A mezőgazdaság szinte minden ágazatában a termelési folyamatba visszavezethető, visszaforgatható melléktermékek keletkeznek. A szántóföldi növénytermesztésben a termőtalaj szervesanyag-tartalmának javításában, tápanyagvisszapótlásában, hagyományosan fontos szerepe volt és van ma is a kalászos gabonák, egyéb gabonafélék és más lágy szárú növények szármaradványainak.
A szármaradványt alomszalmaként, szerves trágyaként vagy betakarítás után közvetlenül szecskázva, szárzúzva használjuk fel. A gabonafélék szalmája és a kukorica szára – különösen aszályos évjáratokban – takarmánypótlásként is hasznosítható. A kerti melléktermékek is hasznosan visszaforgathatók, a lágy szárúak komposztként, a fás szárúak nyesedéke felaprítva, szintén komposztálva. Az erdészeti melléktermékek esetében pedig a vágástéren visszamaradt gallyak feldolgozása, hasznosítása jelent feladatot. Ezeket a bonyolult technológiai feladatokat műszaki, gépesítési megoldásokkal lehet elvégezni, amit megfelelő jogszabályi háttér is támogat.
Jogszabályi környezet
Az említett mezőgazdasági és erdészeti melléktermékek égetése már korábban is tilos volt. A kerti melléktermékek vonatkozásában 2021. január 1-től a kerti melléktermékek és egyéb belterületen keletkező hulladékok égetése nyílt lánggal szabad területen tilos. A korábbi ide vonatkozó jogszabály lehetővé tette, hogy az önkormányzatok külön rendeletben lehetőséget adjanak a kerti és egyéb belterületeken keletkezett zöldhulladék (levél kivételével), nyesedék szabad területen történő elégetésére. Ez a lehetőség azonban, az említett dátumtól kezdődően megszűnt. Az ide vonatkozó fontosabb jogszabályok:
‑1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól;
‑306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelméről;
‑54/2014. (XII. 05.) BM-rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzatról;
‑30/2019 (VII. 26.) BM-rendelet az előző BM-rendelet módosításáról.
Az említett jogszabályok, meghatározott körülmények fennállásakor és különleges esetekben, pl. növényegészségügyi okok vagy egyéb technológiai okok miatt – külön engedély alapján –lehetőségeket biztosítanak a mezőgazdasági szármaradványoknak, illetve növényeknek nyílt területen történő égetésére. Ilyen lehetőség az irányított égetés, 10 ha-nál kisebb területeken a tarló (vagyis a szalma) égetése.
A mezőgazdasági termelésben, a szántóföldi növénytermesztésben a főterményként termesztett növények fő termései mellett nagy mennyiségű – volumenében a főterménnyel azonos vagy azt meghaladó – szalmaféleség és egyéb szármaradvány kerül termesztésre. Ezeket a szármaradványokat a szakmai zsargon „melléktermékeknek” nevezi, azonban a mai mezőgazdasági gyakorlatban ezek a termékek jelentős értéket képviselnek. A mélyalmos, de még a legmodernebb alomtakarékos állattartási technológiákban is értékes alomanyagként használhatók fel (1. kép).
A takarmányszegény időszakokban, évjáratokban pedig fontos kiegészítőik lehetnek a fűevő állatállomány takarmánybázisának (2. kép).
Az állatállomány, különösen a fűevő állatállomány nemcsak hazai, de világviszonylatban is tapasztalható csökkenése miatt az előzőekben felmerülő hasznosítás során keletkező szalmaféléket és szármaradványokat egyre csökkenő volumenben használják fel és forgatják vissza a termelésbe. A fennmaradó szalma és szármaradványok jelentős része a betakarítás során felaprítva, felszecskázva és elterítve a termőtalajon marad. Az ilyen módon felszecskázott és elterített szalma és szármaradvány – a tarlóművelés során a felső talajrétegbe keverve – javítja a talaj szervesanyag-tartalmát, szerkezetét és vízháztartását.
A szalmafélék és szármaradványok bizonyos mennyiségben ipari és hőenergetikai felhasználásra is kerülhetnek. Az így, kereskedelmi áruként értékesített anyag bevétele pedig javítja az adott növénytermesztési ágazat jövedelmezőségi mutatóit.
