A 2025. év tavasza-nyara nem bővelkedett az égi áldásban. A június úgy telt el, hogy néhol 0 mm csapadék hullott! Csak reménykedni lehet abban, hogy őszre lesz elég csapadék, az őszi gabonák vetése idején. A klímaváltozás a kártevőket sem kíméli, mégis sok faj felszaporodott az idei gabonavetésekben.
Ahazánkban termesztett gabonák túlnyomó többsége a pázsitfűfélék közé tartozik. Így a kártevőik a vad pázsitfűféléken fejlődtek ki, adaptálódtak ezekhez a növényekhez. A monokultúrában termesztett gabonafélék ki vannak téve ezeknek a kártevőknek. Ezért a gabonafélék növényvédelme évszázadok óta elsőrendű fontosságú az emberiség számára. Az időjárás változása, a klímaváltozás és az utóbbi években történt növényvédőszer-kivonások miatt a gabonafélék növényvédelme még nagyobb odafigyelést igényel. Az intenzív növénytermesztés számos olyan kártevő megjelenését segítette elő, amely jelentős problémát, kárt okozott.
Új kihívások: a vetésterület, a talaj és a kelés veszélyei
A vetésterület kiválasztásakor nem csak az fontos szempont, hogy a talajlakó kártevőktől mentes legyen, hanem hogy a talaj alkalmas legyen a növénytermesztésre. A gyenge talajokon gyenge gabona fog fejlődni (1. kép).
A vetés mélysége is fontos tényező, a nem megfelelő mélységbe vetett magokat a madarak és a mezei pocok fogyaszthatják. Az éppen csírázó magvakat a drótféreg- és áldrótféreg-lárvák (2. kép) rághatják meg.
A tavaszi időszakban a vetéseket a levéltetvek (3. kép), bagolylepkehernyók és a mezei pocok károsíthatja (4. kép).
Az őszi időszakban a fiatal, a bokrosodás előtt álló növényeket a gabonalegyek lárvái támadják meg, a károsítás tünetei szemmel láthatók, ez a levelek sárgulásával jelenik meg. Ezek a fajok: a csíkoshátú búzalégy és az őszi fekete búzalégy. A csíkoshátú búzalégy első generációja a tavaszi vetésű gabonákat, a második nemzedéke az őszi gabonákat károsítja, a túl korán vetett gabona különösen ki van téve a kártételének.
Tavasszal érkeznek: fekete búzalégy és ugarlégy
A tavasszal repülő kártevő fajok közül a tavaszi fekete búzalégy és ugarlégy okozhat érzékeny károkat. Jelentős kártevő a szinte minden évben gondot okozó gabonakártevő, a búzafonálféreg. Ez a faj a gabonanövényeink közül a rozst és a búzát károsítja.
A fonálféreg kártétele már kora ősztől, a fiatal gabonán jelentkezik, és egészen hosszú ideig, a virágzásig károsít. A búza kikelése után, már ősszel a fonálféreglárvák a növénybe fúrnak, ezért a búza levelei deformálódnak, fodrosodnak, csavarodnak. Az így károsodott növények a fejlődésben visszamaradnak, rövidebb szárat növesztenek. Éréskor a fonálféreggel fertőzött búzaszemek ovális gubacsokká alakulnak, amelyek sötét színűek. A gubacsos magban bújtak el a lárvák, itt nyugalmi állapotban várják a vetési időszakot, amikor kiszabadulnak a gubacsokból. Hazánkban elsősorban a csapadékosabb, hűvösebb nyugati és északi területeinken okoz kárt. Évente egy nemzedék fejlődik. A védekezés lehetősége: csak egészséges fémzárolt vetőmag vásárlása és vetése, aratáskori szempergés minimálisra csökkentése.
Őszi és tavaszi bogártámadások
A bogarak közül több olyan kártevő van, amelyek nagy károkat okoz a gabonákban. Ősszel a csócsárló okoz kárt, amely foltszerűen károsít. A gabonafutrinka érdekes életmenetű kártevőfaj, csak akkor petézik a nőstény, ha csapadékos az ősz. Száraz ősszel nem rak petét a bogár. A tavaszi kártételére gabonaféléken és a kukoricában is számítani kell. Bár a faj Európa középső és délkeleti részén elterjedt, a Kárpát-medencében, a futóhomokos területeken ritka.
