A talajkímélő gazdálkodás, a takarónövények és a precíziós technológiák alkalmazásával a dél-dakotai Dan és Kris Nigg egyszerre csökkentette költségeit és javította terméseredményeit.
A gazdálkodó házaspár több mint húsz éve tért át a csökkentett talajművelésre, amelyet később változó kijuttatási arányú technológiával és takarónövények használatával egészítettek ki. Tapasztalataik szerint a módszerek nemcsak a talaj állapotát javították, hanem a gazdaság pénzügyi eredményeit is kedvezően befolyásolták.
„Miközben a hozamok nőnek, a költségek csökkennek. Ha kevesebb ráfordítással tudunk többet termelni, az jelentősen javítja a nyereségességet” – mondta Dan Nigg.
Kevesebb talajművelés, kisebb költségek
A Nigg család mintegy két évtizede alkalmaz csökkentett talajművelést Dél-Dakota északkeleti részén található gazdaságában. A hagyományos művelési rendszerről való átállás jelentős gépköltség-megtakarítást eredményezett náluk – olvashattuk az agriculture.com-on.
Korábban több nehéz talajművelő gépet használtak, amelyeket az új rendszerben már nem kellett fenntartaniuk. A gazdálkodó szerint több százezer dollár értékű eszközt tudtak kivonni a használatból, miközben a karbantartási és üzemanyagköltségek is csökkentek.
A kevesebb munkamenet miatt a traktorok üzemideje is jelentősen mérséklődött. Egy korábban évente mintegy 500 órát dolgozó erőgépet ma már körülbelül 180 órán keresztül használnak.
A gazdaság ráadásul egy másik termelővel közösen használ bizonyos gépeket, így tovább tudták csökkenteni a beruházási költségeket.

Csak oda juttatnak tápanyagot, ahol szükséges
A Nigg család a műtrágyaköltségek mérséklése érdekében rácsmintavételen alapuló kijuttatási rendszert alkalmaz. Ennek segítségével pontosan meghatározzák, hogy a táblák egyes részein milyen tápanyagokra van szükség.
A változó dózisú kijuttatás lehetővé teszi, hogy csak a hiányos területekre kerüljön több foszfor vagy kálium, így elkerülhető a felesleges műtrágyahasználat.
A technológiát a vetési sűrűség beállítására is használják. A gyengébb, homokosabb talajokon kevesebb kukoricamagot vetnek, míg a jobb adottságú területeken magasabb növényszámot alkalmaznak.
Ez nemcsak a vetőmagköltségeket csökkenti, hanem szárazabb időszakokban javíthatja a növények ellenálló képességét is.
A takarónövények javították a talaj állapotát
A gazdaságban 2010 óta alkalmaznak takarónövényeket, elsősorban rozsot a kukoricaterületeken. A növények segítik a talaj szerkezetének javulását, növelik a szervesanyag-tartalmat és javítják a vízmegtartó képességet.
A Nigg család tapasztalatai szerint a talaj biológiai aktivitása is növekedett, és a jobb szerkezet miatt a nehézgépek kevésbé süllyednek el nedves körülmények között.
A szervesanyag-tartalom több területen jelentősen emelkedett az évek során, ami hosszabb távon stabilabb termelést eredményezett.
A gazdálkodók különböző takarónövény-keverékeket is alkalmaznak, amelyekben például retek, len és takarmányborsó szerepel. Ezek télen elpusztulnak, így tavasszal nem igényelnek külön megszüntetési munkát.
Hosszú távon térül meg
A Dél-Dakotai Állami Egyetem felmérései szerint a csökkentett talajművelést alkalmazó gazdálkodók közül azok számolnak be leggyakrabban jövedelmezőségi előnyökről, akik már hosszabb ideje használják ezt a rendszert.
A több mint tíz éve talajkímélő módszereket alkalmazó gazdák több mint 60 százaléka javuló gazdasági eredményekről számolt be.
A kutatások szerint a talaj állapotának javulása, a jobb vízmegőrzés és az alacsonyabb üzemanyag- és munkaerőköltségek együttesen jelentik a legfontosabb előnyöket.
Dan Nigg szerint a rendszer egyik legnagyobb értéke, hogy ellenállóbbá teszi a gazdaságot a nehezebb években is.
A talajegészség javítása tehát nemcsak környezetvédelmi cél lehet, hanem olyan gazdasági stratégia is, amely hosszú távon stabilabb és jövedelmezőbb termelést eredményezhet.
Ha a talajismeret érdekli, ezt a cikkünket is ajánljuk figyelmébe, talajszelvényről írunk, minden mennyiségben: Ássunk szelvényt a döntéseink előtt
MezőHír Tudástár: talajegészség – a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak olyan összessége, amely biztosítja a fenntartható növénytermesztést, a megfelelő víz- és tápanyag-gazdálkodást, valamint a hosszú távú termőképességet. A talajegészség javítását a talajkímélő művelés, a takarónövények és a precíziós gazdálkodás egyaránt támogatja, miközben csökkentheti a termelési költségeket.
