A MezőHír márciusi számában bemutattam a sárszentmihályi kísérletemet, amelyben egy olyan új termésnövelő készítményt vizsgáltam, amely makro-, mezo-, valamint humin- és fulvosavval, továbbá négy hasznos mikrobaszervezettel rendelkezik. Folytatom a kísérlet részletezését és tanulságainak összefoglalását.
A vegetatív hozam alakulása
Minden kezelés a kontrollal szemben átlagosan mintegy 45%-kal megnövelte a gyökerek tömegét, legjelentősebb differenciákat az E2 és a D2 növények adták, ahol a különbség nagysága elérte az 52%-ot, ugyanakkor még a leggyengébben teljesítő B1 kezelés eredménye is (31%-kal) jobb lett, mint a kontroll. A növények gyökeréről készült fotókat az 1. kép mutatja.
A teljes növénytömeget vizsgálva az alkalmazás átlagosan 37%-kal jobb eredményt nyújtott a kontrollhoz képest. Legmarkánsabb értékeket a C2, D2 és az E2 kezeléseknél figyeltem meg, itt az A0 kontrollhoz képest a különbség 41%-os mértékű. Az A0 kezeléssel szemben a B1 alkalmazásban mért termés nélküli teljes növényi produktum 30%-kal hozott jobb eredményt.
Paradicsomnál az A0 kontrollhoz viszonyítva az alkalmazások átlagosan 35%-kal növelték a gyökerek súlyát (2. kép).
Amennyiben a kapott eredményeket kezelésenként lebontjuk, akkor a leggyengébben a B1 (20%-kal), legjobban az E2 (47%-kal) múlta felül a kontroll értékeit. Míg a B1, C1, D1 és E1 kezeléseknél a teljes gyökértömeg 3 kg/m2 alatti, addig a B2, C2, D2 és az E2 kezeléseknél e fölötti adatot mértem. Az alkalmazott kezelések átlagosan az A0 kontrollhoz képest megközelítően 29%-kal emelték a teljes növénytömeget. A kezelések hatására a zöld növényi kihozatal a kontrollhoz képest mintegy 16–45%-kal nőtt, leginkább a C2, D2, E2 növényeknél.
Egyéb vegetatív részek
A kezelések hatására az átlagos növénymagasság 41%-kal, az ízközhosszúság 20%-kal nőtt, a levélszám pedig 14%-kal csökkent az A0 kontrollhoz képest. A mikrostimuláns használata 23–58%-kal növelte meg a növények magasságát, legkevésbé a B1-nél, legjelentősebben pedig az E2-kezelésnél. A B2, C2, D2 és E2 alkalmazások növényei 1 méter feletti növénymagasságot mutattak. Legnagyobb levélszámot (90 db) az A0 kontroll, a legkevesebbet pedig az E1 (71 db) és az E2 (70) kezelések hozták, ami a kontrollhoz képest 21-22%-kal kevesebb. A legkisebb ízközhosszúságot a kontroll, a legnagyobbat az E2 növényeiről mért eredmények nyújtották.
Paradicsomnál az átlagos növénymagasság 262 cm, ami 34%-kal, az ízközhosszúság pedig 62 mm-re, 21%-kal növekedett, az átlagos levélszám (64 db) viszont 18%-kal csökkent a kontrollnövények eredményeihez képest. A legalacsonyabb növényt (kivéve a kontroll) a B1, a legnagyobbakat az E2 kezelések növényei nyújtották, amelyek 25–38%-kal jobbak a kontrollhoz képest. A B2, C2, D2 és E2 parcellákon az átlagos növénymagasság +1 méterrel volt nagyobb, mint a kontrollnál megfigyelt, ami szignifikáns különbséget jelent. A levélszám kapcsán az A0 mutatta a legmagasabb értéket (78 db), a legkisebbet pedig a D2 (56 db), illetve az E2 (54 db) növények ismétlései adták, ami 28–30%-kal kevesebb, mint a kontroll. A vizsgálat során a kezelések 10–30%-kal megnövelték az átlagos ízközök (internódiumok) hosszát.
Megfigyeléses vizsgálatok
Paprikában a kontrollnál az első kötéseket követően a remontálás második ciklusában a virágzás szakaszossá vált. Ugyanakkor az ismételt kezeléseket kapott növényeknél kimagaslóan jó terméskötés volt tapasztalható (3., 4. kép).
Az A0 kezeletlen növényeknél a termések rendellenesebben fejlődtek, valamint terheléskor a növények fejlődése leállt, a két vezérhajtáson kívül számos új zöld rész jelent meg a növényeken. A szár (hajtás) elkacsosodott, a termések aprósodtak, foltosodtak, a levelek hullámos lefutásúakká, sodródottakká váltak, szélük barnult, a lombozat színe matt zöldszínűvé alakult. A levelek kicsik lettek, a nyelük is keskenyebbé és rövidebbé vált, ezek okán a kedvezőtlen generatív apparátus kifejeződése vált dominánssá.
