Az utóbbi években a szárazság és bár ritkábban, de a súlyosan kiegyenlítetlen csapadékeloszlás: vagyis a néha lezúduló durva „esőbombák” okoznak stresszt a földeken. Ennek ellenére az ezt ellensúlyozó eszközöket még kevesen követik. Íme, néhány mellbevágó adat.
Előre megmondták
A tudományos kutatások már a 2000-es évek eleje óta tudják előre, hogy a 21. század második évtizedétől – vagyis ahogyan látjuk is: mostantól – térségünkben az enyhe és csapadékos teleket forró és száraz nyarak, szélsőséges csapadékeloszlás, több szeles és viharos nap jellemzi. valószínűsíthető. A csapadék mennyiségének és eloszlásának szélsőségeit az intenzív esők gyakoriságának növekedése fokozza, mivel kedvezőtlenül hat a talaj felvehető vízkészletére és vízmérlegére. A talaj minőségét és állapotát köztudottan meghatározza a talajművelés – ami árthat, az segíthet is: a talaj szerkezetét óvó művelés fontos szerepet játszhat a klímakár megelőzésében és enyhítésében – állapította meg az MTA kutatócsoportja (Birkás Márta, Kende Zoltán, Pósa Barnabás; 2015. Környezetkímélő talajművelési rendszerek Magyarországon).
Egyszer aszály, máskor dagály
A másik probléma a hirtelen lezúduló vagy tartósan áztató eső(zés)ek gyakorisága. A szeszélyes időjárást igazolják a számok. A 2003-as évben -138, 2011-ben és 2012-ben -283-286 mm víz hiányzott, míg viszont például 2005-ben az átlag felett +125, a 2010-ben pedig +371 mm csapadék érkezett. A szélsőségekre jellemző példa, hogy 2013-ban 572 mm csapadék hullott, de ennek a csaknem 70%-a az első félévben; továbbá 2014 első 4 hónapjában 93 mm, majd szeptember végéig 429 mm volt a csapadék. A talajtannal, művelési technológiákkal foglalkozó tudósok a megoldást a folyamatos felszíntakarásban, a vízvesztő művelési megoldások elhagyásában, az optimalizált trágyázásban látják annak érdekében, hogy a talaj szerkezete folyamatosan védett legyen.
Ugyanannyit terem
Ezt igazolták a Rátonyi Tamás vezette kutatások is (Hagyományos és a talajkímélő termesztéstechnológiai rendszerek talaj fizikai állapotára gyakorolt hatásának értékelése, 2007). Talajművelési tartamkísérletben és üzemi kísérletben vizsgálták a növénytermesztési technológiai rendszerek talaj fizikai állapotra gyakorolt hatását. Arra jutottak, hogy a talaj nedvességkészletével való takarékosság szempontjából a talajelőkészítést és vetést egy menetben végző direktvetés mutatta a legkedvezőbb képet. A talaj nedvességállapota igazolta a forgatás nélküli talajművelés kedvezőbb nedvességmegőrző hatását a hagyományos ekére alapozott műveléssel szemben. Ráadásul a terméseredmények sem romlottak: a vizsgált termesztéstechnológiai változatok a kukorica és az őszi búza szemtermés-produkcióját kismértékben, a napraforgó szemtermés-produkcióját pedig egyáltalán nem befolyásolták – vagyis a csökkentett művelésre alapozott növénytermesztési technológiák üzemi méretű alkalmazhatósága bizonyított.
Talajelemzés egy szántott és egy forgatásmentes tábla találkozásánál
Gyakorlatban látják
Mindezt igazolják a hazánkban mind gyakoribb talajelemzéses bemutatók, amelyek olyan gazdaságok területén történnek, ahol átálltak a kevésbé intenzív, forgatásmentes, csökkentett menetszámú művelésre, esetleg takarónövények bevetésével kiegészítve. Ez utóbbiakat az alkalmazóik egyfajta védelmező szivacsrétegként írják le: a köztes takarónövények nemcsak táplálják a termőtalajt, hanem megvédik a felszínt a lezúduló, erodáló hatású özönvíz-szerű esők idején, másrészt jelentősen csökkentik aszály idején a nedvességveszteséget. Egy lapunknak nyilatkozó Vas megyei gazda – aki 2003 óta nem szánt többszáz hektáros gazdaságában – arról számolt be, hogy a 2018-as szárazság idején bő harmadával több nedvesség maradt a földjeiben, mint a szomszédjai birtokain.
forrás: Horizont Média, MTA
