A regeneratív mezőgazdaság elsősorban környezetvédelmi szempontból lett fontos téma európai szinten a 2022-es évtől kezdődően, de azt már megszokhattuk, hogy a címlapokon túl ritkán kerülnek át a gyakorlatba a divatos szlogenek.
A regeneratív mezőgazdasággal azonban nem divatból érdemes foglalkozni, hanem a gazdasági előnyök és az élelmiszer-ellátás biztonságában betöltött szerepe miatt. Sőt, ha valaki csak azért szeretné magára aggatni két szántás között a regeneratív címkét, hogy értékesítési előnyt kovácsoljon belőle, annak nem is ajánlanám ezt a technológiát.
Aki viszont már észrevette, hogy az évek óta csökkenő csapadékátlag, a rendszertelenebbé váló csapadékeloszlás és a hosszú aszályok miatt jelentősen csökkent (a tavalyi rövid távú extrém árak kivételével) a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezősége, annak lehetőséget biztosíthat a túlélésre a termesztéstechnológiája megváltoztatása, amellyel jobb vízgazdálkodás mellett alacsonyabb költséggel is képes lehet megfelelő hasznot elérni.
A 2022-2023-as év számos növénytermesztőnek marad emlékezetes – ha még lesz jövője az elhúzódó, súlyos értékesítési problémák után. A raktárakban nyáron már több millió tonna gabona fog állni, amelynek legalább a felére nem lesz reális igény – hogyan lehet így életben tartani a gazdaságot?
Alibivállalásokkal maradna a kolhoztechnológia
Az EU támogatásai szerényen hozzájárulhatnak a jövedelmezőséghez, de nem mindegy, hogy az alaptámogatás és AÖP juttatásait mire is költi el a termelő – alibivállalásokkal megúszásra játszik, maradva a kolhoztechnológiánál, vagy inkább talajvédelmet biztosító és nedvességmegőrző termesztéstechnológia hatékony átalakításához járul hozzá a kapott támogatással, amellyel hosszú távon csökkentheti a termelési költségeket.
Én az átalakításra szavazok, amelynek eredményeként biztonságosabb hozammal, alacsonyabb költséggel lehet fenntartani a termelést hosszú távon a szélsőségesebbé váló időjárási körülmények között is. Azt természetesen semmilyen növénytermesztési technológia nem tudja biztosítani, hogy sikeresen termeljünk tavaszi növényeket, ha a tenyészidényben 80–100 mm csapadéknál több nem esik, de 200 mm felett a hosszú távon alkalmazott regeneratív technológiák már egyértelműen 1-2 tonnás többletekkel bizonyítottak a tavalyi aszályban is a hagyományos talajműveléssel termelők eredményeihez képest.
Az egyik fő célunk az átalakítással, hogy a talajok beszivárgási és víztartó képességét maximalizáljuk, ezzel akár 2-3 hetes többlet nedvességet is biztosítva a növényeinknek, amellyel élve eljuthatnak a következő esőig.
Nem a költségcsökkentés a lényeg
A regeneratív irányba elmozdulva a csökkentett talajműveléssel és no-tillel kiegészítve a technológiát tudjuk fokozni a termékenységet is. Régiós példa alapján már van no-till termelő, aki 200 hektáros táblaátlagban képes volt 350 mm csapadékkal rendelkező évben 10 tonna feletti kukoricát aratni műtrágya nélkül is a takarónövényes no-till technológia hosszú távú alkalmazásával – ide is el lehet jutni a technológia következetes alkalmazásával.
Először azonban nem a műtrágyacsökkentéssel kezdjük, hanem a talajművelés intenzitásának csökkentésével, és a takarónövény-keverékek szakszerű alkalmazásával.
Az átalakításnak része lehet, hogy kihasználva az EU nem termelő tájképi elemeit támogató kereteket a gyengébb adottságú és hozamú belvizes vagy felsülős földterületeket tartósan támogatott nem termelő területekké alakítjuk, amelyek alacsony fenntartási költségek mellett stabil bevételt jelenthetnek. Emellett érdemes lehet a szintén termelésre kevésbé alkalmas területeket az ökotanúsításba bevonni, amellyel extrém jövedelmezőséget is el lehet érni. Például az új sztárként megjelent „aromanövények”, mint az állandó kultúraként nyilvántartott édeskömény példátlan népszerűségnek örvend – a minimális befektetés olyan különösebb munka nélküli haszonnal jár, hogy már az értékesítésén sem kell gondolkozni.
