Jelentős kártevők a dióban, különös tekintettel a dióburok-fúrólégyre és az almamolyra
Újabb és újabb kártevők jelennek meg, ami mindenkinek új kihívás, kiskerttulajdonosnak és a gazdálkodóknak is. Nyakunkon a klímaváltozás, és ez nem kedvez a diónak sem! Az új kártevők és a gradáló őshonos diókártevők sem mindig extrém időjárási körülmény esetén okoznak kárt.
Az új kártevők egyet jelentenek az új feladatokkal. Ezek az új feladatok sajnos a növény védelmében szükséges új lépéseket jelentik. Évtizedekkel ezelőtt csak a törzsmeszelés volt divatban, a diófákat nem permetezték. Ennek a világnak sajnos vége van, már a diófákat is permetezni kell.
A világ globalizálódik, az áruk forgalmának szinte semmi sem szab határt, így a csomagolóanyagok közé bújt vagy a növényi termékekben (magvakban, szárakban) rejtőző kártevők észrevétlenül érkeznek meg Európába és így hazánkba is. Az ellenőrzések nem terjednek ki minden egyes tételre, így jelenleg ezt nem tudjuk megakadályozni. Ezért az előrejelzés és a felderítés egyik meghatározó momentuma a védekezésnek.
Az új diókártevők felbukkanásával és az ellenük való védekezéssel a régi kártevők ellen is tudunk védekezni. Átalakul a kártevők köre, egyes fajok visszaszorulnak, új kártevők jelennek meg. Az utóbbi évtizedben számos alkalommal lehet látni sérült, fekete burkú diókat (1. kép). A kártevők, élükön a dióburok-fúróléggyel, a diótermés mennyiségében és minőségében okoznak nagy kárt.
A nyugati dióburok-fúrólégy idén is tömegesen lépett fel
A nyugati dióburok-fúrólégy (2. kép) (Rhagoletis completa) Észak-Amerikából származó fúrólégyfaj, amely hazánkban évek óta károsít. A fúrólégy szerencsére csak egynemzedékes, bábalakban a földben telel.
A nőstények a petéket június hónap végétől egészen szeptember elejéig jellemzően a dió termésének friss zöld burkába helyezik el. A nőstény a nevéhez méltó módon belefúrja a potrohát a dió burkába, és annak védelme alatt fejlődik ki a nyű. A szúrás helyén 10–12 nap múlva sötét elszíneződés lesz, majd ahogy a lárvák nőnek, táplálkoznak, besüppedő foltok jelennek meg.
Diónként akár 4-5 nyű is lehet. A barnás foltok helyén a dió igen hamar rothadásnak indul. Ezeket a foltokat a gyakorlatlan szem összetévesztheti a Xanthomonas arboricola pv. juglandis okozta fertőzéssel. A Kárpát-medencében őshonos dióburok-gabonalégy (Polyodaspis ruficornis) kártétele is nagyon hasonló. Szerencsére ez a faj önállóan nem képes a diót károsítani, így csak más rovar vagy baktérium által megsértett zöld dióburok alá tud petézni (3. kép).
Hazánkban a nyugati dióburok-fúrólégy rajzása elnyújtott, már júniustól megindul és egészen október közepéig tart. Ez az elhúzódó rajzás nagy problémát okoz, és kihívás elé állítja a védekezés megtervezésében a kerttulajdonosokat és szakembereket. A fúrólégy nyüvei a termés 90–95%-át is tönkre tudják tenni. Szerencsére rendelkezésre áll ragacslapos feromoncsapda, amellyel a faj rajzása jól jelezhető, a túl korán kihelyezett csapda viszont az európai cseresznyelegyet is megfogja (4. kép), ami nagyon hasonlít a nyugati dióburok-fúrólégyre.
Ezért a csapdákat június 15-e előtt ne helyezzük ki. Az évek óta megfigyelhető aszályos időszak, a folyamatosan jelentkező csapadékhiány a diófákat is stresszben tartja. A diófák levelei idő előtt elsárgulnak és lehullnak, és ez természetesen a következő évi termés mennyiségére is negatív hatással van. Aki megteheti, öntözze a diófáját is!
Az értékét tekintve a legnagyobb veszteséget a termésben kárt okozó fajok okozzák. A gyökeret fogyasztó kártevők már a telepítés évében számottevő kárt okozhatnak, a még fiatal fákban. A megrágott gyökerű csemeték gyengén és lassan fejlődnek később, termőre fordulás után kimutathatóan kevesebb és kisebb termést hoznak.
