December elején készült cikkünk alapján az esők előtti vetés most is kulcsfontosságú volt a repce homogenitása szempontjából. Ehhez képest a fejlettség kérdése másodlagos. Az olajnövénnyel már szinte csak a tőkeerős nagygazdaságokban foglalkoznak.
A kalászosokkal versenyezve
A 2024. évi betakarítást követően 173 ezer forint körüli áron lehetett eladni a repcét, mivel az „inga” kilengését követően visszakorrigáltak az árak a 2021. évi szintre. A 2,71 t/ha-os országos átlaghozam nagyjából annyi profitot hagyott a termelői zsebekben, mint amennyit az 5,6 tonnás átlaggal learatott búzával nyertek, legalábbis júliusban értékesítve. Később nagyot ralizott a repce, 18%-kal drágult november végére, de a takarmánybúza ára is 22%-kal nőtt ez idő alatt. A termelők vetési döntéseit így most is inkább a befektetett tőke és a termelési kockázat viszonya határozta meg. Ez kétségtelenül a kalászosoknak kedvezett. Míg az olajnövényből újabb 50 ezer hektárral csökkent a terület (120 ezer hektárra), addig a búza ugyanennyivel nőhetett, és ismét átléphette a 900 ezer hektárt.
Utoljára 20 évvel ezelőtt, 2005-ben arattunk olyan kis repceterületről, mint amekkora a 2025. évi lesz. Az akkori termésátlag 2,3 t/ha volt, ma viszont már a 2,8–3 tonnát tekintjük „normálisnak”. A repce csúcséve 2018 volt, amikor bő 330 ezer hektárról 3 tonnás átlaggal egymillió tonnányit arattunk az olajmagból. Idén ennél harmadával kevesebb termésünk lehet.
Országszerte többeket megkérdezve feltűnő, hogy sok gazdaságban 2022 ősze volt az első alkalom, amikor nem vetettek repcét. Tekintve az akkor elszabaduló nitrogénárakat és úgy általában az inflációt, ezen nincs mit csodálkozni. A meglepő inkább az, hogy a rendeződő inputárak sem hozták meg a kedvet a repcéhez. Például Veszprémben, Győr-Moson-Sopronban és Jász-Nagykun-Szolnok területén feltűnően visszaesett a vetési kedv, az Alföld közepén pedig már korábban megcsappant a bizalom iránta.
„Annyi kórokozója van a növénynek, hogy idén már három permetezésen vannak túl azok, akik mégis elvetették. Egyébként ők nincsenek sokan, egy év alatt 70%-kal csökkent a környékben a repceterület” – mondja egy Sopron környéki gazdálkodó, aki szerint már nem a gazdálkodók tudásán, hanem a szerencsén múlik, hogy meg tudják-e védeni a termést. Az ezer hektár feletti méretű üzemekben azonban még több száz hektárral jelen van a növény, az 500 hektár feletti üzemméret pedig 20–50 hektárt enged a kultúrának.
Két vetésidő dominált
Fejér vármegyében néhány év alatt a harmadára csökkent a repceterület, de akik kitartottak mellette, azok rendszeresen 3,5–4 tonnás átlagokat termelnek. A repce áremelkedése a betakarítás óta folyamatos volt, így sokan kivárták, amíg az tonnánként 205–210 ezer forintra nő. Ilyen ár mellett pedig a kényeztető technológia is megtérül. „Azt látom, hogy a ’kemény mag’ szinte teljesen visszatért a korábbi technológiai színvonalhoz. Műtrágyából mindenképpen kiadták a megfelelő mennyiségű komplexet, és jobban fogytak a speciális lombtrágyák is. A növényvédelmet is kevésbé irányította az ár, mint a hatékonysági megfontolások” – összegez bizakodón egy helyi növényvédelmi szaktanácsadó.
A gazdálkodók egy része az augusztus végi, másik része a szeptemberi esőkhöz igazította a vetést, ennek megfelelően az állományok fejlettsége sokáig tükrözte ezt a különbséget. A novemberi hideg beálltáig jellemzően szükség volt legalább egy regulátoros kezelésre, végül 6-10 leveles állapotban mentek télbe a növények. „Mélynyugalom most sincs, rövid időszakoktól eltekintve plusz fokokat mérünk. Mostanáig sok tápanyagot elfogyasztottak a növények, ezek felvételét pedig hosszú ideig a vízhiány is akadályozta. Leginkább a nitrogénhiány tüneteivel találkoztam, de kénből, cinkből és foszforból is lehet hiányuk. A gondos gazdák a cinkes-bóros levéltrágyát sem hagyták ki az őszi kezelésekből” – mondja a szakember.
