Talaj- és növénykatalizátorok paprika- és paradicsomhajtatásban 1. rész

Több éven át tartó eredményes kutatói közreműködésnek köszönhetően dr. Csicsor János biokémikus ismét felkért, hogy kimondottan kísérleti céllal vizsgáljak meg egy biostimuláns készítményt, és állítsak össze egy gyakorlati útmutatást a termesztők számára.

Hazai és külföldi szakirodalmi áttekintés

A növénytermesztésben alkalmazott mikrobák sokrétű módon segítik a talajok hasznos flóráját, valamint az egészséges gyökérzet és növényzet fejlődését. Van Oosten et al. (2018) vizsgálatában az Azotobacter chroococcum baktérium elősegítette a paradicsom növekedését, javította a növény stressztűrő képességét. El-Beltagi et a.l (2022) alapján az Azospirillum és az Azotobacter fajok együttes használata még ozmotikus stressz mellett is fokozták a paradicsom teljesítményét. Sharma et al. (2022) szerint paprikán alkalmazva kifejezetten kedvező az Azospirillum lipoferum baktériummal történő kombináció. Zuluaga et al. (2020) szerint a rhizobiális törzsek még nitrogénhiánynál is javítják a paradicsom növekedését.

Rokni et al. (2021) mintáján a Serendipita indica endofita 67%-kal megnövelte a paprika termésmennyiségét. Sarma et al. (2011) szerint az S. indica lényegesen megnöveli a paradicsom hozamát, gyökér- és a hajtástömegét. Sini et al. (2024) eredményei alapján az endofiták, a PGPR baktériumok és a szerves anyagok együttes alkalmazása kiugróan megnövelte a paprika hozamát hajtatásban.

Hasonló adatokat közölt Raturi et al. (2019) is. Bár a szerzők véleménye eltérő, de többségük szerint akkor hatékonyak igazán a PGPR baktériumok, ha más, eltérő működésű organizmussal együtt kombináljuk őket. Santoyo et al. (2021) kutatási mintáján két vagy több organizmusból álló mikrobiális közösség additív szinergikus hatásokat eredményezhet. Alarcón-Zayas et al. (2024) alapján az együttes alkalmazás jelentősen fokozza a paradicsom termését. Adedayo et al. (2022) a komplex kezelések abban az esetben hatékonyak, ha huminsavakat is használunk. Néhány kutató az endofita gombák kapcsán a szilícium felhasználására is felhívja a figyelmet. Moradtalab et al. (2019) szerint a szilícium és endofiták között kölcsönös a kapcsolat, vagyis a Si stimuláló módon segíti a gombaszervezetet, ezzel pedig hatékonyabbá válhat a szimbionták működése. Rezakhani et al. (2019) úgy véli, hogy a baktériumok és a szilícium szinergikusan segíti a növények foszforfelvételét.

A kutatási környezet ismertetése

A kutatás helyszíne Sárszentmihály szőlőhegyi része, ahol a talajok többnyire kedvezőtlenül befolyásolják az igényes zöldségfajok termesztését. A kísérleti területen 24 éve foglalkozok hajtatásos paprika- és paradicsomtermesztéssel, ahol a követett vegyszermentes termesztési modell és a szigorú növényhigiénia betartása ellenére is az utóbbi 15 évben drámai mértékű talajdegradáció alakult ki. Ebből kifolyólag megnövekedett a szikesedés, a szerkezetnélküliség, a humusztartalom, valamint a talajélet-csökkenés, a növénykórtani, továbbá a talajuntságból származó allelopátiás problémák, illetve a különféle tápanyag-ellátottsági zavarok gyakorisága, következésképpen kockázatossá vált a termelésbiztonság és a hajtatás rentabilitása. Ezért fordultam a szerves anyagokkal ellátott hasznos mikroorganizmusok, talaj- és növényi katalizátorok alkalmazásához.

