A termesztett burgonyafélék (Solanaceae) többsége Közép-, illetve Dél-Amerikából származik, a padlizsánt kivéve, amely Délkelet-Ázsiából terjedt el, ahol már évezredekkel ezelőtt is termesztették. A burgonyafélék kártevőinek a köre nagyon hasonló, egyes fajok minden termesztett burgonyafélén megjelennek.
A klímaváltozás egyértelmű nyertesei a kártevők. A burgonyafélék kártevői között a paradicsom-sarlósmoly és az üvegházi molytetű profitál a felmelegedésből. Az özönrovar(ok) közül a burgonyabogár (1. kép), a gyapottok-bagolylepke és az utóbbi évek özönrovarai, az ázsiai származású poloskák: a zöld vándorpoloska (2. kép) és az ázsiai márványos poloska (3. kép) okoz a burgonyafélék termesztésében gondot.
Burgonyakártevők
Az összes burgonyaféle esetében a cserebogárpajorok, gyökérgubacs-fonálférgek, a lepkelárvák, a drótférgek és a bársonylégylárvák már a palántaneveléskor károsítják a fiatal növényeket. A meztelencsigák és a lótetű rágja a fiatal palántákat. A leveleken már korán megtelepszenek a vírusvektor levéltetvek, a takácsatkák és a molytetvek, a paprikán a szélesatka. A polifág kártevők közül a kétfoltos takácsatka is kártevőként léphet fel. Az alulról kezdődő levélhullás, kopaszodás jelzi a takácsatkák kártételét.
Az üvegházi molytetű szintén több tápnövényű kártevő, nemcsak a paradicsomban, hanem a paprikában, a padlizsánban is problémát okoz. A lepkék közül a somkóró-bagolylepke, a gamma-bagolylepke, a gyapottok-bagolylepke, a kukoricamoly hernyója a virágot és a termést károsítja. A lepkék közül a gyapottokbagolylepke vált a szabadföldön a burgonyafélék legjelentősebb kártevőjévé. A kárt a hernyója okozza, amely szélsőségesen polifág, és a generatív részeket – virágokat, terméseket – fogyasztja.
A liszteskék és a molytetvek is előszeretettel szívogatnak a burgonyafélék levelén és termésén. A legtöbb bosszúságot a közönséges üvegházi molytetű és a dohányliszteske okozza. Mindkét fajra jellemző a gyors szaporodás. A nyári időszakban az üvegházból kijutva a szabadföldön is kárt okoznak. Táplálkozásukkal (szívogatásukkal) gyengítik a növényeket, mézharmatot ürítenek, azon korompenész telepszik meg, amely a hangyákat is vonzza. A fő problémát az okozza, hogy vírust tudnak terjeszteni, és ez a magtermő állomány esetében kizáró tényező.
A fonálférgek szintén polifág kártevők. A leggyakoribb kártevő fonálféreg a Meloidogyne hapla és a M. incongnita, megfelelő körülmények között évente számos, szabadföldi termesztés esetében akár 8-10 generációjuk is kialakulhat. A megtámadott növények a gyökéren kialakuló gubacsok miatt nem vagy alig tudnak vizet és tápanyagot felvenni (az öntözés ellenére napközbeni elégtelen turgor vagy hervadás látszik), gyengén fejlődnek. A védekezés elsősorban rezisztens fajták palántázásával lehetséges. Ami még fontos, hogy törekedni kell a megfelelő vetésforgóra.
A paradicsom is burgonyaféle
A paradicsom (Solanum lycopersicum) Dél- és Közép-Amerikában őshonos. A burgonyafélék családjába tartozik. Így a többi burgonyafélével sok közös kártevője és kórokozója van. A legújabb adatok szerint 2023-ban 1755 hektáron (forrás: KSH) termesztettek paradicsomot, ami a 2022-es adatokhoz képest (1683 ha) kis növekedést jelent. A paradicsomot százhatvan országban termesztik, ez az egyik legnagyobb területen, mennyiségben termelt zöldségnövény, amely egyben a legnépszerűbb is. 2021-ben világszerte összességében 190 millió tonna paradicsomot termesztettek.
