fbpx

Repcétől a borsóig, fajtától a hibridig

Írta: MezőHír-2025/1. lapszám cikke - 2025 január 13.

– Nemrégiben így fogalmazott egy ismerősöm: már nem elég „mezőgazdászkodni”, most a túléléshez „mindenhez is” kell érteni. A nemesítők, a vetőmag-kereskedők és a termelők kereszttüzében hogyan látja ezt egy inputcég vezetője?

– Még a ’60-as évek közepén hét német családi nemesítőház határozott úgy, hogy inkább együtt, mint bozótharcosként végzi ezentúl a nemesítést és vetőmag-előállítást. Ha nem is innen kezdeném a választ, a SAATEN-UNION története ide nyúlik vissza. Azóta persze egész Európán átível a tevékenységünk, a cég olyan kultúrák nemesítésében és vetőmag-előállításában lett meghatározó ez idő alatt, mint az őszi és tavaszi kalászos fajták, illetve hibridek, a borsó, a szója, a napraforgó és a kukorica vagy épp a cirok, a lóbab és a köztes növények. Azóta különösen megerősödött a pozíciónk őszi árpában és búzában, de ott van még a rozs, a sörárpa, a zab és a tritikálé sikertörténete is. Takarmányárpában például több mint egy évtizede 40% feletti piacrészesedéssel rendelkezünk.

Blum Zoltán
Blum Zoltán

A „mindenhez is” a mi esetünkben a széles szortimentet, magát a nemesítést, a kereskedelmet jelenti, de ide sorolnám a cégcsoporthoz tartozó Mezőseed vetőmag-feldolgozót is. Ugyanis itt történik a vetőmag-előállítás, a csomagolás, innen indul útjára az összes hibridvetőmagunk és szójánk, akár exportra is. Én kifejezetten büszke vagyok arra, hogy a hazai vetőmagszektorban lévő tudáspotenciált is ki tudjuk így használni.

– A kalászosok sikeréről most gyakran hallunk, a vetésterület is megugrott a közelmúltban. Ez tendencia ön szerint? Felkészült erre a vetőmag-kereskedelem?

– Ez inkább érthető válasz azokra a kihívásokra, amelyekkel a termelők most szembesülnek, például a klímaváltozás és a piaci anomáliák. Természetes, hogy a gazdálkodó a nagyobb és biztosabb csapadékmennyiséget ígérő évszakokat igyekszik kihasználni, hisz a kukoricával ellentétben a kalászosok rendszerint nem csúsznak bele az aszály sújtotta hónapokba. Ráadásul időről időre olyan növényegészségügyi problémák is visszatérnek, mint az aflatoxin jelenléte. A kérdés már csak az, hogy milyen időközönként, mert ahhoz nem szoktunk hozzá, hogy egy év kihagyással megismétlődik. Azt viszont ne felejtsük el, hogy időközben nem csökkennek a kalászosok termelése közben felmerülő szakmai kihívások sem. Éppen a klímaváltozás hívta életre árpában a vírusrezisztens fajták megjelenését, hiszen a melegedő klíma, a hosszabb őszök, az őszi hőösszegek növekedése összességében kedvez a vírusvektor kártevőknek. Ráadásul a felhasználható növényvédő szerek köre is jelentősen szűkül.

– Akkor így kérdezem: felkészült erre a nemesítés?

– Szerintem igen, ezen dolgozik. Árpában pedig ezért születtek meg a vírusrezisztens fajták, a biztosabb, kisebb rizikóval járó termelés lesz a cél. De a hibrid kalászosok terjedése is a nemesítők válasza, és a piaci reakció is visszaigazolja ezt: az árpa és a rozs érdemi bővülésen ment át, búzánál itt vannak már az újgenerációs hibridek. Az elvárások persze nem kicsik a termelők részéről: több termés és nagyobb termésbiztonság. A mai hibridek pedig már tudják produkálni a malmi minőséget is. Attól viszont nem tudunk eltekinteni, hogy a minőségi hibridet minőségi technológiával kell kiszolgálni.

– Mi változott? Mi az a konkrétum, amitől nem lehet eltekinteni?

