A kalcium puha, könnyű fém, az alkáli földfémek közé tartozik. Nyelvújításkor mészenynek nevezték, de a manapság használatos neve a latin elnevezéséből (calx) származtatható. A földkéregben előforduló elemek közül az ötödik leggyakoribb.
Mint biogén elem, minden élő sejt építőköve. Az egyik legnagyobb mennyiségben előforduló fém a szervezetben, különösen a csontok képzésében fontos. Hevesen reagál oxigénnel és vízzel, ezért a természetben csak vegyületei fordulnak elő.
Természetes forrásai:
‑ mészkő (kalcit és aragonit formájában),
‑ márvány (nagy hőmérsékleten kristályosodik),
‑ apatit, fluorit, gipsz stb.
Felvétele, szállítása a növényben
Bár a talajban rendszerint jelentős mennyiségben van jelen, felvehetősége gyakran okoz problémát. Sajnos nagyrészt oldhatatlan formában tárolódik a talajban. A növény kalcium-karbonát, kalciumhidroxid, valamint kalcium-oxid formájában képes felvenni.
Alapvetés, miszerint savanyú talajokon a Ca felvétele gátolt, de abszolút és relatív hiánya még a meszes talajokon is előfordul. Sok esetben viszont jelentősen savanyú talajokon sem jellemző a hiánya. Mindez nagyban függhet a kálium- és magnéziumkínálat nagyságától is. Emellett több környezeti tényező (pl. a talaj nedvességtartalma, alacsony kémhatása és szervesanyag-tartalma, N-ellátottsága stb.) is befolyásolhatja a tápanyag talajból történő felvételét.
A felvétel nehézségei mellett nagyon rosszul mozog a növényben, szállítása lassú. Jellemzően az idősebb levelekben felhalmozódik, és nem vagy csak minimális mennyiségben helyeződik át más növényi szövetekbe.
A növényi biokémiai folyamatokban betöltött szerepe
Szerepe van a sejtfalképződésben és a sejthártya kialakulásában, a fehérjeképződés és –anyagcsere befolyásolója, emellett enzimaktivátorként is működik. Jelentősége van a sejtmembránok működésében is, áteresztőképességük szabályozását a kedvező K : Ca arány biztosítja. A kalcium felelős a sejtfalak stabilizálásáért is, növeli a növények ellenálló képességét a toxikus nehézfém-koncentrációkkal szemben. Emellett részt vesz a sejten belüli szénhidrát-anyagcsere szabályozásában.
Élettani szerepe
A zöldség- és gyümölcstermés minőségét leginkább meghatározó tápelem. Nagyon sok fizikai rendellenesség a növényi szervek kalciumhiánya miatt, illetve a kalcium nem egyenletes eloszlása következtében alakul ki. Nélkülözhetetlen a gyökerek egészséges és normális növekedéséhez.
Hiánytünetek
Gátolt gyökérnövekedés, a tenyészőcsúcs elnyálkásodása, barnulása, elhalása, a hajtás vegetációs kúpjának károsodása jellemző. Sok esetben a levélszélek szakadozottak, mivel az új levelek széle összetapad, súlyos hiánynál a levelek nem bújnak ki teljesen. Az egyik fő tünet az, hogy a hajtáscsúcson a növekedésnek induló levelek csúcsa már fiatalon elszíntelenedik, a hajtáscsúcs elhal, elszárad, a hajtás elágazódik, vagy hónaljból nő tovább. A fiatal levelek kanalasodnak a fonák felé. Emellett jellemző a kalciumhiányos sejtfal pusztulása.
A termés csúcsszáradása zöldségféléknél a virág felőli részen, de soha nem a kocsány felőli termésfélen jellemző. Továbbá előfordulhat a levélszélek barnulása (káposztafélék, saláták), valamint a terméshéj és húsbarnulás gyümölcsökön. A kalcium túlzott jelenléte a talajokban ritkán fordul elő, de erősen meszes vagy meszezett talajokon felborulhat a tápelemek egyensúlya, és a kalcium többlete miatt egyes tápelemek (pl. vas, mangán) oldhatatlan formában halmozódhatnak fel. Ilyen esetekben az ún. relatív tápelemhiány okozhat klorotikus tüneteket a növényállományon.
Összességében elmondható, hogy a gazdák, de még a képzett szakemberek is gyakorta nézik baktériumos fertőzésnek a kalciumhiány tüneteit. Noha felismerésük nehéz, a tünetek okszerű trágyázással mérsékelhetők, és a pótlásával főként a kertészeti termesztésben jelentős esztétikai paraméterek nagymértékben javíthatók.
SZERZŐ: DR. DECSI KINCSŐ EGYETEMI ADJUNKTUS • MAGYAR AGRÁR- ÉS ÉLETTUDOMÁNYI EGYETEM, NÖVÉNYÉLETTAN ÉS NÖVÉNYÖKOLÓGIA TANSZÉK
