A kelőfélben lévő kukorica ilyenkor nincs könnyű helyzetben. A tavaszi kapások egyik kellemetlen, sokszor alábecsült kártevőcsoportja, a barkók most aktívan táplálkoznak, és ahol nagyobb egyedszámban vannak jelen, ott látványos rágáskárt okozhatnak. A kukoricában főként a kukoricabarkó és a hegyesfarú barkó károsításával kell számolni.
Bár a két faj táplálékpreferenciája eltérő – az egyik inkább az egyszikűeket, a másik inkább a kétszikűeket kedveli –, a gyakorlatban mindkettő polifág kártevőként kezelhető. Magyarul: ha kapásnövény van előttük, nem fognak sokat válogatni.
(Fotó: Shutterstock.com)
Csúnyán néz ki, de nem mindig végzetes
Kukoricában a barkókár sokszor ijesztőbbnek látszik, mint amekkora tényleges termésveszteséget okoz. A fiatal növények levelei cafrangosra rágottak lehetnek, az állomány pedig szemre kifejezetten rossz képet mutathat. Jó hír, hogy a kukorica ezt a kártételt sok esetben kinövi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hátra lehet dőlni. Az Agrometry posztja szerint kelő, lassan fejlődő állományok tovább maradnak a veszélyes fenológiai állapotban. Ha a barkók közben folyamatosan aktívak, a kártétel elhúzódhat, és egyes táblákon komolyabb beavatkozást is indokolhat.
A napraforgó és a cukorrépa még nagyobb bajban lehet
A kukoricánál is súlyosabb helyzet alakulhat ki napraforgóban és cukorrépában. Ezekben a kultúrákban a barkók rágása tőpusztuláshoz vezethet, ami már nemcsak esztétikai probléma. Az állományritkulás közvetlenül meglátszhat a termésben is, különösen akkor, ha a hiányzó töveket a növényállomány később sem tudja kompenzálni. Ez az a pont, ahol a barkókár már nem „csúnya látvány”, hanem pénzben mérhető veszteség. A tavaszi növényvédelmi kihívások kapcsán már esett szó a barkókról is, ez az összefoglaló cikk itt olvasható.
A kártevő ott van, csak nem mindig látjuk
A barkók megtalálása nem mindig egyszerű. A rágáskép látványos, magát a kártevőt viszont gyakran hiába keressük a leveleken. Előfordul, hogy a levélhüvelyben húzódnak meg, de még gyakoribb, hogy a kukorica tövénél, talajrögök vagy talajcserepek alatt rejtőznek. Ezért a táblabejárásnál nem elég csak felülről ránézni az állományra. A növények tövét, a talajfelszínt és a rögök alatti részeket is érdemes átvizsgálni, főleg ott, ahol friss rágásnyom látható.
Meleg, száraz idő: barkóparadicsom a táblán
A jelenlegi körülmények sajnos inkább a barkóknak kedveznek. A meleg, száraz időben ezek a kártevők kifejezetten aktívak, miközben a kukorica fejlődése lassú lehet. Ez veszélyes párosítás: a növény lassan nő ki a kritikus állapotból, a barkó viszont közben dolgozik. Barkóval erősebben fertőzött területeken ezért akár többszöri védekezésre is szükség lehet. Ez különösen ott lehet indokolt, ahol a rágás folyamatos, a növényállomány gyenge, vagy a kelés egyenetlen.
Védekezni lehet, de nem bő a mozgástér
A kémiai védekezés lehetőségei jelenleg meglehetősen szűkösek. A piretroid hatóanyagok általában hatékonyak lehetnek, de kontakt hatásmódjuk és rövid hatástartamuk miatt nem mindig adnak tartós megoldást. Erős vagy elhúzódó barkónyomás esetén ezért ismételt kezelésre is szükség lehet. Előnyösebbek lehetnek azok a hatóanyagok, amelyek gyomorméregként hatnak, és hosszabb hatástartamot biztosítanak. Ilyen például az acetamiprid, illetve annak lambda-cihalotrinnal kombinált változatai. Ezek használata azonban jelenleg szükséghelyzeti engedélyhez kötött, így a védekezés megtervezésekor különösen fontos az aktuális engedélyezési feltételek ellenőrzése.
A lényeg: most nem szabad késni
A barkók elleni védekezésnél az időzítés döntő. Aki csak akkor lép, amikor már nagy területen cafrangos a kukorica vagy ritkul a napraforgó, könnyen elkéshet. A táblák rendszeres ellenőrzése most nem formaság, hanem termésvédelmi alapfeladat. A kukorica sok esetben kiheveri a barkók rágását, de a helyzetet nem szabad félvállról venni. Meleg, száraz időben, lassan fejlődő állományban a kár gyorsan fokozódhat. Most tényleg a barkóknak áll a zászló – a kérdés csak az, hogy időben észrevesszük-e őket.
Forrás: Agrometry Facebook oldala
MezőHír Tudástár: Barkókár kapásnövényekben – A barkókár a fiatal kapásnövények, például a kukorica, napraforgó és cukorrépa levelén vagy sziklevelén jelentkező rágáskár. Meleg, száraz időben a barkók aktívabbak, miközben a lassan fejlődő állomány hosszabb ideig marad érzékeny állapotban. A rendszeres táblabejárás azért fontos, mert a kártevők gyakran a növény tövénél vagy talajrögök alatt rejtőznek.
