Az amerikai szőlőkabóca és a szőlő aranyszínű sárgasága
Az utóbbi években megszokhattuk, hogy minden évre jut egy kártevő vagy kórokozó, amely megkeseríti a gazdálkodók és kiskerttulajdonosok életét. A szőlőkártevők közül 2006-ban hazánkban is megjelent az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus).
A faj a szőlő aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée) elsődleges vektora. Ezenkívül még két kabócafajról is biztosan tudjuk, hogy terjesztik a fitoplazmát. Ez a kórokozó először 1932-ben jelent meg Európában, Franciaországban. Érdekes, hogy egy olyan faj terjeszti, amely Észak-Amerikában honos.
Kijelenthetjük, hogy az európai, ezen belül a magyar szőlőtermesztés egyik legnagyobb és legsúlyosabb fenyegetését az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) és az általa terjesztett szőlő aranyszínű sárgaság (Grapevine flavescence dorée, FD) fitoplazma jelenti. Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) Az amerikai szőlőkabóca a mezeikabócák (Cicadellidae) családjába tartozó szúró-szívó szájszervű rovar, Magyarországon először 2006-ban jelent meg. Vélhetően fertőzött szaporítóanyaggal került be.
Életmódja és terjedése
A kifejlett egyedek (1. kép) 4,5–6 mm nagyságúak, világosbarna vagy sárgás színűek, jellegzetes mintázatú szárnyakkal. Évente egy nemzedéke fejlődik ki.
Telelés: Tojás alakban telel a szőlőtőke 2–3 éves vesszőinek kéregrepedéseiben. Kikelés és fejlődés: A lárvák május és július között kelnek ki. Öt lárvafejlődési stádiumon mennek keresztül, és a szőlőlevél fonákán táplálkoznak. A lárvák veszik fel a fitoplazmát a fertőzött levelekből. A kabócák ezt követően körülbelül 4–5 hét múlva válnak fertőzőképessé, és ezt a tulajdonságukat életük végéig megőrzik. A kifejlett imágók el tudnak repülni a fertőzött területekről, így terjesztve a kórokozót az egészséges, még nem fertőzött ültetvényekbe.
Miért veszélyes valójában?
A közvetlen szívogatásával okozott kártétele elenyésző. A kabóca valódi veszélye abban rejlik, hogy az aranyszínű sárgaság fitoplazmájának legfontosabb vektora. Mivel kizárólag a szőlőn táplálkozik, ez a faj a fő felelős a járványszerű terjedéséért.
A szőlő aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée) fitoplazma
A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma, a Candidatus Phytoplasma vitis (rövidítve FD) egy sejtfal nélküli, baktériumszerű kórokozó, amely kizárólag a növények szállítószöveteiben (floém) képes fennmaradni és terjedni. Ez a betegség karantén kórokozónak számít, és 2013-ban mutatták ki először Magyarországon.
Ez egy szisztémás fertőzés, amely a szőlőtőke teljes élettani rendszerét érinti, mivel a kórokozó a szállítószövetekben terjed. A fertőzés hatására a floém elzáródik, gátolva a tápanyagok szállítását. A fitoplazma önállóan és mechanikai úton nem terjed. Fő terjedési forrása az amerikai szőlőkabóca. A legfontosabb vektor, amely táplálkozás közben viszi át a kórokozót az egyik tőkéről a másikra.
Nem elhanyagolható a fertőzött szaporítóanyag sem. A fertőzött oltványok, vesszők vagy alanyok használata az egyik legfőbb forrása a betegség behurcolásának. A tünetek általában a nyár közepétől válnak felismerhetővé. A fehér bogyójú fajtáknál sárgulás (2. kép), a kék bogyójúaknál pedig vörösödés (3. kép) figyelhető meg. A leveleken jellegzetes a fonák felé történő, háromszög alakú sodródás és a levéllemez megvastagodása (kanalasodás).
A hajtások nem fásodnak megfelelően, gumiszerűvé, ruganyossá válnak, télen pedig elfeketednek és elpusztulnak. Az ízközök megrövidülnek. Hasonló tüneteket az amerikai bivalykabóca is okozhat (4., 5. kép).
A betegség következtében a terméshozam akár 20–50%kal is csökkenhet. A fitoplazma ellen jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony növényvédő szer, így csak a vektorok ellen tudunk védekezni (6. kép).
Hogyan védekezzünk az amerikai szőlőkabóca ellen?
A védekezés alapja a terjesztő rovar (amerikai szőlőkabóca) visszaszorítása, valamint a fertőzött tőkék eltávolítása és megsemmisítése.
Kabóca elleni védekezés: Az egyedszám tartósan alacsony szinten tartása kulcsfontosságú. Ez csak inszekticides kezeléssel valósítható meg. A tojások ellen téli–kora tavaszi olajos lemosó permetezés javasolt. A lárvák elleni védekezés a folyamat legfontosabb szakasza, mivel a fertőzést ők veszik fel. A kezeléseket a lárvák tömeges kelése idején, májustól júliusig több alkalommal kell elvégezni, különös tekintettel az L3–L4-es lárvastádiumokra. A sárgalapok hasznos segítséget nyújtanak az imágók megfigyelésében és gyérítésében. Metszés után a venyigét el kell távolítani vagy meg kell semmisíteni, mert ezekben telelnek a kabóca tojásai.
Összefoglalva, az amerikai szőlőkabóca és az általa terjesztett szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmája együttesen olyan mértékű veszélyt jelent, amely a szőlőültetvények teljes pusztulását is okozhatja.
Engedélyezett hatóanyagok (2025)
Az amerikai szőlőkabóca ellen a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a Nébih 2025. november 7-i adatai szerint: tau–fluvalinát, flupiradifuron, spinozad, deltametrin, lambda-cihalotrin.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
MezőHír Tudástár: Szőlőtermesztés változó klímában – A szőlőültetvényekben egyre fontosabb a vízmegtartó művelés, a fajtaváltás és a precíziós monitoring, mivel nő a hőstressz és a tavaszi fagyok kockázata.