Az ökotanúsítás kiterjesztését termelő területekre azonban kevéssé tudom javasolni, mert már az elmúlt évben megindult az ökoértékesítések visszaesése és az árak csökkenése, ezért a kényszerátállók gyorsan telíthetik az exportpiacokat a 2023-as évtől.
Az efféle terméseredményt felmutatni nem tudó praktikák maximális támogatásra számíthatnak az Európai Zöld Megállapodás keretében, amely céljai között a mezőgazdasági termelés visszaszorítása kevéssé titkolt célként szerepel. A fenti struktúrán elért nyereséget pedig be lehet fektetni az értékesebb termőföldek regeneratív átállási folyamatába, amelyeken szintén számos hasznos vállalással lehet további finanszírozáshoz jutni.
Az AÖP vállalásai közül jó néhány segíti az innovatív termelőket a csökkentett intenzitású talajművelés és no-till irányában történő átállásban. Az olyan gyakorlat, mint a terménydiverzifikáció, alapvető fontosságú, egy jó vetésforgó könnyen megvalósítható az 1 pontért. A talajtakarás biztosítása takarónövényekkel, amelyet február 28-ig kell fenntartani és a forgatás nélküli művelésmódok (minimum művelés, no-till) azonban a leghasznosabb intézkedések, amelyekkel a legtöbbet tehetünk a talajainkért. A pontozási rendszer érthetetlen módon mindössze 1 ponttal honorálja a takarónövények helyes használatát, miközben komplex gondolkodást és tudást igénylő feladatról van szó, de ez ne tartson vissza senkit az alkalmazásuktól. A takarónövények használatát azonban mindenképp előzze meg egy olyan tanulási és elemzési folyamat, amellyel a legnagyobb hasznot hajtva tudjuk beilleszteni a vetésforgóba a takarónövény-keverékeket.
A 60 napos „hagyomány”
Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy a sokak által használt, 2 növényből, leggyakrabban 60 napos, mustár-olajretekből álló „zöldítésnek” hívott pénzpocsékolás rengeteg kárt okozott már eddig is a földeken a kártevők felszaporításán túl a jelentős, akár évekre kiható termékenységcsökkenéssel. Sajnos ez a hibásan definiált gyakorlat az új támogatási rendszerbe is belekerült, minden tiltakozásunk ellenére, ezért igyekszem felhívni a figyelmet arra, hogy ezt a 60 napos „zöldítést” ne végezze senki – nem éri meg a veszteséget.
A jól összeállított takarónövény-keverékek használata azonban sokoldalú előnyöket biztosíthat, úgy a termékenység fokozásával, mint a nagyobb nedvességtartalom biztosításával tavaszra.
Ez nehezen hihető azok számára, akik még nem használták megfelelően a technológiát, de a magas takarónövények páracsapdahatása jelentős mennyiségű nedvességet képes felhalmozni a késő ősztől márciusig tartó időszakban még csapadékhiány esetén is. A takarónövények alapvetően fogyasztják a talajnedvességet a kelésük után, ezért októberig szárazabb lesz a talajfelszín a növények hatására. A művelt talajok kiszáradása azonban növények nélkül is megvalósul, de az ott elvesztett nedvesség nem hoz létre a talaj szerkezetét javító gyökértömeget, amely táplálja a szénmegkötést és stabil aggregátumok létrehozását segítő talajéletet. A hűvös idők bekövetkeztével leáll a növények vegetációja, további nedvességet nem fogyasztanak a talajból, viszont a kifejlődött levélzet mindig hidegebb, mint a környező levegő, így minden egyes párás napon megcsapolja a légnedvességet, az áramló ködöt a vegetáció, a leveleken lecsapódott pára pedig beszivárog a talajba. A tavalyi szárazabb évben is jó néhány helyen sikerült 1,5-2 méter magas takarónövény-állományt termeszteni, amelyek 40–90 mm csapadéknak megfelelő extra nedvességet biztosítottak tavaszra a művelt földekhez képest.
