A magyar termőföldek állapota látványosan romlik, miközben a gazdák mozgástere egyre szűkül – a kérdés ma már nem az, hogy érdemes-e körforgásos gazdálkodásban gondolkodni, hanem az, mikor és hogyan térül meg. A Portfolio Agrárszektor 2025 konferencia siófoki kerekasztal-beszélgetésén („A körforgásos gazdálkodás mezőgazdasági lehetőségei és mintapéldái – fenntartható talajművelés előnyei és követelményei”) a talaj állapotáról, a szervesanyag-visszapótlásról és a gazdasági megtérülésről beszélgetett Umenhoffer Péter (cégvezető, Bio-Nat), dr. Drexler Dóra (ügyvezető, Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet), Szentpáli Szilárd (növénytermesztési ágazatvezető, Bonafarm Mezőgazdaság), Baksa Bettina (fenntarthatósági vezető, UBM Csoport) és Farkas Csaba (fenntarthatósági és innovációs igazgató, Mastergood).
A szakértők abban egyetértettek: időből már nagyon kevés van. Az elmúlt évtizedekben a termésrekordok hajszolása, a műtrágyákra épülő tápanyag-gazdálkodás és a túlzott talajhasználat oda vezetett, hogy a föld már nem egyszerűen „fáradt”, hanem sok helyen károsodott. A talaj nem passzív termesztési közeg, hanem érzékeny, élő rendszer – ha éveken át kizsigereljük, ugyanúgy összeomlik, mint egy folyamatosan túlterhelt szervezet.
Talajromlás: a láthatatlan veszteség, amiért a gazda fizet
Dr. Drexler Dóra szerint a mezőgazdasági területek mintegy harmada már valamilyen formában károsodott: humuszhiány, erózió, defláció, vagyis egyszerűen elfújja, elviszi a talajt a szél és a víz. Ez a folyamat minden évben észrevétlenül csíp le a gazdaság termelőképességéből – így a körforgásos gazdálkodásba fektetett forintok egyik fontos „megtérülése”, hogy fékezi, vagy megállítja ezt a veszteséget.
A szakértők hangsúlyozták: a szervesanyag-visszapótlás ma már nem választható extra, hanem túlélési feltétel. Nincs olyan műtrágyaprogram, amely hosszú távon pótolni tudná a hiányzó humuszt és talajéletet. A hagyományos szemlélet, amely csak a következő termésre koncentrál, a talaj tőkéjét éli fel – a körforgásos gondolkodás ezzel szemben a talajt tekinti a gazdaság egyik legfontosabb eszközének.
Kevesebb input, stabilabb eredmény – így néz ki a megtérülés a gyakorlatban
Umenhoffer Péter rámutatott: a túlzott műtrágya-használat nemcsak talajkárosodáshoz és sófelhalmozódáshoz vezet, hanem energiaigénye is óriási – a világ földgáz-felhasználásának mintegy 5 százaléka a műtrágyaiparhoz köthető.
Ha ehhez hozzászámítjuk a logisztikát és az árak ingadozását, jól látszik, hogy minden megtakarított kilogramm műtrágya közvetlenül a költségoldalon jelenik meg.
A szakember szerint a jövő mezőgazdasága nem a termésrekordokról, hanem a stabil, fenntartható, kiszámítható eredményről szól. Sok helyen kevesebb terméssel, de jóval kisebb inputköltséggel lehet jobb jövedelmezőséget elérni, mint a „mindent ráöntünk a földre” modellben. A komposzt, a szerves trágya és a mikrobiológiai készítmények használata ugyan több odafigyelést igényel, de hosszabb távon védi a talajt és csökkenti a külső inputoktól való függést.
Talajvizsgálat nélkül nincs valódi körforgás
A kerekasztal résztvevői kiemelték: az, hogy öt évente „papírért” veszünk talajmintát, már régen kevés. A körforgásos gazdálkodásban a talaj állapota a döntések kiindulópontja – ehhez:
- rendszeres, szakszerű talajvizsgálatra van szükség,
- talajtani szakemberekkel közösen kell értelmezni az eredményeket,
- nemcsak a kémiai paramétereket, hanem a szerkezetet, vízmegtartást, biológiai életet is figyelni kell.
A panel szerint a legjobb „megtérülés” az, amikor a gazda már a diagnózis után másképp gondolkodik a földjéről: nem abból indul ki, hogy adott a talaj és ahhoz igazítja a műtrágyát, hanem abból, hogy a talaj állapotát kell olyan szintre hozni, ahol kevesebb hatóanyaggal is biztonságos a termelés.