A kutatás megvalósításának kezdeti szakasza

A vizsgálathoz használt termésnövelő készítmény makro-, mezo-, valamint humin- és fulvosavval, továbbá négy hasznos mikrobaszervezettel rendelkezik. Az összcsíraszáma 2 × 10⁷(CFU/g), és kiemelkedő szilíciumtartalommal is rendelkezik. A vizsgálatokat paprikánál 53 × 8-as (424 m²), paradicsomnál 50 × 7,5-es (375 m²), fűtetlen fóliás termesztőberendezésben végeztem. A kutatás során növényfajonként 360 db, alkalmazásonként 40 db palántával számoltam. A kezelések 4 ismétlésben, random módszer szerint kerültek kiosztásra. Összesen 9 kezelést alakítottam ki a következő dózisok szerint (1. táblázat).

A termésnövelő készítményt – az ültetések alkalmával – a növények ültetetőgödrébe juttattam ki. Az egy négyzetméterre eső növényszám paprikánál 4,5 db, paradicsomnál 3 db. A vizsgálathoz mikrobiológiai szerrel nem kezelt palántákat használtam, vagyis csak egy alkalommal, az ültetéskor kaptak a szerből. Mivel nehéz termesztési környezetben hajtottam végre a vizsgálatot, ezért bizonyos kezeléseket egy alkalommal adjuváns leonardite (hidrolizált humin- és fulvosav) ásványi partnerrel is kiegészítettem. A kombinatív alkalmazások során az anyagokat az öntözővízbe feloldva, ezt követően a csepegtetőrendszeren keresztül adagoltam. A tenyészidő folyamán az adjuváns alkalmazások végrehajtását egy alkalommal a növények legkritikusabb periódusában, azaz a teljes terhelés időszakában végeztem.

A palántákat támrendszer mellett neveltem fel, a növényeket folyamatosan metszettem. A kísérleti növényeket heti rendszerességgel mértem, és az alábbi paramétereket jegyeztem: terméshozam, értékesíthető termés aránya, minőségi terméstömeg, gyökér- és növénytömeg, magasság, levélszám, ízközök hossza, továbbá a növények vitalitása, a tápelemhiányok és a streszszorok okozta növekedési zavarok.

Az eredmények közlése

Termésprodukció

Hajtatott paprikában a kezelések hatására az A0 kontrollhoz képest átlagosan 30%-kal növekedett a növények összhozama. Ezen belül a B2, C2, D2 és E2 alkalmazások 10 kg/m² feletti értéket nyújtottak, ami 38%-kal jobb, mint az A0 kontroll. Minden alkalmazás (kivéve A0) a minőségi terméstömeget átlagosan 52%-kal növelte az A0 kontrollhoz képest. A kezelési sorrend első három alkalmazása, B1, C1, D1, már igen jó adatokat produkált. Itt a piacképes hozam 42%-kal haladta meg a kontrollnál megfigyelt értékeket. Az utolsó három, C2, D2, E2 kezelés 60%-kal haladta meg az A0 kontrollnál megfigyelt értékeket.

Ugyanakkor a legjobb eredményt (13,1 kg/m²) az E2 kezelésnél tapasztaltam. Itt a kontrollhoz képest a különbség mértéke elérte a 65%-os mértéket. Ha elosztjuk az értékesíthető/összes számot, és a kapott hányados eredményét felszorozzuk százzal, akkor megkapjuk azt a százalékos értéket, ami azt mutatja, hogy az adott kezelés összes termésének hány százaléka értékesíthető. E tekintetben a kontrollal szemben a kezelések 31%-kal megnövelték a piacképes termés mennyiségét. Minden kezelésnél – a kontrollt kivéve – 90% feletti adatokat hoztak, tehát az alkalmazások 90%-a minőségi termés. Ez az arány a kontroll esetében 65%-os mértékű (1. grafikon).

A kezelt ismétléseknél számottevően megnövekedett a leszedhető termés tömege is. Volt olyan paprikanövény is, ahol egy szedés alkalmával 1,2 kg extra minőség termett (1. kép).