Új-régi kártevő az almamoly
Az almamoly egyes régiókban 2024-ben súlyos, esetenként 80%-os kárt okozott. Az almamoly (Cydia pomonella) az almán kívül számos növényfaj generatív részét, gyümölcsét károsítja. A faj 3 nemzedékes, a nyugati dióburok-fúrólégy megjelenése előtt ez a faj okozta a legtöbb gondot. A diót klasszikusan a második generáció lárvái károsítják, azonban az idei extrém száraz időjárás miatt a részleges (?) harmadik generáció is meglepte a diófákat.
A lepkék április közepétől szeptemberig, késő este és éjszaka repülnek. A lepke tojásait a dió kocsányának a tövéhez, de akár ágakra, levelekre is rakhatja. Egy nőstény akár 100–120 tojást is rakhat. A frissen kelt kis hernyó a köldökrészen rágja be magát a dióba. Bábozódás előtt ott is mászik ki, és az ágakon vagy a törzs repedéseiben laza szövedékben bábozódik. A hernyók rágásának a hatására szinte mindig másodlagos fertőzés (penészedés) lép fel. A fertőzés hatására a zöld héj megfeketedik, rászárad a csonthéjra. A kései lárvák, amik nem tudnak időben kifejlődni, a dió összeszedése után a raktározás alatt is ki tudnak bújni a dióból. Itt a tárolóban bábozódnak és telelnek át.
Gyökérkártevők
A gyökereket rágó rovarlárvák közül elsősorban a cserebogárfajokat fontos megemlíteni. Az összes (áprilisi, májusi, júniusi és az erdei) cserebogár közül csak a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) miatt kell előrelátónak lenni. A csontszínű-fehéres lárva (pajor) élete kezdeti szakaszában kizárólag humusszal táplálkozik, amikor nem okoz még kárt. Ekkor a legérzékenyebbek a növényvédő szerekre, ilyenkor lehet ezeket elpusztítani. Az idősebb lárvák már a diófák gyökereivel táplálkoznak, de nemcsak a hajszálgyökereket, hanem a gyökérnyaki részt is képesek teljesen átrágni, ezzel a fiatal facsemeték pusztulását is okozhatják.
Az ültetvény tervezésekor a facsemeték ültetőgödrének átvizsgálásával meg kell győződnünk arról, hogy szükség van-e talajfertőtlenítőre. Ültetőgödrönként akár 1-2 darab esetében is talajfertőtlenítőt kell használni. A pattanóbogarak, az álpattanóbogarak, a fonálférgek is gyökérkártevők, amennyiben a pajorok ellen védekezünk, akkor ezek ellen is hatásosak a talajfertőtlenítő szerek.
Amik a fatestet károsítják
A jó terméseredményhez az egészséges fatestre és ágakra is szükség van. Ezért a fatestben és ágakban élő rágókártevők ellen is fel kell lépnünk! A törzsben, vázágakban a károsításuk sajnos már csak előrehaladott állapotban (túl későn) vehető észre. Ilyen kártevő a nagy és a kis farontó lepke (6. kép).
Kártételük akkor lesz szembetűnő, amikor a fák tövében vagy az ágvillákban összegyűlt morzsalékos ürüléket megtaláljuk. A fatörzsben és a vázágakban készített járatok meggyengítik a fatörzset. A sebzéssel megnyílik az út a kórokozók előtt. Gombaspórák és baktériumok is meg tudnak itt telepedni. A taplógomba bejutása esetén a diófa sajnos menthetetlen!
A farontó lepkék előrejelzésére feromoncsapdák állnak rendelkezésre. Ezeket alkalmazva pontos képet kaphatunk a rajzásról, így a feromoncsapda segítségével pontosan és takarékosan megtervezhetjük a farontó lepkék elleni védekezést. Kisebb kertekben a varsacsapda alkalmas a faj gyérítésére. A nyár végi, ősz elejei időszakban vegyszermentesen is el tudjuk pusztítani a hernyókat. Az ürülékes járatokat felfedezve kampós végű dróttal is kihúzhatjuk a járatban lévő hernyókat. A sebkezelést ekkor sem szabad elfelejteni.
Szintén a fás részek kártevője az eperpajzstetű (Pseudaulacaspis pentagona). Nagy tömegben felszaporodott telepeket alkotó egyedei szívogatásukkal a fiatal fák gyengülését és akár a pusztulását okozhatják. Nagyobb termetű fákat ellepő pajzstetvek megjelenésekor súlyos esetben ágak, hajtások száradnak el. Házikertekben elsősorban mechanikai módszerrel, kéregkefével sok pajzsot el tudunk távolítani. Erős fertőzés esetén a tavaszi, rügypattanás előtt végzett olajos, lemosó permetezéssel nemcsak az eperfapajzstetűt, hanem a dióteknős pajzstetű (Eulecanium ciliatum) és a közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni) áttelelő egyedeit is tudjuk gyéríteni.
