Tövenként 25 kilogrammos terméssel kalkulálnak, amit félévente szeretnének leszüretelni az üvegházakban nevelt banánfákról. A szaporítóanyagot sem importból fedeznék az oroszok.
Voltak már furcsa próbálkozások
Az orosz és különösen a szovjet agrárpolitika mindig is bővelkedett „extrémnek” ható, nagyszabású vagy éppen különc mezőgazdasági kísérletekben. Miközben a szovjet narancsprojekt – köszönhetően a Fekete-tengerig nyúló birodalomnak – sikeresebb volt, mint a magyarországi, más próbálkozások kudarcba fulladtak. Íme, egy válogatás:
- Gumipitypang – szovjet gumiipar álma: A II. világháború előtt és alatt a Szovjetunió stratégiai célként kezelte a hazai gumielőállítást. A Közép-Ázsiában őshonos pitypangfaj gyökeréből latexet nyertek, és hatalmas ültetvényeket telepítettek. Bár működött, a termelés költséges volt, ezért a projekt a háború után visszaszorult.
- Gyapottermesztési kísérletek az Urál vidékén: A Szovjetunió szerette volna csökkenteni gyapotfüggését, ezért többször megpróbálkozott a növény termesztésével – hiába. A gyapot nem volt alkalmas a helyi klímára.
- Szőlőt a Volga mellé: Az 1940-es években Alekszandr Lazarev agronómus azt a feladatot kapta, hogy a szőlőtermesztés határait északabbra, a Volgáig tolja. A projekt korlátozott sikerrel járt, de hidegtűrő fajták születtek.
- Rizs Kalinyingrádban, Fehéroroszországban: Volt egy időszak, amikor kisebb rizstelepek működtek a Balti-tenger partján és Fehéroroszország egyes részein.
- Kukoricát mindenhová: Hruscsov „kukoricaforradalma” idején, az ’50-es években jutott el először ez a növény olyan régiókba is, ahol a tenyészidő – kezdetben – túl rövidnek bizonyult a számára. A modern hibridek és a klímaváltozás nyomán napjainkban 13–15 millió tonna kukoricát termelnek az országban, míg 2000 előtt a 2 millió tonnát sem érték el.
- A banánnal, papajával, avokádóval és ananásszal is próbálkoztak már: Az 1950–1960-as években több trópusi gyümölccsel is kísérleteztek a Fekete-tenger partján, Szocsi környékén. Kis volumenben, üvegházakban mindegyik termeszthetőnek bizonyult.
46 hektárnyi banánt telepítenek
A Szövetségi Vámhivatal adatai szerint Oroszország évente mintegy 1,45 millió tonna banánt importál. A háborúval járó szankciók előtt döntően Ecuador látta el az országot. Ma bonyolultabb logisztikával, Törökországon keresztül érkezik a szállítmányok többsége. Alapvetően emiatt vették újra fontolóra a hazai termelést. A kormány idén nyáron támogatásra jogosult mezőgazdasági növénnyé minősítette a banánt.
A kísérleti üvegházakban már az első banántermést is betakarították Szocsiban. További üvegházak épülnek majd Sztavropol környékén 46 hektáron, az egyes termesztőberendezések 100–150 ezer négyzetmétert fednek majd. Az üvegházakban 25–30 °C-os meleget és magas páratartalmat biztosítanak a növényeknek. Megfelelő öntözéssel, tápanyag-utánpótlással és szellőztetéssel az első fürtök akár egy éven belül megjelenhetnek, a hozam tövenként 20–30 kilogramm lehet. Az első termést 2026 tavaszára várják, majd a betakarítás félévente ismétlődhet.
A termelés a Cavendish fajtacsoporttal folyik. Ezeket a mag nélküli, édes banánokat in vitro szövettenyésztéssel szaporítják, a palántákat elméletben Kínából, Hollandiából vagy Izraelből lehet beszerezni, de a kereskedelmi nehézségek miatt most hazai mikroszaporító laboratóriumok létrehozását tűzték ki célul.
MezőHír Tudástár: Orosz banánprogram – Üvegházi, trópusi körülményeket utánzó termesztéstechnológiával próbálják csökkenteni az ország banánimport-függőségét, Cavendish-fajtákkal és hazai mikroszaporító laborokkal.
