A kevert másodvetések gyökérzetének talajátszövő hatékonyságát vizsgálták német kutatók. Meglepő eredményre jutottak. Az eltérő fajok eltérő gyökerezési mélysége stimmel, de a talajt behálózó gyökértömeg – a feltételezésekkel ellentétben – nem nő a fajgazdag másodvetéstől. A mennyiség azonban nem minden.
Azt gondolták, több gyökér lesz
Ahogy azt korábban füves-fás vegyes kultúrákban már lemérték, a kutatók arra számítottak, hogy a szántón megvalósított, kevert fajú másodvetések is gazdagabb, dúsabb, erősebb gyökérrendszert képeznek a talajban, mintha az egyes fajok tisztán kerültek volna a földbe. A bonni, kasseli és göttingeni egyetemek közös kutatásában olajretket, bíborherét és rozsot vetettek tisztán és keverékekben. A tél előtt téglányi mintákat vettek a talaj különböző mélységeiből, ezekből elkülönítették a gyökereket, majd szkennelték és megmérték a tömegüket.
A feltételezés az volt, hogy – ahogy a fás társulások esetében – itt is minden egyes faj a számára szabadon maradó gyökérzóna minél teljesebb kihasználására törekszik majd, ami összességében egy dúsabb és tömegében is nagyobb gyökérrendszert eredményez. A tapasztalat szerint tisztán vetve az olajretek és a rozs is erős gyökérzetet fejlesztett néhány hónap alatt, természetesen más mélységben. (A bíborhere túl lassan fejlődik.) Együtt elvetve viszont sok, de vékonyka gyökeret növesztettek. A talajban lévő gyökértömeg így nem növekedett, és az olajretek „talajrepesztő” hatása csökkent.
Nem több, hanem más
A kutatók csalódottak voltak amiatt, hogy a kevert vetés nem eredményezett nagyobb gyökértömeget. Ám, ha belegondolunk, a sok apró gyökérszál erősebben tartja össze a talajt, és jobban kihasználja a benne lévő tápanyagot, mint néhány erős, de a tápanyagfelvételben kevésbé aktív gyökérnyúlvány. Kár, hogy a kísérlet nem tért ki a felszín feletti zöldtömeg mérésére, hiszen ez később a talajba forgatva szintén tápanyagot szolgáltat, és szerkezetében is javítja a talajt. Tény ugyanakkor, hogy ha a másodvetés célja az altalaj repesztése, akkor erre valószínűleg jobb lenne egy tisztán vetett olajretek.
A kísérlet eredménye arra is rávilágít, hogy a különféle szántóföldi növénytársítások valóban a talajrétegek finomabb áthálózásához vezetnek. Alá- vagy felülvetésekkel, köztes növényekkel mindegyik érintett fajt arra ösztönözzük, hogy a rendelkezésére álló teret a lehető legjobban hasznosítsa, és gyökérzetével finom pókhálóba fonja a talajszemcséket. Ha mennyiségre nem is, de minőségre egészen más gyökérzónák alakulnak így ki.
Ha emellett még előnyösen is hat egymás fejlődésére a két faj (allelopátia), akkor jó döntést hoztunk a termelés szempontjából. A köztes termesztés (ld. kukorica + bab) a vetés–ápolás–betakarítás nehézségei miatt ugyan nem tér vissza a nagyüzemi gyakorlatba, de a talajtakarás alá- vagy felülvetéssel könnyen megvalósítható, csak a takarónövény fagyérzékenységét vagy eltérő fejlődési ütemét kell kihasználnunk.
Lásd még a témában:
