Nánási István, a cég vetőmag-termeltetési és értékesítési vezetője már három évtizede a vetőmagszakma jeles képviselője, a rendszerváltás hajnalán csatlakozott az ágazathoz. A SAATBAU LINZ Európa egyik legszélesebb szántóföldi növényfaj- és fajtaválasztékával rendelkező cége. Nánási Istvánnal a szakmai múltja mellett arról beszélgettünk, hogy ez a két történet hol kapcsolódik egymáshoz, és a magyarországi leányvállalatnál történő jelentős fejlődést is áttekintettük.
– Miért a mezőgazdaságban találta meg az élethivatását?
– Füzesgyarmaton születtem, édesanyám óvónő volt, édesapám pedig a helyi Vörös Csillag Tsz agronómusa, így az ő révén a mezőgazdaság mindig része volt az életünknek. Ez volt az alapja, hogy én is ebbe az irányba induljak, teljes szülői támogatással. Másik motivációm az volt, hogy szerettem volna sokat utazni, így hamar nagyon jól megtanultam angolul – ez kifejezetten jó befektetésnek bizonyult. 1991-ben fejeztem be a Debreceni Agrártudományi Egyetemet, és akkoriban az összes nemzetközi cég megjelent az országban, mindenki kereste a szakembereket. A diplomamunkám a kukoricatermesztésről szólt, a záróvizsgámnál pedig a napraforgó-termesztés volt fókuszban, így nyugodtan mondhatom, hogy ezek a kultúrák végigvonulnak a szakmai életemen. Egy véletlen beszélgetés eredményeként friss diplomával tolmácsként kerültem be a Pioneerhez, amelynek akkor még csak hat dolgozója volt az egész országban. Sok amerikai szakember jött abban az időben, én segítettem közöttük a kommunikációt. Három évig dolgoztam ott megbízásos alapon, majd amikor a Ciba vetőmagos cége megalakult, jelentkeztem a dunántúli felelős értékesítési menedzser posztjára. Egy jól sikerült interjú után azonnal felvettek. Megkérdezte Markus Ritter, a Ciba Vetőmagok akkori vezetője, hogy ha esetleg felvennének, mikor tudnék kezdeni. Ránéztem az órámra, mondtam, hogy 10.00 óra van, szerintem 11.00-kor akár kezdenék is… Ez a válasz megtette a hatását, felvettek, így 1994-től 28 évig ennek a cégnek és utódainak dolgoztam.
– Milyen feladatokat látott el?
– Akkoriban mindenki mindennel foglalkozott a cégen belül, és folyamatosan építkeztünk. Egy idő után a logisztika, majd a termeltetés, a vetőmagüzem építése lett a feladatom, az már a többszöri fúzió és átalakulás utána a Syngenta-időkben. Akkor alakítottam ki nagyon sok ma is élő, jó kapcsolatot a termelőkkel.
Sok nemzetközi megbízatásom is volt, Romániában, Szerbiában is megszerveztem a vetőmag-előállítást, segítettem az ukrán, orosz termeltetés felépítését is. 2016-tól, 3 évig Franciaországban voltam egy napraforgóvetőmag-üzem igazgatója.
– Hogy fogadtak el ott egy magyar szakembert?
– Franciául öt szót tudtam az elején, egy francia ember „világnézetébe” ez nehezen fér bele… De a kollégák nagyon sokat segítettek, és nagyon imponált nekik, hogy keményen tanultam a francia nyelvet. Így sikerült újraszervezni a csapatot, segíteni őket egy komoly átállásban – szinte a nulláról kellett átépíteni ott egy dominánsan cukorrépavetőmag-üzemet napraforgóvetőmag-üzemre. Negyven évig foglalkoztak a cukorrépával, ez egy óriási változás volt, és mindenki félt, hogy mi lesz a vége. Rendben ment!
28 év után újra a munkaerőpiacon
– Aztán újra Magyarország következett.
– Igen, egy óriási átszervezés kapcsán visszahívtak Mezőtúrra, a vetőmagüzembe, majd a teljes menedzsmentváltozás miatt a következő átszervezésnél már nem találtam a hangot az új cégvezetéssel, így 28 év után újra megjelentem a munkaerőpiacon. Zárójelben jegyzem meg némi (ön)iróniával, hogy az új menedzser, akivel nem találtam meg a közös nyelvet, még írni-olvasni tanult, amikor én már vetőmaggal foglalkoztam…
– Mennyire volt nehéz elhelyezkedni ennyi idő után?