Úgy látja, a Lumiposával kezelt vetőmag használata általánosnak mondható, de idén nagyon erős volt a kis káposztalégy nyomása, ezért jellemzően szükség volt még két kezelésre a rovarok ellen. A levéltetvekből és a pockokból viszont a tavalyinál jóval kevesebb volt a táblákban. Mivel a nyár nagyon száraz volt, sem az elpergett kalászosmag, sem a gyomok nem keltek ki az aratás után, ezekkel ősszel kellett megküzdeni – nem is sikerült teljesen. „A környékünkön főleg a zsombor adja fel a leckét, ennek megfelelően gyorsan el is fogytak a halauxifenes gyomirtók. Sajnos akkor, amikor 2-3 leveles állapotban kezelni kellett a repcét, sok esetben nem ázott meg a kiadott herbicid. A zsomborral tavasszal még dolgunk lesz!” – int a szaktanácsadó.
Vas vármegyében is azt halljuk, hogy nyáron nem keltek ki az elszóródott búzamagok és a talajban megbúvó gyomok. A szeptemberi esőzés után a repcével együtt bújtak ki a földből. „A tervezett terület kétharmadát szeptember 18–20. között vetettük el, ahogy mindenki más is a térségünkben. Korábban nem lehetett a száraz föld miatt. Azok a hektárok, ahol ezt mégis megpróbáltuk, nagyon heterogének lettek.” A gazdaságban korábban 450 hektáron aratták az olajmagot, idén csak 200 hektárt fed. A kései vetések az esők hatására egyenletes, de fejletlen képet mutatnak, nem volt szükség regulátoros kezelésre. A repcebolhák ellen azonban a csávázás mellett is védekezni kellett kétszer.
„A tápanyagokon nem spórolunk, a növények megkapták az alaptrágyát, és bóros kezelésben is részesültek ősszel. Mivel kicsik, a tápanyaghiány jeleit nem látni rajtuk. Sokkal jobban aggaszt a tavaszi indítás. Fontos lenne, hogy a táblák minél előbb megkaphassák az első fejtrágyát, de a szabályozás a naptárhoz igazodik, nem a növény fejlettségéhez…”
Tízes skálán nyolcas állapotban a repce
„Mi viszont szeptember első napjaiban vetettünk. Csak azért tudtuk megtenni, mert közvetlenül a búzaaratás után azonnal előkészítettük a talajt a repcevetésre” – kezdi az agrotechnika sorolását egy Bajától is délebbre gazdálkodó nagygazdaság növénytermesztési vezetője. Itt régebben 350–400 hektárt foglalt el a növény, most 200 hektárt munkáltak el, amit később glifozátoztak is, bár a gyomok enélkül is alig mutatkoztak a nyári hőségben. A cégvezetés fontolgatta, hogy az árpa 200 hektárja után is repce legyen, végül ezekbe a táblákba zöldtrágya került a záruló hároméves AKG-program kötelezettségvállalásai miatt.
„Én a szívem szerint már teljesen elengedném a repcét: túl sok tőkét köt le túl nagy kockázattal. Idén például 2,4 tonnát termett, miközben búzából magabiztosan tudtuk hozni a 7–8 tonnát, így az sokkal több bevételt hozott” – magyaráz a szakember, aki a télbe ment repceállomány jelenlegi állapotát mégiscsak elégedetten nyugtázza: a 45 centis sortávot most teljesen befedi a 7-8 leveles növényzet. A területek részben komplexet, részben hígtrágyát kaptak. A kelés idején az egyszikűek jöttek fel elsőként – ekkor a bolhák ellen is védekeztek –, majd a kétszikűek ellen is be kellett iktatni egy második, rovarölővel kevert kezelést. A kétszikűekkel tavasszal még itt is lesz teendő, vélekedik az agronómus. Az állomány nem részesült regulátorozásban. Pillanatnyilag az élénkülő pocoktevékenység aggasztja a szakembert, a gyérítésük érdekében sok T-fát helyeztek ki a ragadozó madaraknak.