– Önmagában nem tér el a korábbi hibridek és az újgenerációs hibridek technológiai igénye. A fajtákhoz képest viszont már igen, azt mondanám, hogy gondosabb gazdát igényelnek. De gyorsan hozzáteszem: a fajtáknál is kívánatos lenne olyan típusú technológia – például csökkentett vetésnorma, őszi gyomirtás, őszi vírusvektorok elleni védekezés, őszi tápanyag-utánpótlás és persze tavaszi megosztott tápanyag-kijuttatás –, amely a növény javát szolgálná.

Valamennyi gyomirtási technológiához lett HO-kínálat, már a termésátlagokban sem kell kompromisszumot kötni

Így kerülne minden a helyére?

– Az aszály kapcsán vesztesnek kiáltják ki a kukoricát, nyertesnek a szóját, a HO napraforgót és talán a cirkot. Ezt meg tudja erősíteni?

– A szóját most mindenképpen, bár a sikerességében a termesztéséhez kapcsolódó pótlólagos támogatás is szerepet játszott. Azt viszont megjegyezném: a feltörekvő új fajok termesztésével kapcsolatban mindig van egy kezdeti optimizmus, egy jelentősebb területbővülés, de amint az eredmények nem igazolják a várakozásokat, reálisabb visszarendeződés következik. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés bennem, hogy mennyire lehet hirtelen mozdulni az új fajok irányába. Egyfajta óvatosság mindig javasolt, hiszen részben a termőhelyi adottságok, részben az újonnan választott faj termesztéstechnológiájához szükséges eszközpark sem mindig áll rendelkezésre. Ebből a megfelelő termőhelyválasztásra helyezném a hangsúlyt, és inkább arra koncentrálnék, hogy amit eddig csináltunk, abban hol van még fejlesztési, fejlődési lehetőségünk. Ezért szerintem a kukorica a sok nehézség ellenére is meghatározója marad a magyar növénytermesztésnek, és ugyanezt mondanám el a szintén vesztesnek gondolt repcéről is: vissza tud jönni.

Azonban vannak tények is, így például olyan termőterületek, amelyek adottságai ilyen időjárási körülmények között nem teszik lehetővé a jövedelmező kukoricatermesztést. Ez tagadhatatlan. Jelentősen megnövekedett a rizikó. Hogy ezt veszteségnek mondanám-e? Inkább minden a helyére kerül. A körülményekhez alkalmazkodni kell, azokban a régiókban valóban nem a kukorica fogja jelenteni a megoldást.

A cirok sikere? Van helye a hazai termesztésben, ez biztos, mára az értékláncban is tisztázódik a szerepe, de minden esetben célszerű két-három év távlatában döntést hozni a vetéstervbe történő beillesztéséről, az elővetemény-hatásával is kalkulálva. A HO napraforgóval is ez a helyzet: a piaci trend adott a termelésének lendületet, megvan rá a piac, valamennyi gyomirtási technológiához lett fajtakínálat, már a termésátlagokban sem kell kompromisszumot kötni. Itt is azt tudom mondani, hogy a talajunkhoz, az adottságainkhoz igazítva, többéves tapasztalati adatok alapján hozzunk hosszú távú döntéseket.

A RAPOOL repcenemesítésének berlini kulisszatitkaiba stábunk is bepillantást nyert (fotó: Horizont Média Kft., 2019, Berlin)

A RAPOOL repcenemesítésének berlini kulisszatitkaiba stábunk is bepillantást nyert (fotó: Horizont Média Kft., 2019, Berlin)

A tejelőszarvasmarha-takarmányozás alapja a kedvező összetételű, kiválóan
emészthető, minőségi szenázs

– Az aszály nemcsak a termelőket sújtotta, a vetőmagtermelésre is rányomta a bélyegét. Ezt érezni fogjuk a kínálatban?

– Ahogy az árutermelésben is vannak jelentős eltérések a termésátlagokban, ez ugyanúgy jelentkezik a vetőmag-előállításban. Ezért is fontos, egyre fontosabb a jó termőterületek és kis kockázatú termelők megtalálása. Az időjárás mint kockázati elem még mindig ott fog maradni. Az előttünk álló szezonra talán a szójában lesz kihívás a vetőmagigény kielégítése, mert ezen a kultúrán fogott vissza a legtöbbet az aszály, ugyanakkor ebben a kultúrában nőtt a legtöbbet a felhasználói igény. Ez egyelőre kihívásnak tűnik termelőnek, termeltetőnek egyaránt.