– Sok ajánlatot kaptam szerencsére, de a legjobb és legrugalmasabb a SAATBAU LINZ-től futott be. Az első pillanattól kezdve rendkívül szimpatikus volt, ahogy bántak velem. Jozeffel, aki most a cégvezető, pillanatokon belül megértettük egymást. Mondta, hogy szeretettel látnak, de nézzem meg, mit kínálnak még a versenytársak. Végül is minden szempontból ez az ajánlat nyert nálam, vonzott az új tevékenység és felelősség, a rám váró kreatív feladat. Szinte visszarepültem az időben 1994-be, újra mindent mi csinálunk, kis csapattal, de már több mint 30 év tapasztalattal!
3300 tulajdonos, 85 növényfaj
– Az anyacégről mit érdemes tudni?
– A SAATBAU LINZ egy Ausztriából induló szövetkezet, amelynek 3300 termelő a tulajdonosa. Európában és a régióban is értékesíti a termékeit, az ausztriai tapasztalatokra alapozva. Az elmúlt 15 évben hihetetlenül nagyot fejlődtek, meghatszorozták forgalmukat Európában és az orosz-ukrán piacon. A vállalat „együtt él” a termelőkkel, és abból él, hogy megtalálja a megoldásokat a problémáira! Ez óriási erő, ez a garanciája annak, hogy rendkívül pragmatikusan és termelőre koncentráltan tudnak döntést hozni, terméket fejleszteni. Közel vannak a piachoz, ennél közelebb nem lehetnének! Az is fontos, hogy ezt a 3300 tulajdonost el kell látnia vetőmaggal a cégnek, így mindenféle növénnyel foglalkoznak. Már a biotemesztésben is nagyot erősödtek, az osztrák piacon piacvezetők, de Németországban is jelentős pozícióik vannak. Összegezve: ez nem egy multinacionális cég, hanem megoldásokat nyújtó szövetkezet. 85 növényfaj 380 fajtájának vetőmagját kínálja a termelők részére, érti a szakma minden nehézségét és szépségét.
– Mikor döntötte el az anyacég, hogy magyarországi pozícióját is megerősíti?
– A tulajdonos látta, hogy Magyarországon jól szerepelnek a genetikáink, de a termékek potenciáljához képest az értékesítési volument nem tartotta megfelelőnek. Így 2022. július 8-án úgy döntöttek, hogy új csapatot építenek Magyarországon. Megbíztak engem ezzel a feladattal, és Galankó Attilával, aki hosszú évekig szinte egyedül vitte a céget hazánkban, készítettünk egy üzleti tervet, meghatároztuk a fő lépéseket, célokat. Az osztrák menedzsment a tervet elfogadta, azóta pedig ezen az úton megyünk előre. Így már van egy év mögöttünk, nagyon jól sikerült a kukorica- és a napraforgó-termeltetésünk is, és minőség terén is jók az eredmények. Az értékesítés is megindult, a silókukoricában kifejezetten jó eredményeket hoztunk, de szemes kukoricában is jól sikerült a debütálás. Elindult emellett a kísérleti és teszthálózatunk is, amelyben a magyarországi eredményeket vizsgáljuk, a következő év értékesítési tervét ez alapján finomhangolhatjuk.
– Hogyan bővült a csapat?
– Kellett még egy másik ember, aki a kereskedelemben tud segíteni. Így Fecsó Zoltán csatlakozott hozzánk, aki majdnem negyedszázada ezen a területen dolgozik, van neve a piacon. A termeltetésben Erdei Sándor kapott feladatot, aki a jó szakmai tapasztalatok mellett a fiatalemberek plusz energiáját is a csapatba hozza. Kell még valaki, aki a hátországot megteremti a könyvelés, logisztika, számlázás terén, az ő felvétele folyamatban van.
A termeltetői háttér megadja a biztonságot
– A kereskedelem és a termeltetés milyen arányban szerepel a cégénél? Mik a prioritások?
– Az elsődleges feladat a termeltetői háttér felépítése volt, az ad nekünk egy biztonságot, és erre alapozva építjük az értékesítést tovább. A hároméves periódus végére tud majd az értékesítés a termeltetéshez hasonló szintet elérni. A termeltetésben egyébként a kukorica mellett a napraforgó, a szója és a kalászosok is szerepelnek. Exportra megy az első három, a kalászosok a szállíthatóság miatt csak a magyar piacon jelennek meg.
– A termeltetésben egyébként nagy a harc a profin dolgozó termelőkért?
– A legjobbakért mindig. Ha a kukoricáról beszélünk, akkor nemcsak a termelőkért, hanem az öntözött területekért is harcolunk, hiszen a csemegekukorica és az összes zöldségnövény is ezeken a területeken állítható elő.
