Ismét egy év, amikor azt halljuk: a szója szárnyalni fog. Eddig mindössze kétszer fordult elő a magyarországi termelésben, hogy átlépte a 70 ezer hektáros területet a növény (2015-ben és 2017-ben). A 2023-as év minden jóslat szerint újabb területi felfutást kellett volna, hogy hozzon, de ez nem következett be: kevéssel 60 ezer hektár alatt maradt a kultúra területe. Hogyan gondolkoznak, és hogyan gondoskodnak ma a gazdaságokban a szójáról?
Volna rá igény
Ha a nyereségoldalt nézzük, a szója valóban jól muzsikált tavaly. Amennyiben a 3 tonnás hozam 150 ezer forintos árszinttel párosult, nagyjából 200 ezer forint nyereséget hozott egy hektáron (a termeléshez kötött támogatással együtt). Rögtön itt érdemes megjegyezni, hogy a 160 ezerről 140 ezerre csökkenő átvételi ár a legkisebb zuhanást mutatta ahhoz képest, ami az összes többi szántóföldi növény árával történt 2023-ban. Sokak számára legalább ennyire vonzó tulajdonsága a szójának, hogy viszonylag kis tőkét kockáztatunk vele, nem kell félmilliós összeget befektetni egy bizonytalan kimenetelű eredménybe.
Ebből a szempontból érdemesebb egy másik olajnövénnyel összevetni, a szintén szeptemberben betakarítandó, kis inputigényű napraforgóval. Ha a termésátlagokat és a befektetett tőkét nézzük, nincs nagy különbség a kettő között. A napraforgóért viszont mindig kevesebbet fizetnek, mint az itthon értékesített szójáért. Tavaly a termelők többsége 120–130 ezer forintot kapott a napraforgóért, és még most is van belőle a raktárakban. A napraforgó előnye ugyanakkor, hogy a technológiája egyszerű, és mindenféle szántóterületen termeszthető. Hátránya, hogy az utolsó csepp nedvességet is kiszipolyozza a talajból. Ezzel ellentétben a szója dúsítja a talaj tápanyagkészletét, ugyanakkor nagyon kevés területre alkalmas.
Új belépők a termelésben
Egy picit még érdemes elidőzni a piacnál, mielőtt a technológiára térünk, ugyanis egy jó értékesítési helyzet nagyon motiváló lehet a termelés számára. A mindössze 150–180 ezer tonnás magyar szójatermés a hazai szükséglet nagyjából harmadát teszi ki, ám 60 százaléka kilép az országból. A „sógorok” ugyanis teljes GMO-mentes termékpályákat építettek rá: a tej és a csirkehús előállítása GMO-mentes takarmánnyal történik, és humán célra is gyártanak szójatermékeket. Varga Ákos, az UBM igazgatósági elnöke a januári AGROmashEXPO-n jelentette be, hogy 2024 végére beindítanak egy üzemet Baranyában, ahol egy stratégiai partnerség keretében évi 120 ezer tonna babot tudnak extrudálni. Ez azt jelenti, hogy a teljes termés itthon találna vevőre. Az UBM vezetősége úgy látja, 100 ezer hektárnyi szójababra is akadna vevő az országban.
A hazai szójatermelés több mint 40 százaléka Baranya és Vas vármegyében koncentrálódik, bő 10 százaléka Győr-Moson-Sopronban zajlik, és még viszonylag jelentős szerepe van Bács-Kiskun és Borsod vármegye gazdaságaiban is. Ez a négyéves vetésforgót kívánó növény azonban a leginkább „szójás” régiók legnagyobb üzemeiben is csak 50–200 hektárt fedhet. Bár elméletben találunk 100 ezer hektárt az országban, ami alkalmas lehet a szójatermelésre, a nagy ugráshoz az kell, hogy olyan gazdaságok is kipróbálják, ahol még nincs tapasztalat vele. A siker pedig korántsem garantált.
Ahogy az öregebb „motorosok” mondják: a szója – különösen a tenyészidőszak elején – jóval nagyobb odafigyelést igényel, mint a gabonák. A vetőmag-forgalmazók mégis úgy látják, hogy az eladott szaporítóanyag alapján több tízezer hektárral is nőhet az idei szójaterület.
Tenyészidő, sortáv, gyomirtás
Baranya vármegyében sok a napsütéses óra, és Szigetvár környékén gazdag a csatornahálózat. A fény, a víz, a pára és a laza talaj egyaránt kedvez a szójatermesztésnek. Bázel János gazdaságában mégis csak annyival gyarapodik a növény területe, amennyit a vetésforgó kiadott: 170-ről 196 hektárra. „Nem egyszerű növény” – szögezi le a szakember, aki az évtizedek során már kitapasztalta, hogyan differenciálja az egyes fajtákat, érésidőket és vetéstechnológiát a gazdaságon belül.
