A nyár derekán a NAK–MATE közös szervezésében szilvabemutatót tartottak a Ceglédi Gyümölcstermesztési kutatóállomáson. A rendezvény zárásaként a kutatóállomás vezetője lényegre törően összegezte a hazai gyümölcstermesztés legnagyobb hiányosságát.
A szilvabemutató és az előadások zárásaként dr. Nádosy Ferenc, a kutatóállomás vezetőjearról beszélt, hogy a szilvafajták szaporításának aránya hazánkban jól szemlélteti a nemesítés és a szakmai információáramlás helyzetét. 2001 és 2017 között három fajta/fajtakör adta az összes termesztésben lévő szilvák felét, úgymint a Cacanska lepotica 27%, a Stanley 15% és a német szilvák 10%. A 2018-2023 években azonban megváltozott a sorrend; a német szilvák aránya 36%-ra, a Stanley-é 21%-ra növekedett, míg a Cacanska lepotica 13%-ra esett, és a Bluefre 7%-ot képvisel. Ezek a háromnegyedét adják az összes szaporított fajtának. A vezető német fajtákat 50%-ban a Topend Plus, a Toptaste és a Tophit fajták képviselik.
A szilva nagyfokú ökológiai toleranciával rendelkezik, az ország valamennyi termőtájában termeszthető gyümölcsfajunk. De még ebben a biztonságosan termeszthető gyümölcsfajban rejlő lehetőségeket sem tudjuk kihasználni. Ennek oka a kutató szerint az, hogy megszűntek hazánkban a gazdaszemléletű, gyakorlatorientált és a termesztés számára nélkülözhetetlen fajta- és termesztéstechnológiai kísérletek, tartamvizsgálatok és azok módszeres kiértékelései. Ennek hiányában a folyamatosan beözönlő újabb fajták adaptálhatósága terén csak tapogatódzik a szakma.
Be kell vezetni a gyakorlati szintű, adatokon alapuló mérnöki gondolkodást és a hazai gyümölcsös szakmai rendezvényeket – javasolja a szakember. A vizsgálatokat úgy kell megszervezni, hogy azok eredményei a gazdaságok részére azonnal hasznosítható információval szolgáljanak. Enélkül valamennyi gyümölcsfaj esetében fokozódni fog a leszakadás a vezető gyümölcstermelő országoktól.
Ezek a szakcikkek is érdekelhetik:
