A Trichoderma asperellum alkalmazása a palántanevelés során nemcsak a betegségek megelőzésében, hanem a növények általános kondíciójának javításában is bizonyított. Publikációm első részében a biológiai védekezés létjogosultságát mutattam be a vegyszermentes termesztési gyakorlatban. Ezúttal a kezelések hosszabb távú hatásait vizsgálom, különös tekintettel a kiültetés utáni időszakra és a termésminőségre.
Vizsgálatok fertőzöttközegen
A kísérlet során az antagonista növényvédelmi hatékonyságát értékeltem két (gyenge, illetve erősen) fertőzöttségi szintű közegnél. A tesztekhez növényi kórokozókat tartalmazó, monokultúrás kerti talajt is alkalmaztam (1. táblázat).
A vizsgálatok tényleges kezdete előtt – egy hónappal – a fent említett metodikák szerint bekeverve előkészítettem a kísérleti szubsztrátumokat. A Trichoderma gomba hatékonysága érdekében – a szakirodalmaknak megfelelően – előkezeléses alkalmazásokat hajtottam végre beöntözéses technológiával, vagyis a vetéseket hét nappal megelőzően mindkét alkalmazási közeg (a kontrollt kivéve) lekezelésre került.
A felhasznált antagonista gombaszervezet és adjuvánsok dózisai megegyeznek a tanulmány első részében közölt kezelési protokollok adataival. Összesen 9 alapkezelést alakítottam ki, kezelésenként 292 db vetőmagot használtam fel. A két fertőzési fokozat szerint 146–146 mag került vetésre. A közeget 73-as cella, valamint 53×30 cm-es méretű nevelőtálcákba töltöttem, majd minden cellasejtbe egy magot vetettem.
Az első eredmények után
Gyengén fertőzött közegen az alkalmazások a kontrollhoz képest átlagosan 30%-kal javították a csírázási százalékot. A legjobb eredményt a B4es kezelések vetőmagjai nyújtották, itt az adatok 34%-kal haladták meg az A0 kontroll értékét. Erős fertőzés mellett minden kezelés (a kontrollt kivéve) 44%-kal növelte a magvak csírázását.
Gyenge fertőzésnél a kezelések a csírázási erélyt a kontrollhoz képest 29%-kal, erős fertőzésnél pedig 60%-kal javították. Minden kezelés (a kontrollt kivéve) gyenge fertőzés esetén 67%-kal, erősebb fertőzésnél 46%-kal csökkentette a csírapusztulás mértékét.
Kiemelkedő számokat a B4-es alkalmazás mutatott, ahol gyenge és erős fertőzés mellett is 57–80%-kal csökkent a csíraelhalás. Még a leggyengébben teljesítő A1-kezelés is jó eredményt mutatott. Összességében a kezelések átlagosan mindkét közegnél mintegy 61%-kal csökkentették a pusztulást a kontrollhoz képest.
A vitalitási százalékot az előző írásomban meghatározott, négy fokozatú skála szerint értékeltem. A kontrollhoz képest a kezelt növények gyenge és erős fertőzések esetén is 46–58%-kal élénkebb vitalitást mutattak. A kezelések során mindkét fertőzési szinten kb. 30%-kal csökkentek a tápanyaghiány okozta tüneti elváltozások (1. ábra).
Paradicsom esetében a kezelések gyenge fertőzésnél 33%-kal, erősebb fertőzési szinteknél 43%-kal javították a csírázást. A magvak csíravigor-értéke gyenge/erős fertőzések mellett 23–60%-kal haladta meg a kontroll értékét.
Az A0-kontrollhoz képest gyenge fertőzésnél 62%-kal, erős fertőzés mellett 48%-kal kevesebb volt az átlagos csírapusztulás. A kezelések hatására gyenge fertőzésnél 66%-kal, erősebb fertőzéseknél 61%-kal csökkent a palánták pusztulása. A B4-es kezelésnél majdnem ötször kevesebb növény pusztult el, mint a kontrollnál! A kezelt palánták átlagos vitalitása gyenge fertőzés mellett 28%-kal, erősebb infekció esetén 75%-kal haladta meg a kontroll értékeit. A különbségeket az 1. kép mutatja.
Az antagonistával kezelt, gyengén fertőzött közegben nevelt palánták 35%-a mutatott tápelemhiányos tünetet, míg ez az arány a kontrollnál 46% volt. Erősen fertőzött közegnél a kezelt növények 50%-a, a kontrollnál 81%-a mutatott szimptómát (2. ábra).
