Tokajban a sorköztakarás, a talajélet és a szőlőültetvények ökológiai egyensúlya került fókuszba. Az ÖMKi szakmai napja megmutatta: a virágos sorköz nem divat, hanem a növényvédelem és állományvédelem egyik fontos kiegészítő eszköze lehet.
Nem mindegy, mi van a tőkék között
A szőlőültetvényben a sorköz sokáig másodlagos területnek számított: legyen járható, kezelhető, ne zavarja a munkát. A szemlélet azonban változik. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet tokaji szakmai napján éppen az derült ki, hogy a sorköz nem üres hely, hanem az ültetvény ökoszisztémájának egyik kulcsterülete. A rendezvényen Miglécz Tamás, az ÖMKi munkatársa a sorköztakarás agroökológiai szerepéről, a terepi eredményekről és a gazdálkodói tapasztalatokról beszélt. Selmeczi Dóra, szintén az ÖMKi részéről, a talajtakaró aljnövényzet és a talajbolygatás földigiliszta-közösségekre gyakorolt hatását mutatta be. Mezőfi László előadásának középpontjában a virágos sorköztakarók és az amerikai szőlőkabóca elleni megőrző biológiai védekezés állt. Tóth Erika agrárszakértő pedig a szőlő immunválaszainak fitoplazmával szembeni aktiválásáról beszélt. A szakmai nap végén Makai Gergely birtokigazgató vezetésével a Tokaj-Hétszőlő Szőlőbirtokon terepi bemutatón is láthatták a résztvevők a gyakorlatot.
A fedetlen sorköz csendes, de nem biztos, hogy okos
A rendezvény egyik fontos üzenete az volt: a teljesen fedetlenül tartott sorköz nem befolyásolja az amerikai szőlőkabóca előfordulási gyakoriságát, de még a hasznos élőlényeknek sem nyújt élőhelyet. A sokféle növényből álló, virágos sorköz ezzel szemben búvóhelyet, táplálékot és életteret biztosít ragadozó ízeltlábúaknak, parazitoid darazsaknak, zengőlegyeknek, házi méheknek és vadméheknek. Mezőfi László előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy az intenzív, alacsony biodiverzitású tájhasználatban kevesebb az értékes élőhely, míg a változatosabb, zöld folyosókkal és kisebb élőhelyfoltokkal tagolt környezet több hasznos ízeltlábúnak és beporzónak ad otthont. Mint fogalmazott, a diverz ökoszisztéma „jóval reziliensebb, ellenállóbb a külső behatásokkal szemben”, legyen szó klimatikus vagy növényvédelmi stresszről. Ez nem látványos, azonnali csodafegyver, hanem ökológiai építkezés. Minél sokszínűbb egy ültetvény élővilága, annál ellenállóbb lehet a külső stresszhatásokkal, köztük a növényvédelmi kihívásokkal és a klímaváltozás okozta szélsőségekkel szemben.
A virágos sorköz nem kabócatelep
A gazdák egyik gyakori félelme, hogy a sorköztakarás felszaporíthatja az amerikai szőlőkabócát. Az ÖMKi vizsgálatai alapján ez a félelem nem igazolódott. Mezőfi László elmondta: 2023-ban a sorközökből mintegy 6500 kabócát gyűjtöttek, ezek közül mindössze két egyed volt amerikai szőlőkabóca. Ez azért fontos adat, mert az amerikai szőlőkabóca alapvetően a szőlőhöz kötődik, ott tudja végigvinni az életciklusát. A sorközvegetáció tehát önmagában nem alkalmas arra, hogy jelentős szőlőkabóca-populációt tartson fenn. Ahogy az előadó hangsúlyozta: a sorköz „nem jó a szőlőkabócának”, mert a kártevő életmenete a szőlőhöz kapcsolódik.