– Hogyan lehet sikeresnek lenni úgy, hogy igazából minden piaci szereplő itt van Magyarországon, aki a vetőmag-előállítás területén számít?
– Mi együtt gondolkodunk a partnerekkel, akiknek jó részét hosszú évek óta ismerjük, tehát a bizalom is megvan. Nálunk a döntési láncok is nagyon rövidek, ha valamiről esetleg felsőbb szinten is egyeztetni kell, nagyon fontos, hogy a SAATBAU LINZ összes vezetője egyben gazda is, tehát mindent értenek, éreznek, ami esetleg menet közben problémaként, kihívásként felmerül.
– A kereskedelemben hogyan, mivel készülnek a szezonra?
– Amire fő hangsúlyt helyezünk, az a kukorica, azon belül is a silókukorica, emellett a szója- és a napraforgó-vetőmag a legfontosabb. De hozzáteszem, hogy minden tavaszi növényre van ajánlatunk! Logisztikai szempontból a Dunántúlt Ausztriából el tudja látni az anyacég, keleten pedig van három raktározási partnerünk Törökszentmiklóson, Telekgerendáson és Hódmezővásárhelyen, valamint Debrecenben Fecsó Zoltán kollégánk, aki ezt összehangolja.
Minden növényfajban van jó ajánlatunk, de ha a favoritokat nézzük, akkor például napraforgóban ott van a Starfire és a Melita, kukoricában pedig nekünk van a legkorábbi silókukoricánk a piacon, a Primino. A szemeseknél intenzív körülmények közé az Antaro való, az extenzívebbek körében pedig az Alenaro szerepel jól. Szójában az Adelfia egy új korai termék, ami a kísérletekben is nagyot futott, az Artesia pedig egy rendkívül nagy terméspotenciálú klasszikus érés idejű fajta.
Diverzifikáltabb vetésterv kell
– Milyen most a piac, milyen a hangulat a termelők körében?
– Van egy komoly depresszió az óriási árcsökkenés miatt; a piacon a 2022. év eleji eufórikus helyzet nagyon gyorsan átcsapott a letargiába. Fokozatosan fogunk majd arra az árszintre visszakerülni, meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági termékek árai hosszú távon folyamatosan növekedni fognak, extrém kilengések valószínűek a klimatikus és a politikai viharok tükrében. Most az látszik, hogy a két évvel ezelőtti árszinteket lehet maximum prognosztizálni a nagy terményeknél. Kérdés persze a türelem, meg hogy a kilengések miatt ki mekkorát veszít, kinek van elég tőkéje erre a legalább kétéves nehéz időszakra. A változásokat csak az tudja túlélni, aki a legjobban tud alkalmazkodni.
– A tömegtermelésnek van még jövője? A SAATBAU LINZ széles portfóliójával mit lát ezen a területen?
– Ukrajna, Oroszország volumenben gondolkodik. Mi rugalmasságban lehetünk versenyképesebbek, ha jól reagálunk. Két nagy ellenfelünk van: a kelet felől jövő áru és a változó klíma. Ezért nagyon fontos, hogy az öntözött területeket szignifikánsan növelnünk kell. Ez versenyelőny lehet. Könnyebb lehet nálunk, a relatíve kisebb gazdaságokban megszervezni az öntözést, egy komplexebb vetéstervet, mint egy 40–-60 000 hektáros nagybirtokos gazdának keleten értelmezni, hogy egy hektáron mennyivel termelhet majd többet, ha az öntözött lesz.
Emellett fontos az is, hogy a SAATBAU LINZ a biotermesztésben is az élen jár, ez is egy alternatív út lehet. Nyugat-Európa erre már rájött, az osztrák és német piacon is komoly volumenben folyik a gazdálkodás ezen a területen.
– Minden gazdánál egyik legfontosabb igény a stabilitás. Az elmúlt három év hogyan érintette az anya- céget?
– Ami meglepő, hogy nem volt törés a cégnél a növekedésben. Értékben is, volumenben is minden évben előrébb tudtak lépni. Ez a széles portfólió előnye. Egész Európában volt kukoricafronton visszaesés, ez a SAATBAU-nál is látszott, de a többi növény kisegítette a céget. A szója is nagyot futott, plusz a kalászosok is. Ebben a helyzetben egy ügyes gazdának diverzifikáltabb vetéstervet kell készítenie. Nálunk megvan a tudás, a gyakorlati tapasztalat – érdemes velünk együtt gondolkodni egy jól működő terv elkészítésénél!
Fodor Mihály