Mindezek mellett sok fejletlen abort bimbó és virág alakult ki, továbbá erősen legyengült az alsóvillás elágazások alatti szárrész. Szedéskor sok sérült hajtásrész letört, és számos hajtásnál a belső rész üres volt. Ez a fajta „üregtényező” felfújt, béltartalom nélküli szárkeresztmetszetet eredményezett, következésképp e hajtások a gyengén strukturált szilárdság miatt a terméssel együtt lehajlottak (5. kép).
Paradicsom esetében a növények a korai időszakban könnyebben, később nehezebben kötődtek, teljes terhelés idején a kontrollnál sok piacképtelen bogyó találtam.
Tápelmezavarok okozta tünetek
A makroelemek hiányát 52%-kal, a mezoelemekét 74%-kal, a mikroelemekét 57%-kal csökkentették. Makroelemek tekintetében ez a csökkenés a kontrollal szemben 33–83%-os mértékű. A kezelési sorok alkalmazásaiban a mezoelem-hiánytünetek a kontrollhoz képest 56–98%-kal mérséklődtek, ami szignifikáns különbséget hozott. A mezolemek közül különösen a csúcsfoltosodást előidéző kalciumhiány-tünetek javultak jelentősen. A kezelések hatására az A0 kontrollhoz képest 35–88%-kal csökkentek a mikroelemhiányok okozta tünetek. Míg a kontrollnövények 45%-a, a kezelteknek csupán a 16%-a mutatott valamilyen hiánytünetes szimptómát.
A makroelemek 70%-kal, a mezoelemek 77%-kal, a nyomelemek 75%-kal mérsékelték a tápanyaghiányos tünetek kialakulását. Minden kezelés (a kontrollt kivéve) átlagos mértékben (42–94%-kal) mérsékelte a makroelemhiányokból adódó elváltozásokat. Legjobb eredményeket az E2 növényeknél találtam.
Mezoelemeknél a kezelések 47–95%-kal mutattak jobb eredményeket, mint a kontroll. A kezelések hatására 52–95%-kal jobb eredményeket mutattak a kezelt parcellák a kontrollhoz képest. Amennyiben minden elem tünetét együttesen nézzük, akkor elmondható, hogy a kontrollnál minden második, a kezelteknél csupán minden 7-8. növény volt tápelemhiányos.
A növények vitalitása stresszhelyzetben
A kutatás utolsó részében a növények vitalitását és a stresszhelyzetekre adott válaszreakcióját vizsgáltam. Mivel ez a két tulajdonság egymással szorosan kapcsolódik, tematikusan taglalom az adatokat.
A biostimuláns hatás következtében a kezelések átlagos vitalitási indexe elérte a 87%-os mértéket, ami a kontrollhoz képest közel 40%-kal jobb eredmény. 100%-os életképességet az E2 alkalmazás produkált (6. kép). A kontroll esetében majdnem minden második növénynél találtam valamilyen elváltozást, illetve a még egészségesnek tűnő növények sem rendelkeztek nagy életerővel. Az A0 kontrollt kivéve minden kezelés hatékonynak bizonyult, még a leggyengébben teljesítő B1 kezelésnél is 30%-kal feljavította a növények vigorszázalékát az A0 kontrollhoz képest. Az alkalmazások (kivétel A0-kontroll) átlagában a stresszhatás 12%-os eredményt hozott, ez a kontrollnál 40%, vagyis minden kezelés 70%-kal csökkentette a stresszhatásokból származó káros tüneteket.
Kiugróan jó adatokat a D2 és az E2 parcelláknál értem el, itt zéró stresszmértéket találtam. Általánosan elmondható, hogy a többi kezelés is 37–75%-kal mérsékelte a stresszt okozó szimptómák kialakulását. A kontrollnövények erősen deformált levelei és feltűnően matt színe jól mutatja a stressz hatását. A kezelteknél az üde zöld lomb és hajtás színe a jobb turgeszcens állapottal hozható összefüggésbe (7. kép).
Paradicsomnál a megfigyeléseim szerint a kezelések hatására a növények átlagos vitalitásiindex-százaléka 91%-ot ért el, a kontrollnál ez az érték 70%, vagyis a kezelések mintegy 24%-kal javítottak az átlagos életerőn. Minden kezelés (a kontrollt kivéve) kb. 17–30%-kal emelte meg a növények vitalitását. A D2 és az E2 alkalmazásokban az életképesség elérte a 100%-ot, e növénynél még erős stressz ideje alatt sem mutatkoztak tüneti szimptómák. Míg a B1, C1, D1, E1 kezeléseknél a vitalitás 90% alatti, addig a B2, C2, D2 és a D2 alkalmazásokban e feletti értékek mutatkoztak. Minden kezelésnél (kivéve A0) az átlagos stressz mértéke 7%-os értéket hozott, a kontrollnál a stresszszimptómák értéke 25%, amely érték tulajdonképpen 72%-kal jobb eredmény a kezeltek javára.
