Napjainkban a változó fogyasztói szokásoknak köszönhetően egyre nagyobb a kereslet a paprikakülönlegességek iránt. A boltok polcain a klasszikusnak mondható fehér tölteni való és hegyes erős paprika mellett gyakran találkozni különböző színes paprikákkal is, mint a kaliforniai, palermo vagy a kis méretű, változatos snack paprikafajták.
A paradicsompaprikáról
A termelőknek érdemes reagálniuk a változó piaci igényekre, és a szortiment bővítése céljából paprikakülönlegességek termesztésével is foglalkozni.
Erre jó lehetőség a korábban szabadföldön nagy területen termelt, a vásárlók körében kedvelt pritaminpaprika. A pritamin vagy más néven paradicsompaprika zamatos, édes íze mellett magas C-vitamin tartalmáról ismert. A bogyó alakja lapított gömb, átmérője 60–120 mm, hossza 40–60 mm, három vagy négy rekeszre tagolt, húsvastagsága 5–7 mm, állaga tömör, héja vékony, a termés felülete sima, fényes. Színe szedésre éretten mély piros, intenzív paprikaillatú, csípmentes. Frissen vagy különböző konzervipari készítményekben egyaránt fogyasztható.
A pritaminpaprika termesztése hazánkban
A szentesi régióban a paradicsompaprika termesztése sok évtizedes hagyományokkal rendelkezik, korábban szabadföldön kiterjedt területeken termelték. A környezeti, éghajlati, valamint gazdasági változások hatására a szabadföldi termesztés teljesen visszaszorult. A fajtatípussal így csak termelői piacokon lehetett találkozni.
A korábbi szabadföldi termesztés helyett ma már a fűtetlen, fóliás, talajos és talaj nélküli termesztése terjedt el. Így egészen más termesztési viszonyok állnak rendelkezésre a korábbi szabadföldi körülményekhez képest: szabályozott környezeti feltételekkel, folyamatos víz- és tápanyag-utánpótlással biztosíthatóak a növények igényei. A megújult termesztéstechnológia lehetőséget nyújt a nagy mennyiségű, egységes árualap előállítására, ami az áruházi értékesítéshez elengedhetetlen feltétel.
Korábban a szentesi tájkörzet jellemző fajtája a paradicsom alakú zöld szentesi, valamint a szentesi korai PAZ volt. A nemesítők alkalmazkodnak a megváltozott igényekhez: a piacon egyre több fóliás termesztésre alkalmas fajta érhető el.
A termesztés eredményessége szempontjából a fajták kiválasztásában a hozam és termésminőség mellett a betegség-ellenállóság áll az első helyen. A régi fajták a nyitott bibepont miatt magház-penészesedésre voltak hajlamosak. A jelenleg köztermesztésben lévő fajtákat ennek kiküszöbölésére blocky típusokkal keresztezik, így a penészesedés már nem jellemző.
Fontos szempont a vírusrezisztencia: elvárásnak tekinthető a paradicsombronzfoltosság-vírussal szembeni (TSWV), valamint dohánymozaikvírus- (Tm2) ellenállóság. Ezen túl meghatározó még a koraiság, a kiegyenlített hozam, valamint figyelembe kell venni a fajtaválasztás során a termesztőközeg típusát is.
Termeszthető főnövényként vagy káposztafélék után másodnövényként. Ültetése áprilisban–májusban történik, ikersoros elrendezésben. Az állománysűrűség 3-4 tő/m2 kétszáras, 5-6 tő/m2 egyszáras termesztésnél. Talaj nélküli termesztés esetén a két szárra nevelés javasolt, így az oldalhajtásokon elegendő lombfelület alakul ki az árnyékoláshoz, kevesebb a kalciumhiányos bogyó.
Az egyenletes gyökérfejlődéshez laza szerkezetű, jó levegőzöttségű termesztőközeget igényel. A biostimulátorok használatával elősegíthetjük a gyökértömeg növekedését. A megfelelő klíma kialakításához javasolt a párásítás, illetve a termesztőberendezést az erős sugárzástól árnyékolással kell védeni. Vízigénye nagyobb a kápiáénál, a kezdeti gyökeresedés idején nagyobb vízadagot igényel, de kerülni kell a túlöntözést is.