A kikelő imágók érési táplálkozást folytatnak, és ilyenkor az érett szemeket károsítják. Ennek ellenére nem a bogár a fő károsító, hanem a lárva. Kártételére ősztől (szeptember) egészen április végéig kell számítani. Enyhe teleken a lárva nem vonul nyugalmi állapotba, hanem megszakítás nélkül táplálkozik. Amennyiben a táblában sok lárva él, látványos, nagy kárt okozhatnak. Ilyenkor a vetés foltokban elpusztul, ami különösen tavasszal szembetűnő. A monokultúrás, gabona utáni gabonatermesztés kedvező feltételeket teremt számára. A csócsárló előrejelzése talajcsapdákkal lehetséges: amennyiben 5–6 bogár van csapdánként, érdemes beavatkozni.
Az idei évben gyakori volt a közönséges pejbogár, amely a virágok és a szemek rágásával, kitúrásával vagy ezek fogyasztásával okoz kárt. A gabonaszipolyok és a mezei gabonamoly hernyói minden évben kárt okoznak.
Szipolyok: kis bogarak, nagy kár
A gabonaszipolyok (5. kép) a pázsitfűfélék közül a gabonákat és fűféléket károsítják. A széles szipoly, az osztrák szipoly, a keresztes szipoly, a vetési szipoly és a gabonaszipoly károsítása lehet jelentős.
A leggyakoribb és a legtöbb kárt okozó faj a széles szipoly. Egy imágó akár 50–100 szemet is kitúrhat és megrághat. A Kárpát-medencében, így hazánkban is a gabonatermő vidékeken általánosan elterjedt bogár. A lárvák két évig fejlődnek a talajban, a téli időszakot a talajban ilyen alakban töltik. A búzatáblákban 10 egyed/m2 egyedszám esetén védekezni kell. A lárvapopuláció értékelése a cserebogárpajorokéhoz hasonló módon térfogati quadrát módszerrel történik, a veszélyességi küszöbérték is cserebogáréhoz hasonló.
A rettegett vetésfehérítő és a veresnyakú árpabogár
Az egyik legnagyobb kárt okozó kártevőfaj a veresnyakú árpabogár. Európa déli területein gyakori kártevő, a Kárpát-medencétől északabbra kisebb a jelentősége. Magyarországon mindenütt előfordul. Fő tápnövénye: a zab, a tavaszi árpa és az őszi gabonák, de a kukorica leveleiben is nagy kárt tud okozni.
A vetésfehérítő lárvái (6. kép) hasonlítanak a meztelen csigára. A lárvák elsősorban a zászlós leveleket hámozzák, az imágó (7. kép) az érési táplálkozása során hosszú csíkokat és lyukakat rág a leveleken és az erek között. A megrágott gabonalevelek kifakulnak, kifehérednek (8. kép).
Ha a csapadékhiány miatt korán érik a gabona, akkor az imágók átvándorolnak a szomszéd kukoricatáblára, mert a telelés előtt táplálkozniuk kell. Az áttelt imágók áprilisban akkor jönnek elő, amikor a napi középhőmérséklet 10–12 °C fölé emelkedik. A tavaszi táplálkozás után a bogarak kopulálnak, majd a petéket a tápnövények leveleinek színére rakják. Egy nőstény akár 200 petét is le tud rakni. A lárvák általában 12–14 nap múlva kelnek ki. A lárva fejlődési ideje átlag 14 nap. A kifejlett lárvák a talajban 2–4 cm mélyen lévő bábkamrában bábozódnak, a bábnyugalom két hétig tart.
A mélyebb fekvésű szántóterületek kedveznek a bogarak tömeges elszaporodásának, a sűrű állományú búza és a párás, meleg tavaszok ezt még kedvezőbbé teszik. Az imágók és lárvák számát fűhálózással mérhetjük fel.