A paradicsomot elsősorban nyersen fogyasztjuk, de számos olyan fajta van, amelyet kifejezetten konzerválásra, illetve aszalásra termesztenek. A paradicsomnak nagyon sok fajtája van, és így sokféleképpen felhasználható. A paradicsom és általában a burgonyafélék termesztése nagyon sok kézi munkát igényel. A palántanevelésre, -ápolásra ráfordított idő és energia (pénz) csak akkor térül meg, ha a termés mennyisége és minősége megfelelő lesz (4. kép). A fűtött termesztőberendezésekben nevelt paradicsom (5. kép) termesztésével a mi klímánk mellett meghosszabbítható a vegetációs időszak. Ezzel lehetővé válik a paradicsom korábbi szedése.
Az itt termesztett paradicsom növényvédelmét a kártevők természetes ellenségeire alapozzuk (6. kép). Ezzel a technológiával alacsony szintre lehet szorítani a peszticidek használatát. Ez a technológia segíti, hogy az így előállított paradicsom szermaradványoktól mentes legyen, így egészségesebb lesz a termés.
A paradicsom igen fontos és nagy anyagi ráfordítással termeszthető zöldségnövény, így érdemes kiemelt figyelmet fordítani a növényvédelmére. Mielőtt bekerül a zárt termesztőberendezésbe, törekedni kell arra, hogy a szaporítóanyaggal ne kerüljön be kártevő vagy kórokozó. Az üvegházban vagy fólia alatt termesztett paradicsom egyik legnagyobb mennyiségi és minőségi kárt okozó rovara a paradicsom-sarlósmoly (7. kép).
A kártevőről 2011 óta tudjuk, hogy Magyarországon is jelen van. Az első időszakban csak az üvegházakban tudott áttelelni, de a klímaváltozás hatására ma már szabadföldön is képes erre. Mint számos kártevő esetében, itt is fontos szerepet játszik az előrejelzés (8. kép).
A paradicsom-sarlósmoly előrejelzésére kiváló szexferomoncsapda áll a gazdálkodók rendelkezésére. Az áttelelt lepkék korai, meleg tavasz esetén már május végén megjelennek, és a kopulálás után a nőstények lerakják a petéiket. Egy nőstény kb. 150 petét tud lerakni. Ilyenkor már nem csak a zárt termesztőberendezésekben repülnek, hanem a szabadföldön is, igaz, kis egyedszámban. A tavaszi fagyok után a szabadföldbe kiültetett palántákon korán megjelenhetnek a kis hernyók kártételei. Az üvegházban egész nevelési szezon alatt, a szabadföldön egészen az ősz végéig repülnek. A rajzásnak a fagyok vetnek véget. A fő tápnövényük a paradicsom, ezenkívül a fóliasátrak, üvegházak szomszédságában vagy távolabb élő egyéb Solanaceae fajokon is ki tudnak fejlődni. Ez fokozottan jellemző a szabadföldi paradicsom esetében. A szabadföldi paradicsom termesztésénél, valamint az üvegházak és fóliasátrak környékén is fontos az egyéb Solanaceae fajok elleni agrotechnikai védekezés. A paradicsom-sarlósmoly hernyója (9. kép) gyors fejlődésű.
A kis hernyók kezdetben aknázó életmódot folytatnak. Az idősebb hernyók elhagyjak a levélaknát, de a kártételük aknázó jellegű. Nemcsak a leveleket károsítják, hanem a termést is megrágják.
A védekezés alapja a paradicsom-aknázómoly ellen a kártevőmentes palánta és termesztőberendezés és a jól működő zsiliprendszer. Amikor az üvegházban megjelenik a moly, akkor már szinte lehetetlen eredményesen védekezni ellene. A szabadföldi védekezést a folyamatosan repülő imágók, ebből adódóan folyamatosan kelő hernyók nehezítik. A paradicsom-sarlósmoly a padlizsán, a burgonya és a paprika leveleit és termését is károsíthatja, ezeken a növényeken is ki tud fejlődni.
A paradicsomon és minden már korábban felsorolt burgonyafélén kárt okozhatnak a következő fajok: gamma-bagolylepke, ázsiai márványospoloska, zöld vándorpoloska, gyapottok-bagolylepke. A hernyók és a poloskák elsősorban a termést károsítják, amely így emberi fogyasztásra alkalmatlan lesz, így már értékesíteni sem lehet. Ahol a hernyó megrágta a termést, ott kórokozók is megtelepednek a termésen. Az elmúlt években mind a szabadföldi termőfelület, mind a hajtató termőterület látványosan csökkent; 2008-ban még 2100 hektáron termesztettek paprikát. Ennek ellenére a megtermelt áru mennyisége nem csökkent, ami a korszerű termesztéstechnológiáknak köszönhető. Az utóbbi években megváltoztak a fogyasztói szokások, ezért a fehér húsú fajták háttérbe szorultak a színes, főleg a piros fajtákkal szemben.
