Már nem elérhetetlen az, amire a világon minden mezőgazdász vágyik: egyszer elvetni, aztán éveken át aratni. A rizs esetében ez már nem is olyan távoli jövő, mert Kínában már létezik ennek az évelő típusa, amelyről most egy új Science-tanulmány is írt. Csakhogy a nagy áttörésből még nem lesz holnap tömegtermesztés.
Már van ilyen rizs, csak nem úgy, ahogy sokan gondolják
Az évelő rizs nem most született meg a laborban. A PR23 nevű fajta 2018-ban került termelőkhöz Dél-Kínában és Laoszban, és a későbbi vizsgálatok szerint egyetlen telepítésből négy év alatt nyolc egymást követő betakarítást is adott. A Nature Sustainability-ben közölt eredmények alapján a hozama átlagosan gyakorlatilag utolérte az újravetett egynyári rizsét, miközben jelentős munka- és költségmegtakarítást hozott a gazdáknak.
Most a genetikai kapcsolót találták meg
A mostani Science-közlemény már nem egyszerűen egy új fajta teljesítményéről szól, hanem arról, hogy a kutatók azonosították a vad rizs évelő növekedésének egyik kulcsterületét, az EBT1 régiót, benne a MIR156BC génekkel. A kutatás szerint ez segít abban, hogy a növény virágzás után ne „fogyjon el”, hanem visszaforduljon vegetatív növekedésbe, és új hajtásokat hozzon. A kutatók EBT1, valamint a PROG1 és TIG1 gének kombinációjával olyan, vad rizsre emlékeztető növényeket is létrehoztak, amelyek legalább két évig életben maradtak szántóföldi körülmények között Hainanon.
Akkor miért nem vetjük holnap?
Azért, mert a mostani áttörés még nem egy kész, piacképes fajta, hanem egy nagyon fontos genetikai lépcsőfok. Maga a Science-összefoglaló is úgy fogalmaz, hogy az eredmény a jövőbeni fenntartható évelő rizsfajták fejlesztését alapozza meg. Vagyis a kutatók megmutatták, melyik „kapcsolót” kell keresni, de ettől még a nagyüzemi termesztéshez szükséges tulajdonságcsomag – stabil termőképesség, megfelelő minőség, régiós alkalmazkodás, üzembiztos agronómia – nincs készen. A magyar rizstelepekkel kapcsolatban ebben a cikkben írtunk részletesebben.
Az évelőség önmagában még nem elég
Ezt az is mutatja, hogy a már termesztett évelő rizsrendszereknél is vannak nyitott kérdések. Egy 2025-ös összefoglaló szerint a rendszer előnye a kisebb munkaerőigény, az alacsonyabb költség, a jobb talajállapot és a kisebb erózió, de gondot okozhat a hozam ingadozása, a szemminőség változékonysága, a nagyobb öntözési igény, valamint a gyom-, kórtani és tápanyag-gazdálkodási kihívások. Magyarán: hiába ígéretes az ötlet, az évelő rizs nem egyetlen gén, hanem komplett termesztési rendszer kérdése.
MezőHír Tudástár: évelő rizs – Az évelő rizs olyan rizstípus vagy termesztési rendszer, amely egyetlen vetésből több egymást követő betakarítást tesz lehetővé, mert a növény aratás után újrahajt; előnye lehet a kisebb talajbolygatás, az alacsonyabb munkaerő- és költségigény, miközben a stabil hozam, a szemminőség és az üzembiztos termesztés továbbra is kulcskérdés.