A kertekben, kommunális és belterületeken keletkező zöldhulladékból és különösen tavasszal keletkező nyesedékből is, megfelelő feldolgozás, kezelés, komposztálás és aprítás után, értékes tápanyagot tartalmazó anyag készíthető.
Az égetés megtiltásával az erdészeti vágástéri anyagok, ágak a területen összegyűjtve, megfelelő eszközzel kötegelve, a feltárókra kiközelítve nagy teljesítményű aprítógépekkel felapríthatók, és további hasznosításra felhasználhatók faipari alapanyagként, vagy energetikai céllal fűtőművekben (3. kép).
Műszaki megoldások szalmafélék, kukoricaszár betakarítására
Az említett „melléktermékek” tehát mindegyik területen értékes anyagként vezethetők vissza a különböző felhasználási területre. Az eltérő kezelési, felhasználási területeken azonban a nagyon eltérő körülmények miatt a műszaki megoldások is nagyon változatosak.
A szalma- és kukoricaszár-almozásnak, takarmányozásnak és ipari célra történő betakarításnak a kiforrott technológiáit a hazai állattenyésztési gyakorlat széles körben alkalmazza. A szalma és kukoricaszár betakarítására az arató-cséplő gépeket rendrakó üzemmódban kell üzemeltetni. A szalma esetében az arató-cséplő gép pelyvaterítő és szalmaszecskázó berendezését ki kell kapcsolni. A kukorica betakarításakor, ezen a berendezéseken túl, a csőtörő adapter zúzóberendezésének forgásirányát – amennyiben van erre lehetőség – meg kell változtatni. Egyes csőtörő adapterek a rendrakó üzemmód megvalósítására csigás rendrakó berendezéssel vannak felszerelve (4. kép).
Az arató-cséplő gépek munkája után szalma és kukoricaszár betakarításakor egyenletes geometriai méretű és rendfolyóméter-tömegű rendek maradnak vissza. Aszályos években, amikor a kalászos gabonák szalma- és kukoricaszár-hozama is alacsony lehet, szükségessé válhat a következő munkaműveletben a bálázógépek leterhelésére és a megfelelő minőségű, geometriai méretű bálák készítésére több rendet vagy gépaljat rendrakó gépekkel összerakni (5. kép).
Szalmafélék és a kukoricaszár bálázása
A renden lévő vagy összerakott szalmafélék bálázására – az üzemi igényeknek megfelelően – különböző konstrukciójú, traktorüzemeltetésű, vontatott bálázógépek állnak rendelkezésre. A kisebb állatállománnyal és kézi erővel jól ellátott gazdaságok a szalma és kukoricaszár bálázását csúszódugattyús, szögleteskisbála-készítő gépekkel is el tudják végezni, megfelelő munkaminőséggel és teljesítménnyel. A szögletes-kisbálázó gépek üzemeltetéséhez – még bálaröpítővel és felhordóval felszerelve is – általában 50 LE/37 kW motorteljesítményű univerzális traktorok is megfelelőek (6. kép).
A közepes és nagyobb állatállományú tehenészeti és húsmarhatartó telepek alom- és takarmányszalma-, illetve kukoricaszár-igényeit a különböző konstrukciójú hengeres bálázógépekkel készített hengeres bálákkal lehet kielégíteni. Erre a célra az 1,2 m bálaszélességgel és 1,2–1,5 m bálaátmérővel dolgozó állandó bálakamrás és az 1,2 m szélességű és 0,5-1,5-1,8 m bálaátmérővel dolgozó változó bálakamrás gépek egyaránt használhatók (7. kép).
A hengeres bálázók üzemeltetésére – az előzőektől kissé nagyobb teljesítményű – 100/74–110/81 LE/kW középnehéz, univerzális traktorok használhatók. A legnagyobb teljesítménnyel a legtömörebb szalmabálák 1,2 m állandósult bálaszélességgel és különböző bálakeresztmetszettel, 07-0,9-1,01,2 m bálamagassággal és változtatható bálahosszússággal – logisztikai szempontból 2,4 m – dolgozó szögletes nagybálakészítő gépek használhatók. A nagy betakarítási teljesítmény és tömörítés nagyobb motorteljesítményt, illetve TLT-teljesítményt igényel. A növénytermesztési és állattenyésztési ágazat szétválása következtében a mezőgazdasági ágazatban a szalmafélék felértékelődtek, és áruként vannak jelen. Az almozásra szánt szalma- és kukoricaszár-bálák kijuttatása pedig bálabontó fúvógépekkel oldható meg.