Paprikakártevők
Az elmúlt években új kártevők megjelenésével és az őshonos kártevőfajok elszaporodásával számos növényvédelmi problémával szembesültek a termesztők. Az utóbbi években számos növényvédő szer engedélyét vonták vissza, így egyre kevesebb hatóanyag áll rendelkezésre a védekezés során. A hajtatott paprika esetében is számos biológiai ágens közül válogathatnak a termelők.
A paprika sokkal érzékenyebb a kártételekre, mint a paradicsom, kártevői közül a levéltetvek a szabadföldön és hajtatott paprika esetében is súlyos termésveszteséget tudnak okozni (10. kép).
A gyapottok-bagolylepke szinte mindig a generatív hajtást károsítja, amely eladhatatlanná válik (11. kép).
Az üvegházakba bejutva, ott akadálytalanul szaporodnak, és mind a lárvák, mind az imágók károsítják a paprika termését. A paprikában a szabadföldön a meztelencsigák, madarak, pockok, őzek, szarvasok és nyulak okozhatnak kárt, ez jellemzően az erdő melletti területen jelentkezik. A paprika esetében a szívókártevők okozzák a legnagyobb gondot. A paprika sokkal érzékenyebb, mint a paradicsom vagy a burgonya. A levéltetvek nemcsak azzal okoznak kárt, hogy a leveleket szívogatják, hanem mézharmatot is termelnek, ami a levelekre ragadva elősegíti a korompenész megjelenését. A megtelepedő sárga burgonya-levéltetű, a zöld burgonya-levéltetű veszélyes vírusvektor is egyben.
A nyugati virágtripsz a paprika egyik legjelentősebb kártevője. A paprika termésének szívogatásával eladhatatlanná teszi a termést. A nyugati virágtripsz ismert vírusvektor, a paradicsom-bronzfoltosság vírusát tudja az egyik növényről a másikra átvinni. A virágtripsz ellen kémiai úton már nehéz védekezni, mivel számos inszekticidre rezisztenssé vált. Jelenleg a zárt termesztőberendezésben a biológiai védekezés már majdnem mindenhol teret nyert. Ez a védekezés elsősorban Orius spp. poloskafajokat és az Amblyseius swirskii atkafajt jelenti.
Ezek a ragadozófajok nem tüntetik el a kártevőket, de gyérítik annyira, hogy gazdasági kár szintje alatt tartják a tripszek egyedszámát. A hasznos szervezetek betelepítésénél vannak buktatók; nem mindegy, hogy a növények milyen fejlődési stádiumban vannak, amikor a ragadozórovarokat és atkákat betelepítik. Fontos, hogy ilyenkor már legalább pár kinyílt virág legyen az állományban. Ezek a ragadozószervezetek nagyon érzékenyek a hőmérsékletre és a páratartalomra. Az inszekticidektől mentes termékek jóval magasabb árkategóriában lesznek értékesíthetőek.
A padlizsán és a burgonya károsítói
A padlizsán érzékeny növény (12. kép), nincs kifejezetten csak a padlizsánra jellemző kártevő. Minden olyan fajjal számolni kell, amelyik a többi burgonyafélén megjelenik.
A burgonya esetében még mindig a burgonyabogár a legjelentősebb levélkártevő. A bogár elleni védekezést nehezíti, hogy számos inszekticidre (főleg a piretroidokra) rezisztenssé vált. A bogár számos más termesztett és vadon növő Solanaceae fajon is ki tud fejlődni. A burgonyagumót a cserebogárpajorok, pattanóbogarak lárvái előszeretettel rágják meg. A gyomok gyökerei gyakran átfúrják a gumókat. A vírusvektor levéltetűfajok is kárt okoznak, a szaporítóanyag-előállításban nem lehet levéltetűfertőzés. Egy új ragadozópoloska, a kétfoltos címerespoloska (Perillus bioculatus) reményt adhat, ugyanis főleg levélbogárlárvákkal táplálkozik, ezen belül főleg burgonyabogár-lárvákkal.
