A cikk apropóját az utóbbi évek erőteljes földbérletidíj-drágulása adja. Korántsem biztos már, hogy a termelésből származó jövedelem vagy a földalapú támogatások kompenzálni tudják ezt. Számokkal és látványos diagramokkal ábrázoljuk, hogy mi a valós helyzet az országban.
A termőterület felét bérlemény formájában hasznosítják a mezőgazdasági termelők Magyarországon, és minél nagyobb egy vállalkozás, annál nagyobb a kezelésében álló területek bérelt aránya. A KSH adatai szerint a szántók éves földhasználati díja 10 évvel ezelőtt fele annyi sem volt, mint ma, igaz, azóta a terményárak is változtak, ahogy az inputokra kiadott összegek is. Sőt, maga az agrártámogatási rendszer is átalakult. Egy évtizeddel ezelőtt még úgy számoltunk, hogy a földalapú támogatások nagyjából fedezik a földbérlet díját, ezért a termelő anyagi helyzetét ez a kiadási tétel nem befolyásolta negatívan. Vajon igaz ez ma is?
Szintlépést követően folytatódik a drágulás
A mellékelt ábrán az elmúlt 10 év szántókra érvényes földbérleti díját látjuk országos átlagban. A 2020-ig tartó időszakban az éves díjemelkedés 5% és 8%között mozgott. Ezután egy olyan krízissorozat rázta meg a világot előbb a Coviddal, majd az orosz-ukrán háborúval és egyéb kereskedelmi konfliktusokkal, ami az árak megugrásával járt, beleértve a földbérleti díjakat is, amelyek hirtelen 12%-kal drágultak. Talán az is hozzájárult ehhez, hogy bizonytalan időkben a föld értékmegőrző szerepe is erősödik. 2022-ről 2023-ra viszont élesen megváltozott a helyzet. Az inputárak emelkedése a 2022-es történelmi aszállyal kombinálva csődközeli helyzetbe sodort sok termelőt, a földkínálat megnőtt, a fizetőképes kereslet pedig csökkent iránta. Ez visszaköszönt a földbérleti díjak megtorpanásában is. 2024-ben normalizálódott a helyzet: a piaci viszonyok kiegyensúlyozottabbá váltak, és a termés is egészen jó lett. Így visszatért a szokásos drágulási ütem a földbérleti piacon.
Miközben a földbérleti díjak megduplázódtak, az átlagadat körüli szórás is a kétszeresére nőtt: ma sokkal nagyobbak az eltérések az egyes régiók földbérleti árai között, mint10 évvel ezelőtt, és nemcsak azért, mert növekedtek az árak. Sőt, sorrendbeli átrendeződés is történt a legdrágábban és a legolcsóbban földet kínáló régiók között, azonban teljesen másképp, mint amit az egyes országrészek jövedelemtermelő képessége indokolna.
Nem a termelés jövedelmezősége mozgatja a bérleti díjat
Az AKI Tesztüzemi Rendszerében minden régióból és üzemméretből találunk adatokat. A MezőHír kérésére a kutatók leszűrtek egy olyan adatbázist, amelyik az ország minden pontján megtermelhető négy szántóföldi kultúra jövedelmezőségét veti össze az egyes régiókban. Az adatok 2024-ből származnak, és az ágazati eredményben sem a földbérleti díjak, sem a kapott támogatások nincsenek benne. Tisztán a termelés összes költsége (munkabérrel és egyéb ráfordításokkal együtt), illetve az összes bevétel szerepel, ami alapvetően a régióban elérhető termésszinttől függ.
A táblázat függőleges oszlopaiban jövedelmezőségi sorrendben látjuk ezeket az általánosan termesztett növénykultúrákat, a vízszintes fejlécben pedig a velük elért átlageredmény (nyereség) alapján rendeztük sorba a régiókat. Mint látjuk, országos szinten a napraforgó volt a legjövedelmezőbb 2024-ben, de a legtöbb nyereséget elérni tudó régiókban a kukorica áll az első helyen. A nyereséges régiók az ország észak-nyugati karéjában helyezkednek el, míg a többi alapvetően a klímaváltozással erősen érintett, alföldi terület. A Dél-Alföldön negyedannyi nyereséget sem hoznak ezek a mindenhol termeszthető kultúrák, mint az Észak-Alföldön, plusz szóba sem jöhet olyan növények előállítása, mint a repce vagy a szója. Mint látjuk, két régióban már a kukorica is az utolsó helyre szorult vissza, és már inkább viszi, mint hozza a pénzt.