Mivel az egyes években nagyon különbözően alakul az időjárás – a kitavaszodástól kezdve az esők érkezéséig –, még ebben a déli vármegyében sem ajánlatos kizárólag hosszú tenyészidejű fajtákat vetni. „Tavaly például belecsúsztunk az aszályba a kései fajtákkal, és a koraibbak termettek jobban. Ezért nálam nagyjából a terület 70 százalékán vannak későn érő, 20 százalékán közepes és 10 százalékán korai fajták. Valamelyiknek csak jó időpontra fog esni a virágzása…” A növény ugyanis kifejezetten igényli virágzáskor és magkötéskor a csapadékot és a páradús levegőt.
A jobb területeken 45 centire vetik a szóját, ahol gyengébb a talaj, ott gabonasortávra – ez meghatározza a gyomirtást is. „A gabonasortáv előnye, hogy a szója korán betakarja a talajt, kevesebb a vízvesztés. Viszont, ha nem tökéletes az alapgyomirtás – és ez a gyakoribb eset –, akkor ebbe már nem tudunk belemenni kultivátorral, a küllős kapa pedig csak a porhanyós, laza talajokon működik. Ilyenkor meglehetősen drága, 25–35 ezer forintos hektárköltségű szerekhez kell nyúlni, amiket jól időzítve, akár többször is alkalmazni kell” – magyarázza a szakember. Széles sortávon a kapálás és a növénytáplálás, -kondicionálás is könnyen megy.
Ami sortávolságot illeti, az a növény habitusával is összefügg. Borsodban a folyóvölgyek párája és a hegyek vonzásában keletkező esők alapozzák meg a termelést. A talajszerkezet gyakran kötöttebb, mint Baranyában, és napsütéses órákból is sokkal kevesebb jut. Ennek megfelelően a terület döntő részét az igen korai/korai fajták uralják, amelyek virágzás idején elkapják az esőt, betakarításuk pedig az egyre szárazabbá váló szeptemberre esik. A rövid tenyészidejű szóják jellemzően kevésbé elágazó, kisebb termőképességű, a talaj tápanyagkészletét is kevéssé igénybe vevő állományt képeznek – inkább gabonasortávra valók.
A térségben mégis vannak 75 centis sortávú állományok is, ezek az elágazóbb, erősebb szárú, hosszabb tenyészidejű, bőtermő fajtákból állnak, amik a jobb földekre kerülnek. Viszont ezeket deszikkálni és gyakran szárítani kell, ami plusz költség és kockázat olyankor, amikor a szárítókat a kukorica foglalja le – jegyzi meg Monoki Zoltán, aki a Sajó mellett gazdálkodik.
Talajoltás – csak kezdőknek
Hallani azt is, hogy a sűrűbb állomány nyurgább, magasabb növényeket, a kombájn számára könnyebben kezelhető hüvelymagasságot eredményez – tenyészidőtől függetlenül. Itt érdemes megjegyezni, hogy már a vetés előtt mindent meg kell tenni azért, hogy könnyebb legyen a betakarítás. Egy középkötött, sima felszínű vályogtalajon egy pontos vetést követően egyenletesen kelnek a növények. A túlságosan tömődött, cserepesedett talaj viszont nehezíti a kelést, inhomogén állományhoz vezet, amit ápolni is nehéz. A szója aratása még talajkopírozó adapterrel is lassú, odafigyelést igénylő művelet, és ha belecsúszunk vele egy esősebb periódusba, annak pergési veszteség a vége.
A rendszeresen szójázóknak már nem kell költeniük talajoltásra (a kezdőknek igen), és sokan elhagyják a nitrogénműtrágyát is. A technológiai ajánlások megoszlanak ez ügyben, de a tapasztalat az, hogy a szója nem bánja, ha csak káliumot, foszfort és magnéziumot kap alaptrágyaként, a nitrogént már maga gyűjti be a légkörből. Egy tonna szemterméshez 35–40 kg foszfátot, 40–50 kg káliumsót és 9–10 kg magnéziumsót javasolnak. „A fehérpenész elleni védelemre is mindig költeni kell, pedig csak négyévente kerül vissza ugyanoda a növény, és napraforgóból is minimális mennyiség van a gazdaságban” – mondja Bázel János Baranyában, aki egyrészt mikrobiológiai készítménnyel csökkenti a talaj szkleróciumtartalmát, másrészt lombtrágyákkal és biostimulátorokkal jó egészségi állapotba hozza a növényt. Nála a végeredmény egy stabilan 3,5–4 tonnás termésmennyiség, 20–22 százalékos olajtartalommal.
A szakember nemcsak a többféle tenyészidejű szójafajtával csökkenti a termelési rizikót, de az értékesítést is két időpontban végzi. „Mivel egy hektár nettó termelési költsége már 340 ezer forint, nem mindegy, hogy milyen áron tudjuk eladni a termést. Azt tartom észszerűnek, ha a nagyobbik részét előre lekötjük.” Bázel János szerint a kialakult árak emelkedésére már nincs esély, mivel a szója alapvetően takarmányfehérje, állatból pedig egyre kevesebb van Európában.
Kis költség, nagy odafigyelés
Ha rákérdezünk, mi lehet a legnagyobb buktató a szójatermelésben, szinte mindig a gyomosodást halljuk válaszul. A szója növényvédelme gyakorlatilag erre a műveletre korlátozódik, mivel a gombák ellen egyetlen fungicid, a Pictor Active rendelkezik a szójára engedéllyel 2025. március végéig. A gyomirtást viszont már az előveteményben el kell kezdeni. „Mi olajtököt is termelünk, abban pedig nagyon könnyen felszaporodik a selyemmályva és a szerbtövis. A szója vegyszeres gyomirtása pedig nem egyszerű: csak pár hatóanyag maradt a védelmére” – sóhajt a Sajó-parti gazdaságban Monoki Zoltán. (Lásd keretben!) A szerbtövis magja ráadásul nem tisztítható ki a szójatermésből.
„A fehérpenész szkleróciuma legalább kiszedhető a babból. Persze a cél az, hogy ne betegedjen meg a növény. Azt vettem észre, hogy nagy különbség van az egyes fajták Sclerotinia-érzékenysége között” – jegyzi meg a Monokert. Kft. vezetője. A borsodi gazdaságban az olyan extrákat, mint a szkleróciumevő talajgomba vagy mikro- és mezotápelemes lombtrágya, csak táblafüggően alkalmazzák, ha azt a korábbi tapasztalatok vagy mintavételek indokolják. Legfeljebb 300 ezer forintot tesznek a növény termelésébe, és így valósul meg 2,5–3 tonna bab előállítása. Monoki Zoltán 50 százalékkal növeli idén a szója területét, ami ezzel együtt is 100 hektár alatt lesz.
Gyomirtás kelés előtt ‑ S-metolaklór: idén nyáron kivonják, de a szezonban még használható magról kelő egyszikűek ellen (Dual Gold 960 EC 1,4–1,6 l/ha); ‑ dimetenamid-P: magról kelő egyszikűek ellen (pl. Spectrum, Inspector, Encarit 1–1,4 l/); ‑ pendimetalin: magról kelő gyomok ellen (Stomp Aqua 3 l/ha); ‑ pendimetalin + dimetenamid-P: magról kelő egy- és kétszikűek ellen (Wing-P 3,5-4 l/ha); ‑ klomazon: magról kelő egy- és kétszikűek ellen (Command 48 EC 0,2 l/ha); ‑ flumioxazin: magról kelő kétszikűek ellen (Pledge 50 WP 0,08 kg/ha); ‑ metribuzin: magról kelő kétszikűek ellen, csak 1,5% szerves anyag felett (Sencor 600 SC 0,55 l/ha). Gyomirtás állományban ‑ bentazon: magról kelő kétszikűek ellen, 8–12 cm-es szójaállapotig (Basagran, Benta 2 l/ha); ‑ imazamox: magról kelő gyomok ellen 5, hármasan összetett leveles fejlettségig (Pulsar 40 SL, Listego, Oklahoma Opti 1 l/ha); ‑ bentazon és imazamox kombináció: Corum Next (Pulsar 40 SL 1 l/ha + Basagran 480 SL 2 l/ha); ‑ tifenszulfuron-metil: magról kelő kétszikűek ellen 10–15 cm-es szójaállapotig, adjuvánssal, 25 fok alatt kiadva (Refine 50 SX 10–15 g/ha); ‑ kletodim: szelektív egyszikűirtó 2 leveles állapottól virágzás kezdetéig (Select Super 0,6-2,4 l/ha).
