tapasztalhatók ezen a téren is az egyes országok között – a legmagasabb és legalacsonyabb GDP/fővel rendelkező ország között közel tizennégyszeres különbség volt 2008–2016ban. Az 1. grafikonról jól látható, hogy a régió leggazdagabb országa Oroszország, Kazahsztán, Fehéroroszország, Azerbajdzsán és Türkmenisztán volt.
Az éves GDP/fő növekedési ütem is jelentősnek számít a 2000-es évektől a régióban – ezen belül is kiemelkedő Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán teljesítménye. Látható ugyanakkor a rendszerváltás és a 2008-as gazdasági válság hatása is, ami elég volatilissé teszi a különböző teljesítményeket. Az egyes országoknak, illetve városoknak tehát az eddigi trendek alapján lesz forrásuk arra, hogy akár városi zöldfelület-gazdálkodásra költsék jövedelmük egy részét. Mivel a közép-ázsiai országok városfejlesztési adatai nem állnak rendelkezésre, az üzleti lehetőségek bemutatását folytassuk néhány európai város adataiból kiindulva!
Mivel a zöldterület-gazdálkodásnak elsősorban a nagyvárosokban van létjogosultsága, érdemes megvizsgálni a célterületen található nagyvárosok számát. Jelenleg a FÁK-országokban összesen 109 olyan város található, amelynek lakossága meghaladja a 300 000 főt. Ezek közel 80%-a 1 millió fő alatti város, s a térségben mindösszesen két orosz metropoliszban van 5 millió főnél nagyobb lakosság (Moszkva és Szentpétervár). Szintén Oroszországban található a legtöbb nagyváros (szám szerint 66 db), utána messze leszakadva Ukrajna (15) és Kazahsztán (9). Ezek alapján megállapítható, hogy a térségben a legnagyobb városi zöldfelület-gazdálkodási potenciál alapvetően ebben a három országban van, ha a nagyvárosok számát nézzük.
A projekt szempontjából fontos továbbá a nagyvárosok számának várható alakulása is. Az ENSZ előrejelzései szerint a legalább 300 000 fős városok száma a FÁK-országokban 2030-ra 117-re nő, ami több mint 7%-os növekedés. Leginkább a 300 000–500 000 és az 1 000 000–5 000 000 fő közötti városok számának növekedése várható (rendre +6 és +4). Fontos azonban kiemelni, hogy a térség nagyvárosszámainak növekedéséért mindösszesen négy ország lesz felelős: Türkmenisztánban 2030-ra várhatóan megnégyszereződik a nagyvárosok száma, Kirgizisztánban megduplázódik, Üzbegisztánban hárommal nő (+60%), míg Kazahsztánban eggyel (+11%). Ezek alapján megállapítható, hogy a legnagyobb növekedési potenciállal a városi zöldfelület-gazdálkodás viszonylatában ezekben az országokban lehet számolni. A 2. grafikonon néhány európai nagyváros zöldfelület-gazdálkodási és jövedelemadatait mutatja. Ahogyan látható, Prágában és Párizsban jut a legtöbb városi zöldfelület egy lakosra a mintában (36 m2/fő), míg a legkevesebb Bukarestben (6 m2 /fő). Erdőterületből arányaiban Varsóban volt a legtöbb 2015-ben (53 m2/fő), míg a legkevesebb szintén Bukarestben (3 m2/fő).
Ami a városi sport- és szabadidős területeket illeti, itt is Párizs vezet (14 m2/fő), és Bukarest az utolsó ezen a listán (2 m2/fő). Ugyancsak Párizsban volt a legmagasabb az egy főre jutó GDP értéke 2015-ben (kb. $383 000/fő), míg Bukarestben a legalacsonyabb ($23 251/fő).
Az adatokból és a 2. grafikonból is látszik tehát, de a korrelációszámítás is megerősíti, hogy a városi zöldfelületek és a városi GDP/fő között a mintában közepesen erős (0,63) a kapcsolat mértéke. Joggal feltételezhető tehát, hogy a GDP/fő adatok nagyságából következtethetünk a városi zöldfelület-gazdálkodás nagyságára is. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy alapvetően Oroszország és Kazahsztán adatai közelítik Lengyelország, Magyarország és Románia jóléti adatait, így Moszkvában és Asztanában várható el 6-16 m2/fő városi zöldfelület kialakítása. Ha a 2. grafikonon szereplő adatokat összevetjük a valós budapesti adatokkal, azt mondhatjuk, hogy Budapest GDP-je OECD-adatok szerint kb. 59 milliárd dollár. Ennek az összegnek kb. a 2%-a Budapest költségvetése (kb. 16,6 milliárd dollár ~ 380 milliárd forint), aminek az 1%-át költi a város zöldfelület-építésre és -fenntartásra. Vagyis Budapest adatai alapján azt mondhatjuk, a város GDP-jének két tízezrelékét költi erre a célra. A fenti logika alapján a városi GDP-adatok vagy költségvetés függvényében megbecsülhetők a zöldfelület-gazdálkodásra fordított kiadások nagyságai. Az 1. táblázat egy ilyen becslést mutat be.
Az 1. táblázat alapján látható, hogy a legnagyobb potenciál zöldfelület-gazdálkodási téren Oroszországban, Kazahsztánban és Ukrajnában van, míg a legkisebb Tádzsikisztánban, Kirgizisztánban és Moldovában. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a fenti eredmények a becslések esetleges pontatlansága és az adatok hiánya miatt csak nagyságrendek szintjén kezelendő.
Összegzés
A munkaanyag a városi zöldfelület-gazdálkodás helyzetét és kilátásait, valamint az abban rejlő üzleti lehetőségeket vizsgálta a projekthez kapcsolódóan. Habár a téma mélyebb kidolgozását jelentősen hátráltatta a rendelkezésre álló adatok hiányos természete, eredményeink szerint Közép-Ázsia egyre növekvő gazdasági jólétével párhuzamosan az üzleti lehetőségek száma is növekszik a zöldfelület-gazdálkodás területén. Budapest és néhány európai nagyváros adatait alapul véve sikerült kimutatni, hogy egy város GDP-je és a városi zöldfelületek nagysága között közepesen erős korrelációs kapcsolat van, vagyis GDP-adatok függvényében megbecsülhető a városi zöldfelület-potenciál. Budapest példáján szemléltetve kimutattuk, hogy Budapest az éves költségvetésének 1%-át költi zöldfelületek építésére és fenntartására. A nemzetközi adatbázisokból származó adatokat összevetve a valós budapesti adatokkal pedig azt mondhatjuk, hogy Budapest GDP-jének két tízezrelékét költi erre a célra. A fenti logika alapján megbecsültük továbbá, mely FÁK-országokban milyen piaci potenciál rejlik a zöldfelület-gazdálkodásban. Az eredmények szerint a legnagyobb piaci potenciál zöldfelület-gazdálkodási téren Oroszországban, Kazahsztánban és Ukrajnában van, míg a legkisebb Tádzsikisztánban, Kirgizisztánban és Moldovában.
SZERZŐ: DR. JÁMBOR ATTILA – DR. TÖRÖK ÁRON
