Exkluzív rovatunk interjúalanyával, Ackermann Tamással, a Fliegl Abda Kft. cégvezetőjével való beszélgetésünk során nemcsak az indulás nehézségeiről és sikereiről, de a gyártáshoz, fejlődéshez kapcsolódó kihívásokról, szakmai alázatról és örömökről is beszélgettünk.

Ackermann Tamás, a Fliegl Abda Kft. cégvezetője

Vasfüggönyön átnyúló kapcsolat

– Mióta is erősíti a Fliegl csapatát?

– Közel negyedszázada dolgozom a Flieglnél, többféle beosztásban. Amikor kezdtem, akkor a kelet-európai értékesítés megszervezését kaptam feladatul, emellett a hazai gyár kialakításánál is segédkeztem. Maga a Fliegl német gyökerű cég, amely az elmúlt két és fél évtizedben kivételes fejlődésen ment keresztül. A tulajdonos idősebb fiával dolgoztunk itt együtt, és mivel hasonló életkorúak vagyunk, sikeresen tudtunk együttműködni. Öt gyermeke van az idős alapítónak, közülük azonban nem mindenki dolgozik ebben a szektorban. „Csak annyit hagyj a gyerekedre, hogy bármit megtehessen, de ne annyit, hogy semmit se kelljen tennie!” – ezt olvastam nemrég egy hazai birtokon, és ez nagyon igaz ebben a családban is. Az a fiú, aki a magyar céget viszi, megvásárolta az édesapja és a testvére üzletrészét is, tehát nem megkapta, hanem megvette. Ez mindenképp jól mutatja a család hozzáállását!

– Miért éppen Magyarországra jött a Fliegl?

– A vasfüggöny lehullása után ösztönzést jelentett, hogy hazánkkal mindig is volt az anyagcégnek valamilyen kapcsolata. A ’80-as évek vége felé a Mezőgép már beszállított bizonyos eszközöket a Flieglnek. A már meglévő gazdasági kapcsolat így segített az elindulásban. Ennek emberi és műszaki háttere is volt, a győri Mezőgép szárnyai alatt. Az abdai részegységet, gyártóüzemet, ingatlanokat vásárolta meg végül a német cég. Persze óriási fejlesztések következtek, zöldmezős beruházásként 1994-95-ben az új csarnokok építésével. Műszakilag feltétlenül újítani kellett, csak így lehetett előrébb lépni.

Akkoriban maga a piac sem állt még a fejlettség jelenlegi szintjén. A szállítóeszközöknél egyszerűen még nem jelentkezett igény a most jellemző fejlett technika használatára. A tsz-ekből a privatizációk során beszerzett HW8011-est, 6011-est alkalmazták, ami éppen megfelelt az elvárásoknak. Az első lépés a fejlesztéseknél inkább az erőgépek irányába tartott. A következő lépés a motoros eszközök után a különböző munkaeszközök fejlesztése volt – ez nem könnyítette a helyzetünket, hisz a sor végére kerültünk a beruházásoknál. Mindehhez azért hozzátartozik, hogy akkoriban sok külföldi tulajdonos került be a hazai vállalkozók közé, és náluk előny volt a mi cégünk német háttere. Az első sikerélményeket inkább ott tudtuk megélni. Helyi vállalkozásként, gyártóként számukra kifejezett előny volt, hogy itt dolgoztunk, nem volt probléma a honosítással. Akkoriban kicsit más lábon állt még a homologizáció…

– Mik voltak az elvárások az anyacég részéről a kezdetekkor?

– Jó konstelláció állt egybe, mert igazából akkor alakítottuk ki a szervezetet – nem volt kihez hasonlítani, ráadásul tényleg jelentős tempóban sikerült bővíteni a piacot. Nem voltak túlzottak az elvárások, és sikerült megfelelően bekerülnünk a hazai vérkeringésbe. A rendszerváltás után azért voltak a hazai piacon anomáliák, szerencsére a tulajdonos figyelt a korrekt üzletmenetre, és hosszú távon meg is mutatkozott, hogy csak így érdemes tevékenykedni.

Tíz év előny a letolókocsival

– Mikor fedezte fel a magyar piac a Flieglt?