Duplázni készül viszont a Baranya vármegyei érdekeltségű Kémesi Agroinvest Kft., ahol több évtizede a frank származású Reichert Alexander vezeti a gazdaságot. Ő 100 hektárról 200-ra emeli a bevetendő területet, ezzel szemben a kukoricáét 300-ról 100 hektárra veszi vissza. Technológiai módosítást nem tervez, de szokás szerint most is kipróbál egy-két új szójafajtát, illetve a köles, valamint az olajlen termesztését. A szója legfontosabb előnyének azt tartja, hogy mindig van piaca. A legnagyobb kihívást pedig a parlagfű jelenti a termesztésében.
„Mióta vettünk egy küllőskapát, sokat javult a gyomhelyzet a gazdaságban. Jóval korábban be lehet vele menni az állományba, mint kultivátorral, és a gabonasortávra vetett növényeknél is bevált” – mondja Alexander. Mivel az alapgyomirtás szinte sosem elég, az állomány védelmét mindenképpen meg kellett oldani – lehetőleg kevés vegyszerrel. Bár Baranyában a hosszú tenyészidejű, erős szárú fajták lehetővé tennék a jóval szélesebb sortávot is, a szakember jobban kedveli a sűrű vetést, mivel fontosnak tartja, hogy korán záródjon az állomány. Egyéb fehérpenészre érzékeny faj nincs a vetésforgóban, ezért viszonylag kevés gondja van a Sclerotiniával. Igyekszik a betegségre kevésbé érzékeny fajtákkal dolgozni. Akárcsak Bázel János gazdaságában, Kémesen is 3,5–4 tonnás termésátlagok születnek 20–22%-os olajtartalommal.
A GMO-mentes mindig eladható
Nem mindenki ennyire lelkes, mint Alexander, de ennek hátterében valószínűleg a kedvezőtlenebb termelési körülmények állnak. Azokon a talajtípusokon, ahol nem működik a küllőskapa, viszont gyengén induló, sűrű vetésre ajánlott, korai fajtákkal kell dolgozni – ilyen az északi régió –, erősen időjárásfüggő a végeredmény: már az alapgyomirtásnál eldőlhet, ha nem érkezik bemosó csapadék. A rossz startot újabban még aszályok, áradások és jégverések is fokozzák, lényegében tervezhetetlen a hozam, 1 és 4 tonna között bármi lehet.
„Mi már tavaly sem szójáztunk, pedig korábban 60 hektárt fedett a növény. Nyilván vannak, akik – jobb ötlet híján – belemennek a termelésébe, de azt a lehető legkevesebb inputtal fogják megoldani” – hangzik el a borongós jóslat a szlovák határ közelében, Szalonnán, ahol a Bódva-patak tavaly háromszor is kiöntött. „El vagyunk keseredve. Még mindig vannak le nem vágott kukoricáink, és 100 hektáron nem volt alapművelés sem ősszel. Csak a búzát tudtuk eladni aratáskor, a kukorica még megvan és a napraforgó fele is. Egyelőre azt sem látom, milyen minőségben tudunk talaj-előkészítést csinálni, és van-e olyan növény, amit érdemes elvetni” – fogalmaz a szalonnai gazdálkodó, aki a szántó legalább 20 százalékát parlagon tervezi hagyni, és egy szem vetőmagot sem vásárolt még.
Egyetlen ötlete maradt: az erdősítés. Ha a pályázati kiírás magas egységköltségeket rendel a telepítéshez, és aztán a kivétet és az ápolást is támogatják 12 éven át, akkor semmit nem kockáztat, és legalább tett valamit az unokáiért. A többit az EU-nak kell letennie az asztalra, ha azt akarja, hogy fákon és virágos réteken kívül más is teremjen a területén – vélekedik a gazda.
Monoki Zoltán ugyanebben a megyében más – bár óvatos – álláspontot képvisel. Szerinte a GMO-mentes babnak korlátlan a piaca Európában, a területe viszont csak korlátozottan növelhető, így keresett termék marad. „A legfontosabb, hogy az EU ne tegye tönkre a termelést olyan szabadpiaci megállapodásokkal és kedvezményekkel, amelyek ellehetetlenítik a saját mezőgazdaságát. Az agráriummal együtt bedarálnának egy sor olyan iparágat is, amelyik a termelőkből él, ilyen a gépgyártás, a növényvédőszer- és a műtrágyagyártás. Az élelmiszeripar ugyan elketyegne import alapanyagokon is, de sérülne az élelmiszer-biztonság” – érvel a boldvai termelő. És bár ő bizakodóbb, mint az előbbi megszólaló, szerinte is nőni fog idén a parlagterület.
Szerző: Gönczi Krisztina