„Most kicsit lutrira mentünk a vetésidővel, augusztus közepén vetettük a repcét, de 20-a után jött rá annyi eső, hogy kikelessze. Sokáig tartott aztán a meleg, száraz idő, így a rovarölős csávázás ellenére még háromszor permeteznünk kellett. Nagyon sok volt a repcebolha, jóval kisebb a repcedarázs kártétele, és fómából is mérsékelt tüneteket látok. Leginkább az intenzív őszi fejlődést volt nehéz követni, tápanyaghiány jeleit mutatták az állományok. Kifejezetten jól fejlett repcék mentek a télbe” – sorolja a tapasztalatait egy Sajó menti, borsodi nagygazdaság agronómusa.
Itt 200–300 hektárnyi repcét tartanak folyamatosan a vetésforgóban. A hozamtérképek adatait is segítségül hívva, megtervezett talajminták alapján precíziósan történik tápanyagkijuttatás. Ez fontos is, mivel a területek nagyon heterogén minőségűek. Tulajdonképpen regulátorozni is eszerint kellene a repcét, mivel a sekélyebb termőrétegű földekben sokkal jobban megfogja az állományokat a hatóanyag, mint a jobb adottságú táblákban. Az eredményeik nagyon szépek: idén repcéből és búzából is messze az országos szint felett produkáltak: az előbbiből 3,7 t/ha, az utóbbiból 7,2 t/ha volt az üzemátlag.
Egy másik gazdaságban, a Hernád mentén szintén az AKG-ban vállalt kötelezettségek miatt (ökológiai másodvetés) nem tudtak a búza után repcét vetni, holott szerettek volna. A Hernád völgyében ugyanis népszerű a növény, egy növényvédelmi szaktanácsadó szerint legalább ezer hektárt borítanak a repceföldek. „Vannak tőkeerős, jó technológiát követő, kockáztatni is hajlandó cégek a térségben, akik normál esetben 4 tonna feletti átlagokat aratnak. Idén egy kicsivel rosszabbul sikerült mindenkinek, de kivártunk az eladással, és kiváló profitot termelt a növény.” A szakember azt mondja, 330 ezer forintos inputköltséggel és 450–500 ezer forintos összköltséggel előállítható a növény. Ehhez képest az, aki novemberig várt az eladással, tonnánként 220 ezer forintot kapott érte. A 3 tonnás termés is vastagon nyereséges volt.
„Mi szeptember 6–7. körül, az első, kisebb eső után vetettük el a magot, rá egy héttel pedig kaptunk egy kelesztő esőt is. Bogarak nem voltak, inkább csak megelőző jelleggel tettünk rovarölőt a herbicid mellé. Kétszikű gyomunk nem volt, de egyszikűből sok volt az árvakelés. Valamiért pocok is volt bőven. Lucerna nincs mellettünk, de a másodvetésekből és frissen szántott táblákból átjöhettek a rágcsálók. Kaptak a növények nitrogénes-bóros lombtrágyát és regulátort is. November végén már megjelent a 8. levél a töveken. Jónak mondanám a növényállapotot” – sorolja elégedetten az encsi szakember. Úgy látja, a foszfor felvétele sokfelé a vízhiány miatt sérülhetett, de a kiadott tápanyag előbb-utóbb hasznosulni fog.
„Azt hiszem, a válságok végül is jót tettek a növénytermesztésnek. Most mindenki jobban átgondolja, mivel és hogyan érdemes foglalkoznia. Ez nem feltétlenül jelent spórolást, inkább a pazarlás megszüntetéséről van szó. Mi például nem megvonjuk a szerényebb tábláktól a tápanyagot, hanem igyekszünk azokat a többi szintjére felhozni” – magyaráz a szaktanácsadó, aki szerint a növénytermesztés csak most kényszerült rá arra, ami az állattartásban már régóta evidens: a fillérek számolására. Ez pedig jót fog tenni a hatékonyság növelésének.
A leggyakrabban említett problémák sorrendben:
- heterogenitás,
- rovarok,
- gyomok,
- pockok,
- tápanyaghiány.
SZERZŐ: GÖNCZI KRISZTINA
