A napokban többször is hallhattuk, hogy a szaktárca nemtetszését fejezte a kukoricavizsgálatok miatt, mivel a termelői körökből olyan jelzések érkeztek felé, ami arra utalt, hogy a felvásárlók árletörésre használhatják a toxinméréseket. Ezért ellenintézkedéseket vezetnének be. Mik lehetnek ezek?
Ármanipuláció?
Nagy István agrárminiszter a napokban a vg.hu-na nyilatkozva azt mondta, hogy a kukorica toxintartalmának feldolgozóipari vizsgálata hitelességi problémákat vet fel. Ennek egyik oka, hogy a gazdák a különböző időpontokban vett minták esetében ugyanarra a tételre különböző eredményt kaptak a felvásárlótól. A tárcavezető szerint hiba lehet a mérési módszerekben, és helytelen az a gyakorlat is, hogy a gazdák nem kapnak ellenmintát, így lehetőségük sincs egy utólagos, független mérésre.
„Azt szeretném elérni, hogy egy egységes keretszabályozással átlátható és utólag is ellenőrizhető vizsgálatok legyenek. (…) Azt szeretném, hogy legyen olyan referencialaboratórium, amely a vitás helyzetekben mindkét fél számára kötelezően elfogadandó mérési eredményt biztosít” – fogalmazott a tárcavezető.
Protokoll és eszköz
A termelői oldal tisztában van vele, hogy a gombás szemek random gócokban fordulnak elő a terményhalomban, és azzal is, hogy a toxinszint a tárolás során növekszik. Ezért az valójában az egyik fél számára sem lehet meglepő, hogy minden egyes mérés mást és mást mutat. Abban azonban igaza van a termelői oldalnak – mondják a túloldalon is –, hogy a mintavételeket lehet egy előírt protokoll alapján és a gyorsteszteknél precízebb eszközökkel is végezni. Az is igaz, hogy nem minden felvásárló szolgáltat ellenmintát.
Ám a vitás helyzetek kivizsgálása egy referencialaborban már nehezebben megvalósíthatónak látszik. A tárcavezetői megfogalmazás egy Nébih-labort sejtet, ám ezek mindegyike máris nagyon leterhelt a szakmabeliek szerint. „Tulajdonképpen a gazdálkodók is kérhetnék nagy, akkreditált laborok igazolását a hiteles mintavételről, mérésről és minőségről, de mivel a vevő mindig érdekeltebb a minőség pontos ismeretében, az a gyakorlat alakult ki, hogy ő költ a vizsgálatra, a gazdálkodó pedig reklamál. Pedig amikor igazán fontos, az eladó is megteheti, hogy elejét veszi a vitáknak” – hangzik el a másik oldal véleménye.
A bizalom hiánya – bármelyik fél részéről – mindenképpen rontja a kereskedési kedvet. A szaktárca a hírek szerint már bekérte a gabonatermelők és -kereskedők véleményét a módosítások ügyében. A kérdésekre január elején már várja is vissza a válaszokat.