Legjobb adatokat a D2 és E2 növényeknél figyeltem meg, ebben az esetben a stressz mértéke zéró. A leggyengébben teljesítő C1 kezelés 16%-os eredménye is 36%-kal meghaladta a kontroll növényeknél talált adatokat. A kontrollnál az érési ciklusban a stresszorok hatására a levelek erősen sodródott szimptómákat mutattak (8. kép) a kezelteknél ezt a jelenséget nem tapasztaltam.
A kutatás áttekintése és szakmai vélemények
A termésnövelő már a korai időszakban is nagy arányban segítette a palánták gyors és egyenletes gyökeresedését, javította a stressztoleranciát, akadályozta, valamint késleltette a hiánytünetek kialakulását. Ezáltal a kezelt palánták gyors kezdeti fejlődést mutattak, ami javította a növénykondíciót, és jelentősen növelte a növények terhelhetőségét. Ennek eredményeként a virágzási időszakban nőtt a piacos kötések száma. A növényvizsgálatok során a kezelt alkalmazások erősebb színezetét figyeltem meg. A vizsgálat során a termésnövelő mikrobastimuláns jelentős mértékben fokozta a növények terméspotenciálját. Mindkét növénynél alkalmazva átlagosan 25%-kal, ezeken belül a minőségi piacképes hozamok 36%-kal növekedtek.
Az értékesíthető termések részarányának növekedése
A kisebb és a magasabb minőségi osztályok terméskihozatalai között negatív korreláció mutatható ki. Míg a kezelések az alacsonyabb rendű minőségi osztályok mennyiségét csökkentették, addig a magasabb osztályokét növelték. Az alkalmazások jelentős hatást gyakoroltak a minőségi termések paramétereire is, hatékonyan befolyásolták a bogyók nagyságát, tömegét, javították a külső-belső színt és konzisztenciát, fokozták az eltarthatóságot, a húsvastagságot, az ízvilágot, és szignifikáns módon szabályozták a tetszetős küllem kialakítását. E tekintetben a paprika- és a paradicsombogyóknál tapasztalt extra termések minősége kimagasló lett. A kísérlet során számottevően megnövekedett az extra termések tömege, volt olyan paradicsomtermés is, amely majdnem elérte az 500 g-os terméstömeget.
Mindkét növényen átlagosan a teljes növényi produktum 33%-kal, a gyökértömeg 40%-kal növekedett, és emellett a gyökerek súlyában is szignifikáns eltéréseket tapasztaltam. A kezelt alkalmazásokban a növénymagasság 37%-kal, az ízközhosszúság 20%-kal nőtt. A levélszám 16%-kal csökkent, azonban ezek a levelek a kontrollhoz képest jóval nagyobbra nőttek.
A kezelésben részesített parcellákon a növények egészségesebbek és uniformosabbak voltak, illetve a generatív-vegetatív viszonyaik is sokkal kiegyenlítettebbé váltak. E növényeknél sokkal kevesebb fejlődési rendellenességet tapasztaltam. A kontrollhoz képest 67–70%-kal csökkent a tápelemhiányokból eredő szimptómák kialakulása, ez szignifikáns eltérést jelentett. A vizsgálataimban a vitalitás és a stressz között negatív korreláció tapasztalható: a kezelések eredményeképpen 32%-kal javult a növények vitalitása, miközben drasztikus módon, 71%-kal csökkent a stresszhatások mértéke.
Az általam alkalmazott dózisok hatékonyan befolyásolták a növények minden teljesítményét, ráadásul adjuváns huminsavval kombinálva az eredmények szignifikánsan fokozódtak. Szakmai álláspontom szerint termékeny talajokon alkalmazva 10–20 g/m2-es adagok is elegendőek lehetnek. Ugyanakkor, ha az edafikus körülmények nem kedveznek az adott növényfaj számára, akkor a 30–40 g/m2 körüli dózisokat is elképzelhetőnek tartom. Ha a növényeket egyéb (pl. hő-, hidrikus-, ozmotikus stb.) erős stresszhatások érik, ezeket ún. adjuvánsokkal, azaz hatásfokozó hidrolizált humin- és fulvosavakkal is kiegészíthetjük, ekkor szinergens módon a hatás megsokszorozható, és a termésdepresszió kiküszöbölhető, illetve a terméspotenciál nagymértékben növelhető. Szakmai álláspontom szerint a PGPR-baktériumok, valamint az endofita gombák és szerves anyagok kitüntetett szerepet töltenek be a vegyszermentes termesztésben.
Szerző: Németh Tamás növényorvos-biológus paprika, paradicsom specialistája, kutató a vegyszermentes termesztés képviselője
Konzultáns: Dr. Csicsor János biokémikus a Magyar Tőzegtársaság Kémiai Bizottsága és a Magyar Huminsav Társaság elnöke