Az elmondottakon túl a szalmafélék a papír-, illetve a cellulózipar alapanyagát is képezik. Emellett a hőenergetika felhasználásuk is jelentős az utóbbi időben. Az ipari felhasználás céljára – elsősorban logisztikai okok miatt – a szállítóeszközök, kamionok teherbírásának kihasználására, a szögletes nagybálák a legalkalmasabbak (8. kép). Kisebb volumenek mellett, vegyes tüzelésű kazánok táplálására, a hengeres nagy- és szögletes kisbálák is alkalmasak.
A kerti melléktermékek kezelésének, feldolgozásának a műszaki eszközei
A kertekben, kommunális és belterületen keletkezett zöldhulladékokból, nyesedékekből is hasznos, a talajra, a környezetre kedvező hatású anyag – az előzőekben már említett – komposzt készíthető. Ezek a hulladékok a terület, gyepek, kertek ápolása során folyamatosan keletkeznek. A területek kaszálására számos kézi működtetésű robbanó-, benzinmotoros vagy elektromos, különböző teljesítményű kézi tologatós, magajáró vagy fűnyírórobot áll rendelkezésre (9. kép).
Ezek a fűnyírók összecsukható tolókarból, a hozzá tartozó vázkeretből vannak felépítve. A lemezből vagy műanyagból kialakított vázkeretre van építve az egyfázisú, 220 V feszültségű, váltóáramú szinkron villanymotor vagy a 12–24 V feszültségű, egyenáramú elektromotor, de ugyanide van építve a rendszerint 4 ütemű OHV benzinmotor. A beépített motorteljesítmény tekintetében az elektromotorok 900–1400 W, míg a benzinmotoros változatok 2,5–4,5 LE teljesítménykategóriában állnak a felhasználók rendelkezésére. A fűnyírók vágószerkezete a motor főtengelyére ékelt hűtőventilátor tárcsájához súrlódásos kötéssel kapcsolódó, merev rotációs kés.
A magajáró változatoknál a járószerkezet hajtása ékszíjjal történik. Mind a villanymotoros, mind a hengeres gépek a levágott fű, gyep összegyűjtésére alkalmas gyűjtőtartállyal vannak felszerelve. A magas szálfüves, kisebb, erősen tagolt területek, szegélyek, kerítések menti területek kaszálására a kisebb, 300–400 W teljesítménykategóriába tartozó damilos gépek, elektromos kisgépek jó hatékonysággal használhatók. A nagyobb, egybefüggő területekhez pedig a nagyobb teljesítményű benzinmotoros, vállra akaszthatós, damilos változatokat célszerű választani.
A lenyírt gyepből, fűből vagy egyéb zöldanyagból összegyűjtve a saját házi kertben is készíthető komposzt. Ehhez a művelethez könnyen megvalósítható a megfelelő technológia. A szükséges tárolóberendezések a kereskedelemben kaphatók, de a kertes házakban egyébként is rendelkezésre álló kézi szerszámokkal házilag is elkészíthetők.
A kertekben lévő szőlőültetvények és gyümölcsfák metszési munkáihoz használt – a kereskedelemben, szakboltokban és gazdaboltokban széles méret- és típusválasztékban kapható – kézi szerszámok, a különböző kialakítású metszőollók, ekék, növelt karhosszúságú változatai, valamint a különböző kézi fűrészek a szőlővenyige és a nyesedékek további feldolgozására is felhasználhatók (10. kép).
A nyesedékek további feldolgozásához a kézi berendezésekkel a vastagabb ágakról a vékonyabb ágak leválaszthatók. Az így leválasztott gallyak további feldolgozására szolgálnak, a különböző konstrukciójú komposztaprítók, szecskázók, ágdarálók, aprítékkészítők. Ezeknek a berendezéseknek a legegyszerűbb változatai az elektromos meghajtású aprítókéses gépek.