Paradicsomnál a kezelések átlagában 21%-kal növelték a növények hozamát a kontrollhoz képest. A kezeletlennel szemben a kezelt növények átlagosan 42%-kal adtak több piacképes termést. A leggyengébb eredményt (kivéve a kontroll) a B1, a legjobbat az E2 parcelláknál figyeltem meg, amik 27–50%-kal jobbak a kontrollhoz képest. A B1 a 11,8 kg/m²-es eredménnyel 12%-kal, az E2 alkalmazás a 15 kg/m²-es eredményével 30%-kal teljesítette túl a kontrollt.

A kontrollal szemben a kezeléseknél 25%-kal megnövekedett a piacképes bogyók száma. Minden kezelésnél az arányszám 85% feletti érték, a kontrollnál ez a szám 70%-ot tett ki (2. grafikon). Szedésenként a kezelések javára jelentős különbségeket tapasztaltam az érett paradicsomok tekintetében. Az első érett fürtök kizárólag extra minőséget képviseltek, valamint a lombozat jól takarja a terméseket, ily módon kisebb a napégés veszélye (2. kép).

A minőségi hozam megoszlása

Az alkalmazások átlagosan a lecsó arányát 64%-kal, a II. osztályt 70%-kal csökkentették, illetve az I. osztály arányát 14%-kal, valamint az extrát 62%kal növelték a kontrollhoz képest. Az egyes minőségi osztályok termésleadása között negatív korreláció figyelhető meg. A C2, D2 E2 kezeléseknél az extra osztály aránya 60%, illetve e fölötti adatokat ért el. Az E2 kezelésnél kapott 73%-os extra termésarány a kontrollhoz képest 72%-kal jobb (3. grafikon). Paradicsomnál a lecsó aránya közel 60%-kal, a II. osztály 47%-kal, az I. osztály 27%-kal csökkent, ugyanakkor az extra osztály 69%-kal nőtt az A0-hoz képest, vagyis az adatok a paprikához hasonlóan negatívan korrelálnak (4. grafikon).

Terméstömeg-vizsgálat

Minden kezelés – kivéve az A0 – átlag 25%-kal növelte meg az extra osztályú termések tömegét. A D2 és az E2 parcellák növényeinél kimagasló 200 g, illetve e feletti értékeket meghaladó eredményeket nyújtottak, ami 35–38%kal jobb, mint a kontroll. Azonban a B1 kezelés leggyengébb eredménye is 14%-kal meghaladta a kontrollnál tapasztalt értékeket. Az összes kezelés – kivéve A0 – tekintetében az I. osztályú bogyók átlagos tömege 20%-kal volt nagyobb a kontrollhoz képest. Legjobb számokat az E2 kezelések produkálták. Itt a bogyók átlagos tömege 31%-kal haladta meg a kontrollnál megfigyelt értékeket. Az extra termések bogyótömege a kezelések hatására átlagosan mintegy 15%-kal nőtt. A legkedvezőbb értékeket az E2 ismétlésekről leszedett növények hozták, ami 22%-kal kedvezőbb a kontrolhoz képest. Hasonló adatok alakultak ki az I. osztály tekintetében is. Itt 15% körüli különbséget tapasztaltam a kontroll és a kezeltek átlagában.

Növényeken végzett egyéb megfigyelések

A palánták ültetése után folyamatosan követtem a mikrobastimuláns kezelésekre adott növényi válaszreakciókat. Minden fejlődéstani jelenséget füzetbe vezetve napi rendszerességgel végeztem.

Növényi elváltozások kezelésenként az ültetést követően

Ebben az időszakban a magas hőmérséklet miatt a frissen ültetett palánták erős transpirációnak voltak kitéve, ami akadályozta a növények gyors begyökeresedését. Ez a behatás legjelentősebben a kezeletlen növényeket érintette. A nagy meleg ellenére a kezelésben részesített paprika levelei sokkal kevésbé lankadtak, mint a kontroll növényeknél. A kezeletlen palánták ugyan 17 óra után visszanyerték turgorukat, azonban a hőstressz hatására a levelek széleinél enyhe nekrózis volt látható, és a felső növekedési zóna tompább színezetűvé vált, ezért a növény fejlődése megállt, lassult. Paradicsomnál ezek a hatások mérsékeltebben jelentkeztek.