Klímaváltozás: vége a régi recepteknek
Szentpáli Szilárd arról beszélt, hogy a klímaváltozás ma már nem távoli veszély, hanem mindennapi valóság a gazdaságokban. A tíz-húsz éve bevált agrotechnikai receptek egyszerűen nem működnek ugyanúgy: szélsőséges csapadék, hosszú aszályos periódusok, enyhe telek alakítják át a termesztési feltételeket. „Kevesebb műtrágya, több szerves anyag – ez a jövő, és ez hosszú távon meg is térül” – fogalmazta meg tömören.
Az öntözés fejlesztésének kérdésében is árnyalt kép rajzolódott ki. Szentpáli Szilárd és Umenhoffer Péter egyaránt hangsúlyozták: az öntözés csak ott hozhat valódi gazdasági előnyt, ahol a talaj képes befogadni és megtartani a vizet. Magyarország adottságai mellett nem reális cél az ország nagy részének öntözése, ezért előbb a talaj vízgazdálkodását kell rendbe tenni, és csak erre érdemes öntözési beruházást építeni.
Állattenyésztés és növénytermesztés: amikor bezárul a kör
Farkas Csaba szerint a fenntarthatóság egyik kulcsa az integrált gondolkodás: a mezőgazdaság akkor működik jól, ha a folyamatok illeszkednek egymáshoz, és az egyik ágazat mellékterméke a másik inputja. A növénytermesztés és az állattenyésztés között ilyen természetes kapocs a szerves trágya – ha visszakerül a szántóra, csökkenti a műtrágyaigényt, javítja a talaj szerkezetét, és erősíti a gazdaság belső tápanyagkörforgását.
Baksa Bettina hozzátette: a fenntarthatóság ma már nemcsak reputációs kérdés a nagy agrárcégeknek, hanem kőkemény versenytényező. Aki képes igazolni, hogy talajmegőrző, körforgásos rendszerekben termel, az a piacon, a partnerek előtt és a finanszírozásban is előnyt élvezhet.
A legnagyobb veszély: ha nem változtatunk
A kerekasztal végén a résztvevők abban látták a legnagyobb kockázatot, ha a gazdálkodók tovább ragaszkodnak a régi gyakorlathoz. „A legnagyobb veszély az, ha nem vagyunk hajlandók változtatni” – hangsúlyozta Drexler Dóra. Umenhoffer Péter ehhez kapcsolódva azt mondta: a támogatási rendszereket (AÖP, AKG és egyéb konstrukciók) úgy kell használni, hogy valódi fejlesztés valósuljon meg, ne csak „pénzmaradék” képződjön a gazdaságban.
Mikor térül meg mindez?
A szakértők szerint a körforgásos gazdálkodás megtérülését nem egyetlen év eredményében kell keresni. A megtérülés:
- a termőképesség megőrzésében mérhető – vagyis abban, hogy tíz év múlva is van mit betakarítani,
- az inputköltségek csökkenésében jelenik meg – kevesebb műtrágya, jobban célzott növényvédő szer- és energiafelhasználás,
- a kockázat mérséklésében látszik – a szélsőséges években kisebb a bukás esélye,
- a talaj értékében testesül meg – egy jó állapotú föld hosszú távon is versenyelőny.
Rövid távon a gazda gyakran azt érzi, hogy több szervezés, több figyelem és némi terméscsökkenés az ára a váltásnak. Hosszabb távon viszont a talajállapot javulása, a stabilabb hozamok és az alacsonyabb inputkitettség adják azt a hozadékot, amiért a körforgásos gondolkodásra való átállás valójában megtérül.
A panelbeszélgetés legfontosabb üzenete az, hogy a körforgásos gazdálkodás egyszerre üzleti és szakmai döntés. Aki ma beleáll a változásba, az nemcsak a saját talaját és környezetét védi, hanem a jövőbeni nyereségét is biztosítja. Aki viszont kivár, az minden évben egy kicsit több földet, több humuszt és több pénzt veszít el – sokszor észrevétlenül.
Szerző: Dudás Ervin
Kép: Horizont Média
Agrárágazat Tudástár: Körforgásos agrárgazdálkodás – A körforgásos agrárgazdálkodás olyan termelési szemlélet, amely a talajmegőrzést, a szervesanyag-visszapótlást, az adatalapú tápanyag-gazdálkodást és az állattenyésztés–növénytermesztés kapcsolódását egységes rendszerként kezeli, célja a hosszú távon stabil hozam, a kisebb inputkitettség és a klímaváltozással szembeni nagyobb ellenálló-képesség.