Tápanyag-utánpótlásánál egyenletes kálium-kalcium ellátás szükséges. A terméskötődés után fokozott nitrogén-utánpótlást igényel, az érés a kálium arányának növelésével segíthető. A paradicsompaprika érzékeny a kalciumhiányra. Az extrém meleg nyári időjárásban számíthatunk a csúcsrothadás megjelenésére. A hiánytünet kialakulását elsősorban a gyökérzóna tartós 20 ºC feletti hőmérséklete, valamint a berendezés magas páratartalma okozza. Emellett szerepet játszik a fajta és a növény ellenálló képessége is. A talaj nélküli termesztés esetén gyakoribb a hiánytünet megjelenése.
A technológia sajátosságai
Növényvédelménél a klasszikus paprika-kórokozók és -kártevők ellen kell védekezni (pl. lisztharmat, stolbul mikoplazma, hervadás, gyapottokbagolylepke). Érdemes integrált biológiai növényvédelmet folytatni, hasznos rovarok betelepítésével csökkenteni a növényvédő szeres kezelések számát.
A többi paprikaféléhez képest 20–25%-kal kevesebb a zöldmunkaigénye. A fajtatípusra jellemző, hogy generatív, és leköti az összes virágzatát. A túlterhelt növényeken a lecsópaprika aránya növekszik, kisebbek a méretek. A termelők megfelelő metszéssel és termésválogatással tudják a korai időszakban a túlterhelést elkerülni, így növelhető az osztályos termések aránya.
A paradicsompaprika szedése biológiai érettségben történik, 7–10 naponként. A bogyókon enyhe kormosság megengedett. Az első szedéseket nehezíti, hogy a bogyók csokrosan, a szárhoz nagyon közel nőnek, így szedésük ollóval történik.
Csakúgy, mint a többi paprikafélénél, vállméret szerint válogatva értékesítik az árut. Az értékesítési szezon a fólia alatti termesztéssel meghosszabbítható, július elejétől várhatóan október végéig. Negatív tulajdonságként léphetnek fel a bogyókon megjelenő mikrorepedések, amelyek esztétika problémát jelentenek.
Megfelelő termesztéstechnológia alkalmazása mellett hidegfóliás, hosszú kultúrás, talajos termesztésnél 5–6 kg/m2 termésátlaggal számolhatunk. Hidegfóliás, hosszú kultúrás, talaj nélküli termesztésben ez akár 7–8 kg/m2 is lehet. Az intenzív talaj nélküli termesztésben várhatóan a hozam és a minőség is javul.
A felvevőpiac elsősorban 10–12 cm, valamint a 8–10 cm vállátmérőjű, első osztályú árut keresi. A lecsót, valamint osztályon aluli bogyókat hasznosíthatjuk különböző krémek, szószok, savanyúságok alapanyagaként. Az első osztályú bogyók aránya (Ø > 8 cm) 80% körül várható.
De vajon megéri a termelése?
Okkal kérdezhetik a termelők, hogy miért éri meg átállni a számukra jól bevált fajtatípusok termesztéséről az ismeretlen, fóliás pritaminpaprika termesztésre. A piac azonban átalakulóban van, a növekvő kínálat miatt a vásárlók egyre diverzifikálják a kosarukat, adott termékből inkább kevesebbet vásárolnak, és szívesen próbálnak ki újdonságokat. Aki nem alkalmazkodik az új igényekhez, az sokkal nehezebben értékesítheti áruját, telítődött piac esetén nyomott felvásárlási áron.
A másik probléma a mezőgazdaságból eltűnő munkaerő. Érdemes olyan típust termelni, amelyik kisebb munkaerőigénnyel rendelkezik; a pritamin a kevesebb zöldmunka miatt ezt szintén teljesíti. Figyelembe kell venni viszont a termesztési helyszín környezetében lévő felvevőpiacot, hogy nyitottak-e a termelő által választott termék felvásárlására. Költség-bevétel szempontjából a kápiával szinte azonos felvásárlási árakkal számolhatunk, viszont a hajtatás költségei valamivel alacsonyabbak.
Összességében elmondható, hogy egy jól alkalmazott termesztéstechnológiával, egységes áru előállítása esetén versenyképes termék lehet a pritaminpaprikából.
SZERZŐ: HEGEDŰS TÍMEA • DÉLKERTÉSZ