Levéltetvek: szívnak, és vírust is hoznak
Az elmúlt években észrevehetően megnőtt a gabonatáblák gabonalevéltetű-fertőzöttsége. Nemcsak az őszi búzában, hanem az őszi és tavaszi árpában is megjelentek (9. kép).
A levéltetvek a kalászokon, leveleken alakítják ki telepeiket. A levéltetvek szívókártevők, így a szívogatásuk hatására a gabonalevelek sárgultak. A gabonatáblákban foltszerűen jól látható a levéltetűvel fertőzött terület. A levelek sárgulása nemcsak a levéltetvek kártételét jelentheti, ez lehet az általuk terjesztett sárgatörpülésvírus okozta sárgulás is. Ilyen esetekben nemcsak a tetvek szívogatása, hanem a vírusfertőzés is jelentős termésveszteséget okoz. A levéltetveket katicabogár-lárvák ragadozzák (10. kép).
A korai vetésekbe előszeretettel telepednek be a levéltetvek, ezek a vetések érzékenyebbek is a vírusra. Az optimális vetésidő betartása nagymértékben csökkenti a fertőzés kockázatát. A vetőmag inszekticides csávázása és a kelő gabonaállományban a vektorok elleni védekezés hatékony mód a vírusfertőzés elleni védekezésben.
Hazánkban a gabona-levéltetű, a zselnicemeggy-levéltetű és a zöld gabona-levéltetű a leggyakrabban kárt okozó faj. A lárvák és az imágók szívogatnak, ennek hatására a levelek besodródnak, akár el is elszáradhatnak, a kalászok torzultak lesznek. A vetőmag-előállításban a vírusvektor szerepük miatt kifejezetten problémás a jelenlétük. Abban az esetben, ha a levéltetvek a gabonatáblában tömegesen megtelepednek, védekezni kell ellenük.
Gabonapoloskák – fehéredő szár, üres kalász
A gabonapoloskák egy gyűjtőnév, amely négy poloskafajt takar. A fajok kártétele és életmódja nagyon hasonló. Száraz tavasszal a gabonapoloskák érési táplálkozással, szívogatással okoznak kárt, aminek a következtében csak lassan következik be a szárbaindulás.
A szerecsenpoloska és az osztrákpoloska, valamint a címerespoloskák családjába tartozó szipolypoloska és a csőrös szipolypoloska együttesen számottevő károkat tud okozni. Szerencsére csak egynemzedékes fajok. Tápnövényeik a pázsitfűfélék közül kerülnek ki, ezért a kalászosok, ezen belül a búza a fő tápnövényük. Kártételük nyoma már a szárba indulás előtt szembetűnő. A vezérhajtás elsárgul, kifehéredik, majd elpusztul. A hasban lévő kalászt szívogatva az kifehéredik, ha tejesérésben szívják meg a szemeket, akkor aszottá válnak.
A viaszérésben szívogatott szemek épnek látszanak, de az ebből a lisztből készített tészta nem kel meg. A poloskák erdők szélein, valamint a szántók menti árkok avarjában telelnek. Jó idő esetén már áprilisban előbújnak. A gabonapoloskák jellemzően melegkedvelő rovarok, ezért a fejlődésükhöz száraz, meleg tavasz szükséges. Ha a tavasz több egymást követő évben száraz, és az átlagosnál melegebb, akkor jellemzően nagyobb kártételre kell számítanunk. Védekezni az imágók ellen kell.
Vetési bagolylepke: föld alól jövő veszély
A lepkék közül a vetési bagolylepke okoz kárt. Ez a faj erősen polifág, a hernyók a fiatal gabonát, a kukoricát, a napraforgót a talaj felett, 1–2 cm-es magasságban át- vagy lerágják. Ez a kártétel ennél a fajnál is jellemzően foltszerűen jelentkezik.
A vetési bagolylepke gyakori, és Magyarországon mindenütt megtalálható. Vannak gradációs évek, ilyenkor súlyos kárt tud okozni. Tavasztól őszig két nemzedéke van. A hernyó telel, amely a kedvezőtlen időszakot egy földkamrában vészeli át, ez a kamra 15–20 cm mélyen van a talajban. A lárva áttelés után tavasszal bábozódik, az első nemzedék lepkéi májusban, júniusban repülnek. A lepkék az érési táplálkozás után a petéket a növények föld közeli leveleire helyezik.
A hernyók júniusra kikelnek és károsítanak, majd amikor elérik a fajra jellemző fejlettséget a talajban bábozódnak. A második nemzedék imágói július végén, augusztus elején rajzanak. A vetési bagolylepke előrejelzése fénycsapdával lehetséges. Amikor a csapda naponta 5-nél több vetésibagolylepke-imágót fog, az tömeges felszaporodásra utalhat. Védekezni a fiatal lárvák ellen lehet, a peterakás után 10–14 nappal a lárvák tömeges kelése várható. Az őszi gyomirtás és a talajművelés a fiatal hernyókat és a bábokat is pusztíthatja.
Figyeljünk, járjuk be a táblát hetente!
A fentiekből látható, hogy a gabonák rovarkártevők elleni védelme nem egyszerű feladat. A terület használója hetente többször be kell hogy járja a táblákat, és ellenőriznie szükséges a kártevő-populációk nagyságát, és ha kell, megtervezni a növényvédő szeres beavatkozást. A klíma szélsőségesebbé válása kedvezően hat a kártevők elterjedésére. Ennek tükrében lehet és kell a növényvédelmet megtervezni.
Ne játsszunk ki egy lapra: védekezés és rezisztencia
Itt szeretném felhívni az olvasók figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának veszélyeire. Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki. Ha éveken keresztül vagy év közben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) használjuk, egy a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölő szer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná. Ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, akkor erősen ajánlott a növényvédőszer-hatóanyagokat váltogatni, késleltetve ezzel a rezisztencia kialakulását.
Elérhető hatóanyagok (2025. júliusi állapot)
A búzatermesztésben, a teljesség igénye nélkül, a következő hatóanyagok állnak rendelkezésére a 2025. 07. 03-ai adatok szerint:
‑ deltametrin (2027. 10. 30.): levéltetvek ellen (méhekre kifejezetten veszélyes);
‑ teflutrin (2025. 12. 31.): drótférgek, pajor (méhekre kifejezetten veszélyes);
‑ cipermetrin (2027. 02. 28.): szívó kártevők, levéltetvek ellen (méhekre kifejezetten veszélyes);
‑ alfa-cipermetrin (alfametrin): gabonafutrinka, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen (méhekre mérsékelten veszélyes);
‑ eszfenvalerát (2026. 12. 31.): bagolylepkék, levéltetvek, lombrágó hernyók méhekre mérsékelten veszélyes);
‑ gamma-cihalotrin (2027. 12. 31.): bagolylepkék lárvái, levéltetvek, mezei poloska, vetésfehérítő bogarak ellen (méhekre mérsékelten veszélyes);
‑ lambda-cihalotrin (2027. 12. 31.): bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen (méhekre mérsékelten veszélyes);
‑ acetamiprid (2034. 02. 28.): őszi búzában levéltetvek ellen (méhekre mérsékelten veszélyes).
Szerző: Takács Attila növényvédelmi entomológus
MezőHír Tudástár
Növényvédőszer-rezisztencia – A növényvédőszer-rezisztencia azt jelenti, hogy egy kártevő- vagy kórokozó-populáció egyedei genetikailag tűrőképesek lesznek egy hatóanyaggal szemben, így a kezelés hatékonysága csökken. A rezisztencia kialakulását gyorsítja az azonos hatásmódú szerek ismételt, egyoldalú használata, különösen aszályos években, amikor több beavatkozás történik. A növényvédőszer-rezisztencia késleltetésének alapja a hatásmód-rotáció (IRAC/FRAC-csoportok váltása), a gazdasági küszöbértékhez igazított kezelés, a megfelelő dózis és időzítés, valamint az integrált növényvédelem eszközei (agrotechnika, előrejelzés, rezisztens fajták).
