Ami most már mindig jelen van!
Az aszály fogalma: tartós, csapadékmentes időszak, amely degresszív hatással van az ökoszisztémára. Szándékosan fogalmazok így, mivel sokszor csak a mezőgazdasági és ökonómiai szempontból vizsgálják sokan ezt a kérdést, pedig ez hibás hozzáállás! Az aszály mindenre és mindenkire hat, az ökoszisztéma bonyolult rendszerében egy ilyen drasztikus változás súlyos következményeket von maga után.
A klímaváltozás és növénynemesítés
Sokan legyintenek, hogy volt már ilyen a történelemben, de elfelejtjük, hogy akkor ilyen szélsőséges hőmérsékleti viszonyok nem alakultak ki. Az utóbbi 150 évben a Föld átlaghőmérséklete 1,5 oC-kal emelkedett, ami emberi tevékenységre vezethető vissza! Klímakutató nem vagyok, de az elmúlt 25 évben minden nap külső területen dolgozom, ezért saját bőrömön érzékelem például a besugárzás intenzitásának a változását, avagy hogy meddig tudok dolgozni egy szélsőségesen meleg napon…
A növények kitettsége a nap 24 órájában jelen van. Az adaptációhoz több száz év kell genetikai szempontból, és bár a mai nemesítés gyorsnak mondott, de így is 10–15 év kell, mire természetes keresztezéses úton az adott tulajdonságokat beépítik a lágy szárúakba. Ugyanakkor egy fás szárú növény genomfrissítése 20–30 év is lehet. Igaz, itt gyakrabban van honosítás inkább, de hogy egy új fajta hogyan viselkedik, az közel 5–10 éves tapasztalat alapján ítélhető meg jól. Ma már új fajok termesztésének a megjelenése is jellemző.
A nemesítők felé nagyok az elvárások. S míg az új „Green Deal” szemlélet mellett szintén jelentős elvárásokat támasztanak a vegyszerkivonások, addig a termelő kapkodja a fejét, mitévő legyen. Támogatások nélkül sajnos nincs működő mezőgazdaságunk, így mindenki a maga javát nézi. Ezek mellett a nehézségek mellett pedig itt van a klíma szélsőséges hatása is.
Kevesen tudják, hogy a NASA kiemelten vizsgálja a Kárpát-medence területét, mivel itt a változások kétszer gyorsabban játszódnak le, mint máshol a világban. Továbbá a szélsőség szó fontos lesz a jövőben. A jelenlegi aszályos periódust felváltja majd egy nagyon csapadékos időszak is. Az El Nina és El Nino hatásáról már mindenki hallott, ami a globális éghajlatot befolyásolja, valamint a Golf áramlásról is beszélhetünk, amely fűti az északi féltekét, és ha lelassul, akkor újabb jégkorszak jöhet. Rengeteg tényező van, amit nem is említettünk, de a következő évek nagy kihívása a csapadék megőrzése lesz.
Törekvés a csapadékmegőrzésre
A legegyszerűbb segítség a csapadék mesterséges pótlása, az öntözés. Ez így jól hangzik, de az utóbbi évtizedek aszályai miatt már túlhasználtak a vízrétegeink, egyre mélyebb a nyugvópont. Az illegális vízhasználat megszüntetése mindannyiunk érdeke. A felszíni vizek viszont kiaknázatlanok, mivel nincs lehetőség arra, hogy oda jusson az öntözővíz, ahol igény lenne rá.
Az öntözés számos pozitív hatása mellett meg kell említenünk a szikesítő hatását is, melynek csökkentéséhez a területek meliorációját el kellene végezni. Az Alföld szempontjából a múlt nagy hibájának tartják a folyók szabályozását és a területek lecsapolását. A közel kétszáz évvel ezelőtti döntések akkor célszerűnek látszottak a termőterületek növelése miatt. Akkor is a tőke döntött, nem a környezetvédelem, az akkori emberek élete gyökeresen megváltozott. Most is hasonló változásokat élünk meg.
Az Alföld öntözőcsatornákkal történő ellátásának terve közel 200 éve létezik, csak valahogy a mai napig nem jutottunk a végére. A klímaváltozás és az utóbbi évek szélsőséges időjárása újra „divatba” hozta ezeket problémákat. A klasszikus vízrezervoárok teljesen kiszáradtak, az újratöltődés lehetetlennek tűnik a mostani csapadékhiány mellett, pedig minden nappal egyre közelebb vagyunk egy nagyon szélsőséges mennyiségű csapadékos periódushoz.