A kontrollnál a növények teljes begyökeresedése kb. 14–17 napot vett igénybe. Ez idő alatt az alsó leveleknél tapasztalt nitrogén- és foszforhiánytünetek szembetűnőek. A levelek sárgás, antociános színezetet vettek fel, az eredések után a tünetes levelek csak részlegesen zöldültek vissza. A B1, C1, D1, E1 kezeléseknél a növények általában 3–5 nappal, a B2, C2, D2 és az E2 alkalmazásoknál 6–8 nappal korábban gyökersedtek a kontrollhoz képest. A kisebb értékeket a paradicsomnál, míg a nagyobbakat a paprikánál tapaszataltam. A folyamatot követően a kezelt állományok mindkét növénynél szépen és egyenletesen fejlődtek, azonban a kötési időszakban az A0 kontrollnövények növekedése nagymértékben lelassult, és sok volt a terméselrúgás.

A teljes terhelés időszakában a kezelt növényeknél is lassult a fejlődés, ugyanakkor ez csak átmeneti, 1-2 napos jelleggel volt látható. Paprikán az alkalmazások nagymértékben növelték a kötésszámot. Mindezek mellett a kezelt parcelláknál egységes állományt, jó kondíciót, erős, vastag hajtásrendszert, valamint sötétzöld lombszínezetet figyeltem meg. A legidősebb levelek még a kötési fázisban sem sárgultak (3. kép). Tömörödöttebb, szikes talajokon ez nem gyakori.

Paradicsomnál a kötözést követően a kontroll növények gyengébbek és tápanyaghiányosak voltak, a kezelt növények erőnléte jobb volt, vaskosabb a tenyészőcsúcsuk, teltebb a lombozatuk és erősebb a színezetük (4. kép). A kezeletlen paradicsomnövények csak nagyon nehezen növekedtek.

Hajtatásos termesztés esetén termésfejlődéskor a növények – a bogyók kineveléséhez – sok vizet és tápanyagot igényelnek ahhoz, hogy a folyamat zökenőmentes legyen. A növényi szervezetnek plusz energiára van szüksége, ha ez nem biztosított, a növény energiát von el a többi részétől, így a növekedés leáll, a virágok nem termékenyülnek, és sok abort, deformált termés alakulhat ki. A tápanyagelvonásokat főleg az intenzív anyagcserét folytató fiatal levelek és a termések végzik. A kezeletlen kontrollnál mindkét növény esetében tapsztaltam ezeket a szimptómákat, ugyanakkor a többi kezelésnél egyenletes volt a termésberakodás, még a terhelési időszak csúcsán sem éreztem tápanyagellátottságból eredő zavarokat (5. kép).

A kezelt parcellákon növekvő paprikatermések sokkal egézségesebbek és darabosabbak voltak a kontrollhoz képest. Az E2 alkalmazásnál nem volt ritka a 30/10-es méretű, óriás, emberi alkar nagyságú termés sem (6. kép). A kezelt alkalmazásoknál akadtak olyan súlyú paprikabogyók is, amelyek meghaladták a 300 g-os tömeget. Szikes talajon ekkora bogyótömeg a termesztési gyakorlatban nem szokott előfordulni. Paradicsomnál ezeket a jelenségeket a B2, C2, D2 és az E2 kezelések növényeinél figyeltem meg. Itt a fürtök igen dekoratívak, tetszetősek, megkapó kinézetűek, ragyogó piros színűek, rendkívül egységesek, a bogyókon lévő kocsány kifejezetten mutatós és piacképes. Ebben az állapotában már a növényen eladhatóvá váltak (7., 8. kép).

Kutatási munkám folytatását a MezőHír következő számában ismertetem, amiben a kapott eredményeket elemzem.

SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS NÖVÉNYORVOS, BIOLÓGUS, PAPRIKA- ÉS PARADICSOMSPECIALISTA

KONZULTÁNS: DR. CSICSOR JÁNOS BIOKÉMIKUS, A MAGYAR TŐZEGTÁRSASÁG KÉMIAI BIZOTTSÁGA ÉS A MAGYAR HUMINSAV TÁRSASÁG ELNÖKE