Levél- és lombkártevők
Az asszimilációs felület védelmével a termés mennyiségének optimalizálását érhetjük le. Ezért fontos a levél-, illetve lombkártevők csoportja. A monofág, csak a diófákon élő tarka diólevéltetű lárvái és imágói a diólevél színén, elsősorban a főér mentén szívogatnak. Ekkor nagy mennyiségű mézharmatot termelnek, amelyen megtelepedhet a korompenész. Ősszel a nőstények a rügyalap mellé rakják le a tojásaikat. Ilyenkor lehet olajos, lemosó permetezéssel gyéríteni az áttelelő tojások számát.
A klímaváltozás hatására az utóbbi években több dióatkafaj vált domináns kártevővé. Ide tartozik a dió szemölcsös gubacsatkája, a dió nemezes gubacs atkája és a diólevélatka. Mint a tarka diólevéltetű esetén, itt is az őszi olajos, lemosó permetezéssel gyéríthetjük az áttelelő tojások számát.
A leveleket fogyasztó kártevők közül a májusi, az erdei, a keleti, a zöld és a rezes cserebogár okoz számottevő kárt a diófák levelein. Szintén a melegedés hatására jelent meg nagy számban és okoz nagy károkat a levélbarkók kártevőegyüttese: a közönséges lombormányos, az ezüstös lombormányos és a gyümölcsfa- levélormányos.
A lepkék hernyói hírhedt lombfogyasztók. A dión előszeretettel táplálkozik a polifág amerikai fehér medvelepke. Ennek a jövevényfajnak egyik kedvelt tápnövénye a zöld juhar, emellett azonban a diót és a szilvát is nagyon kedveli, ezeken is nagy lombveszteséget tud okozni. A kikelő kis hernyók a közösen szőtt hernyófészekben hámozgatják a leveleket, és akár tarrá is rágják az egész fát. A bábozódás előtt álló hernyók szétszélednek. A kifejlett hernyók kéregrepedések, ajtó-, ablakrések, falrepedések között, gubókban alakulnak bábbá, amelyben áttelelnek.
Az amerikai medvelepkének évente 2 nemzedéke repül, az imágók fénykedvelők. A lepkék éjszaka aktívak, így fénycsapdával jól előrejelezhetők. Az első nemzedék májusban, a második július-augusztusban jelenik meg.
Inváziós fajok
Az inváziós fajok tekintetében nem állunk jól! Egész Európában és már Magyarországon is megjelent egy észak-amerikai levélaknázómoly, ez a faj a dióaknázó fényesmoly. A kártételével a levelek levélfelületének a csökkenése tapasztalható. A telelő alak a lárva. Magyarországon minden tájegységen él. A lepke hernyójának hazájában a tápnövénye a hikoridió és a pekándió, hazánkban elsősorban közönséges dión figyelhető meg.
Levélkártevő még az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa), amely szívogatásával és a mézharmat kiválasztásával okoz kárt a diófákon. Új diókártevő a határainkon! Az Ázsiából érkező Garella musculana nevű, apró bagolylepke a szomszéd országokban már megjelent. Ez a faj nemcsak a termést károsítja, hanem a friss hajtásokat is megrágja, aminek hatására ezek elhalnak.
Védekezés
A permetezéseknél fontos, hogy figyelembe vegyük az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és a munkaegészségügyi várakozási időt, valamint az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait. A kártevők (almamoly, nyugati dióburok-fúrólégy) elleni permetezést a szexferomoncsapdákkal jelzett rajzáscsúcs után célszerű elvégezni, amíg a tojásból kelő hernyók be nem furakodnak a termésbe.
A diósokban, a teljesség igénye nélkül, a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a 2024. 10. 31-ei adatok szerint (forrás: Nébih):
– feromonos rovarcsapdák,
– ragacsos szín- és illatanyagcsapda,
– Cydia pomonella Granulovírus (CpGV),
– Bacillus thuringiensis var. kurstaki, mészkén (kalcium-poliszulfid),
– paraffinolajok (CAS 64742-46-7),
– spinozad, klórantraniliprol, acetamiprid, lambda-cihalotrin (2023. 12. 31.).
Talajfertőtlenítő: dazomet.
Rovarölő szer:
– lambda-cihalotrin, klórantraniliprol, acetamiprid, spinozad (2024. 12. 31-ig).
A dióburok-fúrólégy ellen: Combi-ProTech, acetamiprid.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