Több pók, több parazitoid, több beporzó
A virágos sorközökben a kutatók nagyobb számban találtak pókokat, parazitoid darazsakat, zengőlegyeket és méheket. Ezek több szempontból is hasznos élőlények. A pókok és más ragadozók kisebb ízeltlábúakat fogyaszthatnak, a parazitoid darazsak egyes kártevők természetes ellenségei, a zengőlegyek lárvái levéltetvekkel táplálkozhatnak, az imágók pedig beporzóként is szerepet kapnak. Az ÖMKi vizsgálatai arra is utaltak, hogy ahol nagyobb volt a virágos növények borítása a sorközben, ott a szőlőtőkék lombján kevesebb amerikai szőlőkabóca jelent meg, és kedvezőbb volt a ragadozók aránya a kártevőkhöz képest. A csupasz talajfelszínnél ennek az ellenkezője rajzolódott ki: kevesebb ragadozó jutott egy kabócára. Mezőfi László úgy fogalmazott a módszer korlátairól: „ez nem ér fel egy növényvédelmi kezeléssel”. Vagyis a virágos sorköztakarás nem váltja ki a kötelező vagy szükséges növényvédelmi beavatkozásokat, de kiegészítő elemként erősítheti az ültetvény ökológiai önszabályozását.
Nem a fajszám a lényeg, hanem a működés
Érdekes tanulság, hogy a nagyobb fajszámú sorköztakaró magkeverék nem feltétlenül adott jobb eredményt, mint az egyszerűbb, 6–8 fajos keverék. A döntő tényező inkább az volt, hogy a vetés mennyire telepedett meg, mennyi virágzó növényt adott, és képes volt-e tartósan táplálékot biztosítani a hasznos élőlényeknek. Magyarul: nem biztos, hogy a legdrágább, legtöbb fajból álló keverék a legjobb választás. A gyakorlatban az a keverék ér valamit, amelyik adott termőhelyen valóban megmarad, virágzik, nem nő túl magasra, és illeszkedik a szőlőművelés technológiájába.
A bálványfa nem megoldás, hanem újabb baj lehet
A biodiverzitás növelése nem azt jelenti, hogy bármit meg kell hagyni az ültetvényben. A szakmai napon külön szóba került a bálványfa példája is. Bár első ránézésre egy fás elem növelhetné a változatosságot, a bálványfa inváziós faj, ráadásul több problémás rovarnak is kedvező élőhelyet adhat. Mezőfi László erre külön figyelmeztetett: ha valaki diverzifikálni szeretné a szőlőültetvényét, „ne bálványfával kísérletezzen”. A sorközök és az ültetvénykörnyezet élőbbé tételét nem inváziós fajok meghagyásával, hanem tudatosan összeállított, jól kezelhető virágos keverékekkel érdemes megoldani.
A szőlőnek is van válasza a támadásra
A program másik fontos szakmai irányát Tóth Erika agrárszakértő előadása adta, aki az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazmával szembeni növényi immunválasz aktiválásáról beszélt. Előadásában arra mutatott rá, hogy a védekezésben nemcsak a kórokozó vagy a vektor elleni fellépés számít, hanem az is, milyen állapotban van maga a növény.
Tóth Erika szerint a cél az, hogy a növény ellenálló képessége növekedjen a biotikus és abiotikus stresszhatásokkal szemben. Kiemelte, hogy „nem egy-két csodaszertől van szó”, hanem a növény jó kondícióban tartásáról és a védekező folyamatok támogatásáról. Ez a megközelítés különösen fontos lehet olyan helyzetben, amikor a termelőknek egyszerre kell alkalmazkodniuk a növényvédőszer-kivonásokhoz, a klímaváltozáshoz és az új növényegészségügyi kihívásokhoz.
A tanulság: a sorköz is termel, csak nem fürtöt
A sorköz nem ad szőlőt, de termelhet talajéletet, hasznos rovarokat, beporzókat, ragadozókat és stabilabb ültetvényökológiát. Ez pedig hosszabb távon legalább olyan fontos lehet, mint egy jól időzített kezelés. A jövő szőlőültetvénye nem steril, csupasz rendszer, hanem tudatosan kezelt élőhely. Aki ezt időben felismeri, nemcsak környezetbarátabb, hanem ellenállóbb gazdaságot is építhet.
MezőHír Tudástár: sorköztakarás – A sorköztakarás a szőlő- és gyümölcsültetvények sorai közé vetett vagy fenntartott növényállomány, amely javíthatja a talaj szerkezetét, csökkentheti az eróziót és élőhelyet biztosíthat a hasznos szervezetek számára. A megfelelően megválasztott, virágos növénykeverék növelheti a biodiverzitást, támogathatja a természetes ellenségek fennmaradását, és hozzájárulhat az ültetvény ökológiai egyensúlyához. A sorköztakarás nem helyettesíti a növényvédelmet, hanem annak fontos kiegészítő eleme lehet.