Ma már nem kérdés, hogy a globális klímaváltozás elősegíti a melegkedvelő (szubtrópusi) idegenhonos fajok megjelenését és megtelepedését a Kárpát-medencében. Alapvető feladatunk, hogy egy kis odafigyeléssel az ökológiai lábnyomot csökkentsük, valamint hogy a legkisebb negatív hatást gyakoroljuk a környezetünkre. Jogszabály által is tiltott, de jól felfogott saját érdekünk is, hogy semmilyen idegenhonos növényt vagy állatot, de ezeknek semmilyen részét se hozzuk haza a nyaralásból. Ez a növényi magvakra is vonatkozik.
Felhasználható hatóanyagok
A burgonyafélékben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a termelők rendelkezésére a Nébih 2025. 02. 08-ai adatai alapján:
‑ hajtatott és szabadföldi paradicsomban bagolylepke, közönséges liszteske, molytetvek (liszteskék), üvegházi liszteske ellen: piriproxifen.
‑ Hajtatott paradicsomban levélaknázó legyek, levéltetű dohánytripsz, levéltetű, levéltetvek, nyugati virágtripsz, tripszek, üvegházi liszteske ellen: acetamiprid.
‑ Hajtatott paradicsomban gerbera-aknázólégy, közönséges takácsatka ellen: abamektin.
‑ Hajtatott és szabadföldi paradicsomban aknázómolyok, bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gyapottok-bagolylepke, légyfajok, lepkefajok, levéltetvek, lombkártevők, molyok, poloskák, tripszek, virágkártevők, zöld vándorpoloska ellen: lambda-cihalotrin.
‑ Bagolylepkék, dohánytripsz, gyapottok-bagolylepke, hernyók, hernyókártevők, kukoricamoly, levéltetvek, rágókártevők, szívókártevők, tripszek ellen: cipermetrin.
‑ Teflutrin talajfertőtlenítő: cserebogárpajor, drótférgek, talajlakó kártevők ellen.
‑ Hajtatott paradicsomban levélatkák, takácsatkák ellen: fenpiroximát.
‑ Ciántraniliprol: bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, dohányliszteske, dohánytripsz, gyapottok-bagolylepke, közönséges liszteske, lepkefajok, levéltetvek, molykártevők, nyugati virágtripsz, tripszek, üvegházi liszteske, üvegházi molytetű ellen.
‑ Bacillus thuringiensis subsp. Aiza lepkefajok ellen.
‑ Hajtatott és szabadföldi paradicsomban aknázólegyek, aknázómolyok, lepkefajok, levélaknázó molyok, levéltetvek, rágókártevők, szívókártevők, üvegházi liszteske ellen: azadiraktin.
‑ Hajtatott paprikában, hajtatott paradicsomban, üvegházi molytetű ellen: piriproxifen.
‑ Hajtatott és szabadföldi paradicsomban gyapottok-bagolylepke, kártevő lepkék, kukoricamoly, levéltetvek, lombrágó hernyók, tripszek, üvegházi liszteske ellen: deltametrin.
‑ Emamektin-benzoát: gyapottokbagolylepke ellen.
‑ Hajtatott és szabadföldi paradicsomban levéltetűtojások, levéltetvek ellen: flonikamid (IKI-220).
‑ Hexitiazox: piros gyümölcsfa-takácsatka, takácsatka ellen.
‑ Metoxifenozid: gyapottok-bagolylepke ellen.
‑ Eszfenvalerát: bagolylepkék, levéltetvek, lombrágó hernyók, tripszek, üvegházi molytetű ellen.
‑ Flupiradifuron: levéltetvek, pajzstetvek, üvegházi molytetű ellen.
‑ Klórantraniliprol: bagolylepkék, gyapottok-bagolylepke, kukoricamoly, lombrágó hernyók ellen.
‑ Spinozad: aknázómolyok, bagolylepkék, burgonyabogár, dohánytripsz, gyapottok-bagolylepke, nyugati virágtripsz, tripszek ellen. A biológiai védekezésben ragadozó atkák és poloskák állnak a termelő rendelkezésére.
‑ Ajánlott makroszervezetek: BH Aphimani, BH Dacrica, Adalia bipuctata, Amblyseius montdorensis, Orius laevigatus, élő szervezetek. Fontos az élelmezés-egészségügyi várakozási idő és a munkaegészségügyi várakozási idő betartása, illetve az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásainak betartása.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