Éles ellentmondásban van a jövedelmezőségi adatokkal a KSH szántóföldi bérleti díjakra vonatkozó, 2024. évi adatsora. A legrosszabb gazdálkodási eredményeket felmutató régiókban vannak ugyanis a legmagasabb bérleti díjak.
Ennek két olyan oka lehet, amelyiknek nincs köze az adott térség valódi produktivitásához:
1. ha az alföldi régióban arányaiban több bérleti szerződést újítottak meg, mint másutt;
2. ha ide több területalapon járó támogatás csoportosul, mint máshová.
Mindkettőben van ráció. Az 1., 2., 3. számmal jelölt régiók az ország területének több mint felét teszik ki, és ide tartozik a számos élőhelyvédelmi programban részt vevő Alföld is, ahol hektáronként nem ritkán 150 ezer forintos agrár-környezetgazdálkodási (AKG) kifizetést kap a föld használója (természetesen az alaptámogatáson és az agro-ökológiai programon felül). AKG persze korábban is volt, de a gazdaságos termelésre kevésbé alkalmas országrészekben egyre nagyobb területet fed le. 2025-től harmadával bővült a támogatási programba volt terület nagysága, elérve az 1,6 millió hektárt – és ezzel a bérbeadók is tisztában vannak. Emellett nagyon sok 10–20 évre kötött szerződés is lejárt, amelyeket most a korábbi érték többszöröséért újítottak meg a felek. „Korábban 50 ezer forint volt egy hektár bérleti díja, de most átlagosan 100 ezer forintos árszinten sikerült újrakötni a lejárt szerződéseket” – mondja egy borsodi gazdaság vezetője. Hozzá kell tennünk, hogy egy 500 hektáros gazdaság hektáronként kb. 105 ezer forint támogatást tud felvenni, ha az alapkifizetés mellett az agro-ökológiai program előírásait is sikeresen teljesíti. Tehát a 100 ezer forintos bérleti díjjal a földtulajdonos a gazdálkodó alapvető földalapú támogatásait veszi el. A borsodi termelő azt is érzi, hogy a régiója felértékelődött a kedvező csapadékeloszlása és az alacsonyabb átlaghőmérséklete miatt.
A Jászságban is most jártak le a korábbi, 10 évre kötött bérleti szerződések, a megújításuk pedig 20–40 százalékkal magasabb árszinten valósult meg. „130 ezer forintos átlagnál járunk. Ez azt jelenti, támogatását vagy az AKG horizontális szántó alapkifizetését is elveszik a földtulajdonosok” – jegyzi meg az elért gazdálkodó. Bács-Kiskun vármegye déli része a legmagasabb bérleti díjat fizető térségbe tartozik az országban. Itt 130–170 ezer forintot kérnek el egy hektárnyi szántó használatáért. „Mifelénk sokan AKG-znak, és a szója is gazdaságosan termeszthető. A növényhez közel 70 ezer forintos termeléshez kötött támogatás kapcsolódik. Sok bérleti szerződés most járt le, ezek újrakötésénél ezeket mind figyelembe vették a bérbeadók.”
Összegzés
Megdöbbentő, de egy dél-alföldi termelő hektáronként cirka 117 ezer forinttal kevesebbet keres a kommersz szántóföldi növényekkel, mint egy észak-alföldi, ugyanakkor hektáronként 16 ezer forinttal több bérleti díjat fizet. Ezt a bő 130 ezer forintos hátrányt kompenzálni lehet a különböző támogatásokkal. Emellett sokan foglalkoznak zöldség- és vetőmagtermesztéssel vagy speciális gabonákkal a térségben, hiszen nem lehet egy gazdaságot pusztán a pályázatok elnyerésére építeni. Ha rövid választ akarunk adni a címben feltett kérdésre – „Kitermelhető-e még a földbérleti díj?” – a válaszunk az, hogy ez mindössze a három északi régióban lehetséges, az ország nagyobb részén nem. Ezekben a térségekben égető szükség van a termelési paletta újragondolására, mert nem tudhatjuk, mikor ér véget ez a jól megszokott agrártámogatási rendszer. A másik lehetőséget pedig szinte fel sem merjük vetni, holott jogos lenne: miért nem azé a föld, aki megműveli?
Szerző: Gönczi Krisztina
MezőHír Tudástár: szántóföldi földbérleti díj – A termőföld bérlője által a tulajdonosnak fizetett, többnyire Ft/ha/év alapú földhasználati díj; szintjét a helyi kereslet-kínálat, a szerződés hossza és a területalapú támogatások várható értéke is beárazza.