Aprítókéses gépek
A kézi telepítésű komposztaprító berendezések csőből kialakított váz keretre épített, az aprítandó anyag fogadására alkalmas tölcsérszerű bevezetésű csőgaratból, a beépített 220 V feszültségű 50 Hz-es szinkronmotorból vagy 4 ütemű, OHV-vezérlésű benzinmotorból, hajtásátvitelből, a biztonsági berendezéssel szerelt kapcsolóberendezésből és a késes aprítószerkezetből állnak. Az újabb berendezések aprítószerkezeténél a kések az aprítótárcsára ferdén vannak felhelyezve, így ezek a berendezések a behúzást is elvégzik, egyes típusoknál a behúzást is és az aprítást is fogazott vagy maróhengerek végzik. A bonyolultabb szerkezeteknél külön gyűjtőtartály van a berendezéshez csatlakoztatva. Ezek a berendezések max. 40 mm vastagságú ágakat tudnak feldolgozni (11. kép).
Az ilyen konstrukciós kivitelű berendezések számos gyártó palettáján széles típusválasztékban megtalálhatók. A telepíthető berendezések mellett nagyobb teljesítményű magajáró gépek is kaphatók a kereskedelemben. A magajáró gépek sarabolókéses szívófeje hosszú szívócsővel a ventilátor szívóoldalához csatlakozik. A ventilátor nyomóoldalán van elhelyezve a kétkéses aprító, a lombhulladék és levélzet továbbítására szolgáló nyomócső és a gyűjtőtartály, illetve az apríték kifúvására szolgáló cső. A berendezés 2–5 km/h sebességtartományban dolgozik, 2 előre- és 2 hátrameneti sebességfokozattal rendelkezik. Az utánfutóként vontatható kivitelű robbanómotoros meghajtású komposztáló, illetve aprítékkészítő berendezések aprítószerkezete bonyolultabb, de főként a nagyobb igénybevétel miatt robusztusabb kialakítású gyalukéses vagy maróhengeres kivitelű.
A kommunális területek karbantartására szakosodott bérvállalkozók, illetve vállalkozások nagyobb teljesítményű traktor TLT-jéről kardántengellyel meghajtott berendezései többségének az aprítószerkezete maróhengeres kivitelű. Ez utóbbi gyalukéses és maróhengeres aprítóberendezések az anyag behúzását is biztonságosan el tudják végezni. A késes aprítóberendezések elsősorban a vékonyabb, 40-50-70, max. 100 mm ágvastagságig használhatók, viszont apró, jól komposztálható aprítékot készítenek, ami – a kereskedelemben kapható vagy házilag is elkészíthető – stabil komposztálóládákba gyűjthető, ahol a lebomlási folyamat lejátszódik, vagy a felszínen, „felszíni komposztként” hasznosítható.
A vékony ágak vagy gallyak feldolgozása után visszamaradt vastagabb anyag kézi keretes fűrésszel vagy elektromos alternáló kis kézi fűrésszel vagy elektromos meghajtású láncfűrésszel feldolgozható, és zárt tüzelőberendezésben tüzelőként hasznosítható (12. kép).
Kerti munka
A kertekben, lakossági kommunális területeken keletkezett zöldhulladék, nyesedék – amennyiben a mennyiségük meghaladja a saját felhasználás volumenét – többletét az erre szakosodott vállalatok begyűjtik, illetve a gyűjtőpontokon leadhatók.
Az ilyen irányú begyűjtésnek és elszállításnak megvannak a szabályai. Ilyen például az, hogy a zöldhulladékot, a lenyírt gyepet vagy lekaszált füvet, egyéb zöld növényzetet erre a célra megvásárolható „zöld zsákokban” kell gyűjteni, és az adott programban megjelölt időpontban a gyűjtőhelyre kell kirakni. Az így begyűjtött zsákolt zöldanyag mennyisége elérheti az évi kétmillió darabot. Az önkormányzatok által működtetett társulások által a kertekben keletkezett nyesedéket pedig megfelelően, szabályos „kévékbe” kötegelve kell kihelyezni (13. kép).
Az erdészeti vágástéri hulladékok, gallyak összeszedését gémszerkezetre szerelt, markolófejjel ellátott magajáró kötegelőgéppel lehet elvégezni. A hidraulikus munkahengerekkel működtetett gémszerkezet a markolófejjel a megfogott gallyakat a magajáró gép platójára, asztalára teszi. A felrakott anyagot a kötözőszerkezet kötegekbe köti. A kötegeket a szintén önrakó szerkezettel felszerelt, traktorvontatású kiközelítő szállítóeszközre rakodva a feltárókra ki kell szállítani, ahol a nagyteljesítményű vontatott, telepíthető aprítógép elvégzi az aprítást (14/a-b. kép).
Szerző: Dr. Kelemen Zsolt műszaki szakértő
