Kelnek a napraforgók, ezzel együtt pedig elindult a tőszámért folytatott harc is. A barkók és a nyulak mellett egyre nagyobb gondot okoznak a galambok, különösen az örvös galambok.
Megindult a csata a tőszámért
A napraforgó kelése után a gazdák egyik legfontosabb feladata a tőszám megőrzése. A szikleveles állomány ilyenkor még sérülékeny, a kártétel pedig gyorsan látványossá válhat. A barkók, a mezei nyulak és a galambok egyaránt veszélyt jelenthetnek, de az utóbbi években különösen a galambkár erősödése tűnik fel egyre több táblán. A lakott területek közelében inkább a házi galambok, távolabb pedig az örvös galambok okozhatnak gondot. Egy kisebb, tíz-húsz madárból álló csapat elsőre nem tűnik katasztrófának, de ha rendszeresen rájár a frissen kelt napraforgóra, rövid idő alatt komoly tőhiány alakulhat ki.
(Fotó: Shutterstock.com)
Nem mindegy, mit csíp le a galamb
A galambkár súlyossága attól függ, hogy a madár csak a sziklevelet sérti-e meg, vagy a tenyészőcsúcsot is lecsípi. Ha csak a sziklevél kap csípéseket, a növény jó eséllyel tovább fejlődik, bár a stresszhatás természetesen nem használ neki. Ha viszont a tenyészőcsúcs is eltűnik, akkor az adott tőnek vége: a növény elpusztul, a tőszám csökken. Ez az, ami igazán fájdalmas a termelőnek. A napraforgó esetében a kezdeti tőszámveszteség később már nem mindig kompenzálható megfelelően. Súlyosabb esetben akár az újravetés kérdése is felmerülhet, ami pluszköltség, időveszteség és újabb kockázat.
Barkó, nyúl vagy galamb? Nem mindig könnyű megmondani
A kárkép értelmezése nem mindig egyszerű. Egy apró szárcsonk önmagában többféle károsítóra is utalhat. Lehet mezei nyúl rágása, barkókártétel, de akár galambkár következménye is. A biztos azonosításhoz a környező növényeket is nézni kell. Ha a megmaradó tövek sziklevelein nem szabálytalan rágás, hanem jellegzetes csípésnyomok láthatók, akkor jó eséllyel galamb járt a táblán. A galamb ugyanis nem úgy dolgozik, mint a nyúl vagy a rovar: csíp, tép, és ha rossz helyen kapja el a növényt, a tenyészőcsúcs is vele mehet.
A borsó jobban bírja, a napraforgó kevésbé
Érdekes, hogy az örvös galambok más kultúrákban is megjelenhetnek, például borsóban. Ott is láthatók csípések, lecsípett hajtások, de a borsó általában könnyebben átvészeli ezt a kártételt, mint a szikleveles napraforgó. A napraforgó érzékenysége éppen a korai fejlődési állapotban a legnagyobb. Jó hír viszont, hogy a galambkár időszaka viszonylag rövid: a szikleveles állapot elmúltával a kártétel jellemzően megszűnik. A gond az, hogy ez a néhány nap is elég lehet a komoly tőhiányhoz.
Riasztani lehet, de nem mindegy hogyan
A galambok viszonylag könnyen riaszthatók, mert érzékenyek a zavarásra. A gyakorlatban azonban senki nem tud egész nap a tábla szélén állni. Ezért maradnak a különböző riasztási megoldások, például a gázágyú. A gázágyút viszont nem érdemes egyszer kirakni és magára hagyni. Táblamérettől függően időnként át kell helyezni, illetve változtatni kell a hangadás intervallumát is. Ha a madarak megszokják a zajt és a helyét, gyorsan csökkenhet a riasztóhatás.
A legjobb védekezés: gyors indulás
A galambkár ellen nincs tökéletes csodaszer. A leghatékonyabb védelem sokszor az egyöntetű, gyors kezdeti fejlődés. Minél hamarabb túljut az állomány a legérzékenyebb szikleveles időszakon, annál rövidebb ideig tudnak érdemi kárt okozni a galambok. Ehhez persze jó magágy, megfelelő vetésmélység, egyenletes kelés, jó talajnedvesség és erős kezdeti növekedés kell. Vagyis a galambkár elleni védekezés nem a riasztással kezdődik, hanem már a vetés előkészítésénél.
Forrás: Agrometry Facebook oldala
MezőHír Tudástár: galambkár napraforgóban – A galambkár a frissen kelt, szikleveles napraforgóban jelentkező vadkárforma, amikor főként házi vagy örvös galambok csípik, tépik a fiatal növényt; a tenyészőcsúcs sérülése tőpusztulást, tőszámcsökkenést és terméskockázatot okozhat.