A kukoricatermesztés rizikója jelentősen megnövekedett, ez tagadhatatlan. Technológia, hibrid és termőhely kérdése lesz a jövőben

Van másik – és van tovább

– A négy fő kultúra mellett olyan szortimenttel is jelen vannak a piacon, mint az őszi és tavaszi borsó vagy a lóbab. A takarmányipar kiútkeresése, receptúraváltása áll a kereslet növekedése mögött?

– Nemcsak a takarmányipar igénye változott, a termelői oldalról is útkeresés volt megfigyelhető. Ez tényleg segített a borsó sikerében. A fehérje-előállítás mindig is kardinális kérdés volt itthon, a szója az importkitettség miatt valóban rejtenek magukban kockázatot. Ilyen helyzetben a borsó terjedése logikus lehet, ráadásul termeszthetőség szempontjából biztos alapot jelent, őszi és tavaszi vetés alkalmazásával a rizikócsökkentés utolérhetetlen, nagyobb a mozgástere egy takarmánygyártónak. A tudatos gazdák pedig jó elővetemény-hatása miatt is szívesen választják a borsót.

– Széles a termékskála. Ennyiből van kedvenc növénykultúrája? Vagy olyan, amelynek a sorsa különösen közel áll a szívéhez?

– Van, a repce, méghozzá az általunk 2011 óta képviselt RAPOOL márka. Nagyságrendileg egyébként erre az időre tehető a repcehibridek megjelenése, majd gyors elterjedése is Magyarországon. Mára sajnos a kukorica mellett ezt a növényfajt is hamar vesztesnek bélyegzik az elemzők, amiben természetesen a hatóanyag-kivonások is közrejátszanak. Pedig meggyőződésem, hogy ez lesz az a növényfaj, amelybe olyan nemesítői fejlesztés érkezik, ami gyökeresen megváltoztatja a jelenlegi pozícióját. Ezen dolgozunk most is.

– Konkrétumokat is megtudhatunk? Vagy még titok?

– Az utolsó simításoknál tartunk, a piaci bevezetés már nem sokat várat magára; egy olyan hibridtípussal fogunk megjelenni, amely, ha nem is nagyobb termést, de alacsonyabb költségszintű termelést fog tudni biztosítani. Így vélhetően áttörést hozunk a repcetermesztés ökonómiájába.

A növénynemesítők optimizmusa

–Ha itt volna az a bizonyos varázsgömb, mit szeretne benne látni mondjuk húsz év múlva? Valóban a mesterséges intelligencia és a drónok, önvezető gépek veszik át a munkánkat? És hol lesz a nemesítő?

– Biztos, hogy a technológia hihetetlenül fejlődik. Az viszont számomra kérdés, hogy az emberi erőforrás fejlődése mennyiben tud ezzel lépést tartani, hisz a végső döntéseket a szakembereknek kell meghozniuk. Úgy vélem, akkor is szükség lesz a „józan paraszti észre” és tapasztalatra, mert ezt a technológia nem mindig tudja kiváltani.

Összességében egyébként azt várom, hogy a professzionalitásnak kell növekednie. Ez mérettől független, kicsinek-nagynak, termelőnek, szolgáltatónak, kereskedőnek vagy épp nemesítőnek is színvonalasabban kell működnie, ezt nem fogjuk tudni elkerülni; aki ezt belátja, versenyben maradhat.

A vetésszerkezet alakulása pedig csak részben függ az időjárástól és a terménykereskedelemtől, inkább az lesz a kérdés, hogy születnek-e addig kézenfekvő kockázatcsökkentő módszerek. De nyugodt vagyok, hisz a növénynemesítő alapvetően pozitív gondolkodású; nyolc-tíz év előrelátás az alapja a mindennapjainknak, tehát meg fogjuk találni az akkori problémákra is az oda illő válaszokat.