A kezelések hatására a palánták magassága gyenge fertőzésnél 28%kal, erősebb infekció esetén 17%-kal haladta meg a kontroll értékeit. Az A0-kontrollhoz viszonyítva a teljes növényproduktum 22–30%-kal nőtt. Az antagonista eljárásoknál az átlagos gyökértömeg gyenge fertőzés esetén 60%-kal, erős fertőzésnél 83%-kal haladta meg a kontroll értékét.
A palánták egységességét az előző írásomban ismertetett hatfokozatú protokoll szerint értékeltem. Ebben az 1-2 érték enyhe, a 3 mérsékelt, a 4 közepes, míg az 5-6 nagyfokú egyenetlenséget jelöl. Gyenge fertőzés mellett a kezelt növények átlagos uniformitása 1,3 volt, ami 74%-kal jobb, mint a kontroll. Erősen fertőzött közegben 2,6-os átlagos értéket kaptam, ami 55%-os javulást jelent.
A növényi fertőzöttségi fokot a Townsend-Heuberger képlet alapján (Gartner, 1971) számítottam, a tünetek leírása egyéni skála szerint történt (0 = tünetmentes, 5 = nagyon erős fertőzöttség). Gyengén fertőzött közegnél minden kezelés (a kontroll kivételével) 1,2-es, átlagos betegségfokot mutatott, ami 58%-kal jobb, mint a kontroll. Erős fertőzöttség esetén is csak 1,7 volt az átlagos betegségfaktor, ami szintén gyenge fertőzést jelez (3. ábra).
A kezelt növények átlagos palántamagassága mindkét (gyenge és erősen fertőzött) közegnél 21–22%-kal haladta meg az A0-kontroll értékét. Gyengén fertőzött közegen fejlődve a kezelt palánták 14%-kal jobb növénytömeg-értéket mutattak, míg erősebb fertőzésnél 25%-kal haladták meg a kontrollt.
A gyökértömeg minden kezelésnél (kivéve A0) 33–40%-kal nőtt a kontrollhoz képest. Az A0 kivételével a gyengén fertőzött közegben nevelkedett növények uniformitási indexe átlagosan 1,1 volt, ez 72%-kal jobb a kontrollhoz viszonyítva. Erős növénykórtani fertőzés esetén is 50%-kal javult a növények egységessége. Gyenge fertőzéssel a kezelt palánták 56%-kal kevesebb kórokozószimptómát mutattak, és a tünetek súlyossága is mérséklődött (4. ábra). Erős fertőzésnél a kontrollpalánták gyakrabban fertőződtek fuzárium, pítium és rizoktónia kórokozókkal, míg a kezelt növényeknél ez lényegesen ritkább volt.
Vitalitás stresszhatás alatt
A vizsgálat során a legnagyobb vitalitást a B4-es előkezeléssel nevelt palánták mutatták, itt az életképesség elérte a 90%-ot. A többi előkezeléses alkalmazás is 22%-kal hatékonyabb volt, mint a kontroll. Előkezelés nélkül az átlagos vitalitási index 77%-os lett, ami így is 18%-kal jobb, mint az A0-ás kezelés. Gyengén fertőzött közegben az antagonista 25%-kal növelte az átlagos életképességet. A B1, B2, B3 és B4 kezelések palántáinál a vitalitás gyenge fertőzésnél sem csökkent 70% alá. Erősebb fertőzésnél a kezelések 66%-kal javították az általános erőnléti állapotot (5. ábra).
Az általam felállított skála szerint erős fertőzésnél a kontrollpalánták vitalitása nem volt értelmezhető – részleges vagy teljes pusztulás történt (2. kép) –, míg a kezeléseknél bár alacsonyabb volt az életképesség, elhalás nem lépett fel (3. kép).
(Sárszentmihály, 2024)
Paradicsom esetében a palánták vitalitása előkezelés nélkül 5%-kal, a kontrollhoz képest pedig 20%-kal volt alacsonyabb, mint az előkezelt növényeké. A B2, B3 és B4 kezelések stressztényezők jelenlétében is 90% feletti vitalitást mutattak. Ebben a szegmensben az előkezeléses és az előkezelés nélküli változatok között nem tapasztaltam jelentős különbséget.