Az aszály akkor tud igazán érvényesülni, ha a talajoknak alacsony a humuszszázaléka. 1% humusztartalom 100 mm csapadékot képes megőrizni a talajban. A talajok fizikai összetétele az alföldi területeken homok, amely szintén nem tárol vizet. A 2022-es évet még ki se heverték a növények, a 2023-askissé kegyesebb volt, de az idei év megmutatta, hogy az aszály egy állandósult probléma.
A növények vízhiánya, a magas hőmérséklet, az alacsony páratartalom jelentős gazdasági kárt okoz a mezőgazdaság minden területén. A klímaváltozás ugyanúgy érinti a növénytermesztést, az állattenyésztést és a kertészet minden területét. A korán induló tavasz, a gyors kihajtás után idén is megérkezett április végén a menetrend szerinti fagy, majd a májusi hideg csapadékhullám után gyorsan jött június közepén a tartós, száraz meleg, mely folyamatosan döntötte meg a hőmérsékleti rekordokat!
Milyen hatással van ez a növényekre?
A termésméret idén minden kultúrában jelentősen csökkent, mivel az érés 2-3 héttel korábban kezdődött. A rövidebb időintervallum miatt a méret mellett a minőségi problémák is fokozódtak, elsősorban könnyebben puhultak a termések, rosszabb volt a tárolhatóság és a pulton tarthatóság. A lágy szárúak esetén a magképződés elmaradása, terméselrúgás, torz, partenokarp termések képződtek, melyek minőségi osztálya sokszor az eladhatatlant jelentette, csökkentve a gazdaságossági eredményt.
A fás szárúaknál a korábbi és gyengébb termés mellett a hőstressz következtében csökken a jövő évi virágalapok száma, vagy ha ki is alakul, nagy esély van rá, hogy azok abortálódnak.
A tápanyagok beépülése megszűnik, ha a napi átlag középhőmérséklet meghaladja a 25 oC-ot. Az idei évben több lombanalízisből jött vissza az az eredmény, hogy a N, Ca, Mg mennyisége jó, de a P és K mennyisége drasztikusan lecsökkent. A gyökérműködés ritmusát követve az idei tavasszal, amikor a legintenzívebb indulásra lett volna szükség, akkor a növények már egy jelentős hőstresszt kaptak, amely meggátolta a P és K felvételét és beépülését, hiába álltak ezek rendelkezésre. A nyári meleg, hőstresszes napok tovább rontották a helyzetet. Öntözött ültetvényekben is következett be aszálystressz, ha a napi minimális kipárolgás elérte a 7 mm-t.
Ilyenkor a növények nem tudták a vizet pótolni, illetve hiába kapnak öntözést, ha a fény- és hőstressz következtében a sztómák zárva maradnak, és az építés helyett csak a bontási funkciók indulnak be. A növények ilyenkor különböző stratégiát alkalmaznak a túlélésük érdekében. A termésből vonják vissza a vizet és a tápanyagokat, ebből származik a paprika és paradicsom „száraz talpassága”, a kabakosok terméselrúgása, a levélzöldségeknél elmarad a fejképződés, vagy csökken a raktározószervek mérete, vagy azt akár el is hagyják. A szemtermés nem alakul ki, vagy az aszatok léhává, üressé válnak.
Sorolhatnánk még az élettani tüneteket, de az tény, hogy jelentős növényvédelmi problémákat okoz a tartós meleg. Sokan felkapják a fejüket, hogy a gombás betegségek elmaradnak. Hát az, amelyik párát igényel… A lisztharmatfélék viszont tombolnak, az atkákkal és a lombrágó és terméskárosító lepkékkel, molyokkal együtt.
A zöldségkertészek legnagyobb rémálma a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera), mert ha az bekerül az állományba, akkor nagyon nehéz tőle megszabadulni, úgy, hogy az ellene történő védekezés jelentős költséget képvisel akkor, mikor az ár, a minőség nagyon alacsony. Az atkák ellen pedig lassan nincs engedélyezett hatóanyagunk. A klasszikus kén alkalmazása ezért újra előtérbe került. A rézterhelés csökkentése miatt fontos lett az új kiegészítő termékek megismerése és használata. Minden és mindenki folyamatosan változik…
A klíma változik, nekünk pedig alkalmazkodni kell a jövő kihívásaihoz, MA!
SZERZŐ: KAPONYÁS ILONA