– Lassan, de folyamatosan. A pótkocsik mellett 98’-ban már óriási lépés volt a letolókocsink megjelenése, ami a korábban itthon használt 2-3 oldalra billenthető pótkocsikhoz képest űrtechnológia volt. Mindig megelőztük a korunkat, de nemcsak itthon, hanem nemzetközi szinten is. A ’99-es Agritechnica szakkiállításon a letolókocsit nem igazán tudta hova tenni a szakma. Ma meg minden magára valamit adó pótkocsigyártó gyárt valamilyen alternatívát a billentésre. A letolókocsira volt tíz év szabadalmi védettségünk, utána kezdte a piac másolni a termékünket. De az nem baj, ha minket másolnak, mert látszik, hogy jó irányba megyünk!1999-2000-től azért már a hazai gazdák innovációs hajlandósága és az addigi sikerek is meglátszottak a piacon. Elkezdtek keresni bennünket, és a szakmai döntéseket eredményeként le tudtuk cserélni a régi megoldásokat. Ma már több mint 1000 db letolókocsi van az országban! Ezek közt 20 éves, működő masináink is előfordulnak! Egyet szívesen kicserélnénk már egy újra, és a tervezett abdai múzeumba elhelyeznénk az egyik ilyen, mérföldkőnek tekinthető gépet.

– Az anyacég milyen irányba fejlődött ebben a negyedszázadban?

– Óriásit – előre! Nyilván az abdai gyáregységnek is van ebben szerepe, de például már Kínában is van egy közös összeszerelő üzemünk, illetve az USA-ban működő, Chicago melletti gyáregyég 50%-a is a Fliegl Abda Kft. tulajdonban van. Ez azért egy komoly ugrás. Emellett az anyacégnek többek között Brazíliában, Spanyolországban, Oroszországban is vannak gyárai, de alapvetően a nyersanyagtól a késztermékig csak itt, Abdán és Németországban gyártunk. Az összes többi gyár a helyi igények szerint a részegységek összeszerelését végzik. Komoly vágyaink élnek még, hisz bizonyos piacokra borzasztó nehéz bejutni. Franciaország például annyira védi a saját gyártóit, hogy az importeszközökkel foglalkozók nagyon nehéz helyzetben vannak. Éppen ezért vásárolta meg július 9-i hatállyal a Fliegl a Brochard Constructeur francia mezőgazdasági pótkocsigyártót.

Új utakon – a Bivaly erejével

– Mi lehet a következő, mérföldkőnek számító termékük?

– Termékszinten gondolkodunk. A letolókocsis érzést szereznénk újra átélni; ehhez már megvan a gép, az Agritechnicán két éve ezüstérmet is kapott a rendfelszedő-átrakó kocsink, Büffel, Bivaly néven. Most dolgozunk azon, hogy ez szériaérett, piacérett legyen. Jelenleg például 5 gép dolgozik Európában, gyűjtjük a napi munkatapasztalatokat róla. A szeptemberi abdai szakmai napon be fogjuk mutatni a partnereinknek, ez lesz az egyik fő attrakció. A rendfelszedő eszköz és a szállítóeszköz a mi filozófiánk szerint külön feladatra való, egy rendfelszedő eszközt ne cipeljünk állandóan egy szállítóeszközön. Szeptember 21-én, szombaton bárkit szeretettel várunk 15 év után újra megszervezett nyitott szakmai napunkon. Minden már ismert vagy még érdeklődő partnerünknek szívesen bemutatjuk ezt az újdonságunkat és természetesen a teljes termékportfóliót.

– Mennyire könnyű vagy nehéz a gyártáshoz a megfelelő számú és tudású mérnököt, illetve szakember megtalálniuk?

– A mai gazdasági helyzetre jellemző szakemberhiány a mezőgazdasági gépgyártást is elérte. Míg 10-15 évvel ezelőtt sok jelentkező közül választhattunk jobbnál jobb szakembereket, addig most egy-egy szabad hegesztőlakatos vagy mérnöki pozícióra néhány jelentkező akad, és nehéz dönteni, a választási lehetőség hiánya miatt. Nagyon örülök annak, hogy sok olyan kollégával tudok a mai napig együtt dolgozni, akikkel egykor fiatalként kezdtük itt a munkát. A tapasztalat nagyban segíti a mindennapjainkat. De nagyon várnánk a fiatalokat, hogy hasonló útra állítsuk őket, mint ahogy annak idején minket a nagybetűs Szakik.

Az Agritechnica szakkiállításon két éve ezüstérmet kapott a rendfelszedő-átrakó kocsi,a Büffel (Bivaly)

– Mit tanácsolna a frissen végzett fiataloknak, mivel érdemes kiegészíteni szaktudásukat? Miben lát hiányt a képzettségüket illetően?

– Sajnos az elmúlt 10-15 évben a fiatalok (de a szülők is) elhitték, hogy elég „csak” tanulni és papírt szerezni, és máris csodás élet várja az ifjúságot. Szerintem ez nem igaz. Tudás kell! Tudás nélkül nem lehet építkezni, de a tudás megszerzése után (vagy alatt) nagy szükség van a szakmai gyakorlat elsajátítására. Sajnos az oktatás is elhanyagolja a szakma gyakorlati ismereteit, mindegy, hogy milyen szintről beszélünk, szakiskolai vagy mérnökképzésről. A gyakorlati tudás megszerzését az anyagi előnyök/követelések elé kellene helyezni. Ez nem más, mint alázat a szakma iránt.

Minden napot élvezek!

– Elegendő most az a gyártókapacitás, amit a gyár biztosítani tud? A termelői igényeknek az átfutási idők megfelelnek-e?

– A gyár kapacitását csak modern, új technológiával lehet növelni. Ez az elmúlt időszakban mindig jellemző volt a Flieglre. A vevői igények szezonális hullámzását az elmúlt pár évben a kereskedőhálózat együttműködésével próbáljuk rövid átfutással kielégíteni. Ezt a kereskedők készletezésével érjük el, így a szezon előtt már a „piacon” tud lenni a termékünk. Sajnos a gyári átfutás ideje az elmúlt 2 évben nagyon megnőtt. Van olyan termékünk, amelynek a vevőhöz érkezési ideje 25-30 hét. De a jellemző gyártási intervallum inkább 8-12 hét, ami ugyan már rövidnek számít, ám a szezonban ez is elfogadhatatlan.

A legnagyobb kihívás gazdaságosan működtetni egy vállalkozást kevesebb élőmunkával, modernizálással vagy szakosodással

– Mit tekint manapság a cég legfontosabb kihívásának hazai és nemzetközi szinten?

– Hazai szinten a legnagyobb kihívás ugyanaz, amivel nemzetközi (nyugat-európai) szinten már több évtizede küzdenek, ez pedig nem más, mint a fent említett szituáció, a szakemberhiány. Emiatt kevesebb munkaerővel kell nagyobb kapacitást elérni, növekedni. Ez minden ágazatot, gazdasági résztvevőt érint. Mindenki a „növekedésre” törekszik. A növekedést csak gazdaságossággal lehet elérni. Valóban ez a legnagyobb kihívás, gazdaságosan működtetni egy vállalkozást kevesebb élőmunkával, modernizálással vagy szakosodással. Csak a „profik” tudják ezt végigvinni és túlélni. Ehhez kell megszállottság és elhivatottság. Hiszem, hogy a magyar agrárium és agrárgépipar ilyen megszállott emberekből áll.

A Fliegl a nyersanyagtól a késztermékig csak Abdán és Németországban gyártja termékeit

– Mi motiválja önt ebben a munkában ennyi itt eltöltött idő után is? Mit szeret benne a legjobban?

– Ma már 14 ország „Fliegl-ügyei” tartoznak hozzám, az ottani kollégáknak segítek az értékesítési feladatok ellátásában. Nincs két egyforma nap, minden napot élvezek! Ez a szakma minden napra tartogat új kihívásokat. A gazdákkal történő beszélgetések közben mindig akad olyan probléma, ötlet, ami megoldásra, megvalósításra vár. Ezeket a gondolatokat lehet aztán tovább szőni, és jobb vagy akár új terméket előállítani. A motiváció beigazolódik, ha olyan gazdát látok, aki a gyártmányunkat, megoldásainkat, innovációinkat használja, és sikeres gazdaságot tud felépíteni, aminek így mi a részei lehetünk. Szintén ugyanígy motivál, hogy a gyermekeim előtt példa vagyok, példa lehetek. Őket senki nem kényszeríti erre a válaszra, ők még őszinték. Látják, hogy sikeres, boldog emberként lehet élni a sokféle megpróbáltatás és teher mellett; mosolyogva lehet cipelni a nehézségeket, a mindennapi tevékenységet nem munkának, hanem hivatásnak tekintve.