Stresszhatás idején gyengén fertőzött szubsztrátumban a kezelt növények vitalitása a kontrollhoz képest 18%-kal növekedett. Erősen fertőzött közegben a vitalitás 68%-kal javult. Az életképességi ráta alapján a kontrollpalánták vitalitása – a jelentős pusztulás miatt – nem volt értékelhető. Ezzel szemben a kezelt alkalmazásokban – különösen a B4-nél – csak gyengeközepes szintű csökkenést tapasztaltam, elhalás nem fordult elő (6. ábra).
A kutatás összefoglalása, következtetések és szakmai javaslatok
Az előkezeléses és előkezelés nélküli kutatások során a Trichoderma asperellum antagonista szervezet:
‑ javította a magok csírázásiszázalékát,
‑ növelte a csírák vigorát,
‑ csökkentette a csíra- és szikleveles állapotban bekövetkező pusztulást,
‑ négylombleveles állapotban is fokozta a vitalitást,
‑ akadályozta a tápanyaghiány okozta szimptómák kialakulását,
‑ növelte a növények magasságát, a vegetatív- és gyökértömeget,
‑ javította a palánták egységességét,
‑ és csökkentette a kórokozók okozta növény- és gyökérfertőzöttséget.
A legjobb eredményeket minden esetben az előkezeléses alkalmazások mutatták, különösen a B-sorozatban.
A kontrollhoz képest:
‑ a pusztulás és tápanyaghiány 87–90%-kal csökkent,
‑ a fitopatogén kórokozók okozta fertőzés 75–96%-kal mérséklődött.
A kezelések több esetben enyhítették a már kialakult tüneteket is. A vitalitásnövelő hatás különösen paprikában volt igazolható, ahol a B1–B4 alkalmazásokban még a növekedés is gyorsabb volt. Ezeken túl a kezelt növényeknél a levelek és hajtáscsúcsok színezete is élénkebb lett. A csírázás, a csírázási erély, a vitalitás minden vizsgált paramétere javult – még fertőzött közegben is. A gyökerek egészségi állapota kiemelkedő, a palánták egységessége nőtt, a tünetek súlyossága pedig jelentősen csökkent. A kedvező adatok általában a gyengén, kevésbé kedvezők az erősen fertőzött közegeknél jelentkeztek.
Összességében a kezelések stressz idején is pozitívan befolyásolták a növények kondícióját, növelték a vitalitást és fokozott stressztűrést biztosítottak. Fertőzésmentes közegben az előkezelések különösen hatékonynak bizonyultak, de a beavatkozás nélküli kezelések is eredményesek voltak. Gyenge és erős fertőzési szinteknél is elegendő védelmet nyújtottak ahhoz, hogy pusztulás ne következzen be.
A kísérletben alkalmazott T. asperellum T1 törzs hatékonyan befolyásolta a növények minden vizsgált paraméterét. Javította a csíra- és palántaállapotot, gátolta a kórokozók szaporodását, akadályozta a tüneti szimptómák megjelenését, és csökkentette a szártőmikózisok kialakulását. A gomba önálló alkalmazásban is eredményes, de hatékonysága fokozható biostimuláns partnerekkel, például:
‑ fehérjehidrolizátumokkal,
‑ huminsavakkal,
‑ algakivonatokkal,
‑ vagy egyéb tápanyagokat tartalmazó készítményekkel.
Fontos, hogy ezek a termékek ne legyenek károsak a hiperparazita szervezetekre. Ajánlott a beöntözéses előkezelés 5–7 nappal a vetés vagy ültetés előtt, nyirkos közegben történjen, mivel a száraz talaj gátolja az organizmus működését. Külön javasolt továbbá kiültetés előtt levélre juttatott, ún. foliáris kezelés, amely lehetővé teszi a növény előzetes felkészülését a kórokozók támadására. A levélre vitt Trichoderma-spórák szisztematikus, szerzett rezisztenciát (ISR) idéznek elő a gazdanövényben.
Kutató növényorvosként úgy látom, hogy a Trichoderma asperellum antagonista szervezet kiemelt jelentőséggel bír a biológiai növényvédelemben.
SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS-BIOLÓGUS, A VEGYSZERMENTES TERMESZTÉS KÉPVISELŐJE
KONZULTÁNS: DR. BOHÁR GYULA, A MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNY KANDIDÁTUSA, MIKOLÓGUS, FITOPATOLÓGUS
MezőHír Tudástár: Trichoderma asperellum – A palánták természetes védelme: a Trichoderma asperellum a palántanevelés során javítja a csírázást, csökkenti a pusztulást, növeli a vitalitást és segíti a stressztűrést. Hatása különösen erős paprikában és paradicsomban, még fertőzött közegben is jelentős javulást mutat.