Általában minimum 5-6 növénnyel dolgozom egy keverékben, amelyet elsősorban a szükséges szolgáltatásoknak megfelelően válogatok össze, olyan koncepcióval, hogy akár száraz, meleg vagy nedves, hideg ősz esetén is minél nagyobb biomasszát tudjon termelni. A kezdők számára javasolt takarónövények a fagyérzékeny, azaz az enyhe teleken is kifagyó növényfajok, amelyek tavasszal könnyen elművelhetőek egyetlen menet sekély műveléssel is, vagy lazább szerkezetű talajokon azonnal vethetőek is. Kezdők számára javaslom például a szegletes lednek túlsúlyú keverékeket, amellyel jelentős mennyiségű nitrogénkötésre lehet számítani már egy hónappal a kelés után is.
A szegletes lednek az első mínuszba hajló éjszaka után elfagy, és összefüggő szőnyegként borul a talajra, védelmet biztosítva tavaszig a kiszáradás ellen. A kezdő keverékbe négermagot szoktam támasztónövénynek használni, mert ez a trópusi növény gyors fejlődésű, 150-170 cm magasra is megnő egy meleg októberben, de azonnal elfagy az első fagypont közeli éjszaka után, tavaszra pedig már csak könnyen elmorzsolható szármaradványt hagy maga után. A növény lomblevelei kiválóan fogják a párát, mint a facélia levelei, de a facélia az enyhe teleken nem fagy ki, tavasszal tovább fogyasztva a nedvességet a talajból. Az eddigi tapasztalatok alapján a vadkáros területeken is pozitív a tapasztalat a négermaggal, nem szívesen legelik a táblákat a vadak, hiába vannak ízletes pillangósvirágúak is a keverékben. A vetési időpont és a vetés minősége nagyon fontos még a sikeres technológiához. A több mint 10 éves tapasztalatom alapján azok az augusztus első két hetében, igényesen elvetett növények hozzák létre a legnagyobb biomasszát, amelyek megkapják a szinte menetrendszerűen érkező augusztus közepi esőket. Az esők után vetett növények általában minden egyes napi vetési késéssel kevesebb növénytömeget produkálnak, és nem egyszer hiányos lesz a kelésük. A vetésre pedig egyértelműen vetőgép használata javasolt, mert csak így biztosítható a vetőmagok pontos mélysége és egyenletes eloszlása. A talajművelő eszközökre szerelt aprómagvető gépek vagy műtrágyaszóróval kijuttatott magok betárcsázása mindig jelentős vetőmagveszteséggel jár. A talajművelő eszközzel bedolgozott magok 25-30%-a vagy túl mélyre, vagy a felszínre kerül, így különösen jelentősen eltérő magméreteknél nemcsak a felszínen elpusztult csírák, de a túl mélyre került aprómagok hiányzó kelése is takarási hiányt okoz, amely helyeken már nem fog érvényesülni a takarónövény-keverék gyomelnyomó hatása sem.
Tél végére egy ilyen fagyérzékeny keverék egyenletesen tiszta, gyommentes területet hagy maga után, amelyet, ha minél tovább érintetlenül hagyunk, annál tovább védi a talajt a kiszáradástól. Az álló szármaradványok megtörik a szél erejét, miközben a felszínt összetartják az elpusztult növényi maradványok és a lehorgonyzott gyökerek. Ezek a talajok mindig nedvesebbek márciusra, ezért nem érdemes sietni a sekély bedolgozásukkal, amennyiben még talajt művelünk. Idén tavasszal számos helyen okoztak tömegbaleseteket a porviharok, amelyeket minden esetben a kiszárított, művelt talajfelszín okozott, nem a szél maga. A porviharral azonban nemcsak a közvetlen közveszélyokozás és a légszennyezés a legfőbb probléma, hanem a szél ilyen esetben a termelő megélhetését biztosító termőtalajt rendezi át vagy viszi el, jelentős mennyiségű szerves szénnel, a nehezen pótolható humusszal és nem egy esetben a már kiszórt műtrágyákkal együtt. Józan gondolkodással nagyon könnyen megelőzhetőek az ilyen veszteségek: a takarónövények mindaddig védik a talajokat, míg sekély bedolgozásra nem kerülnek. Takarónövényes táblákon a defláció gyakorlati szempontból a nullára csökken, homokviharok létrejötte nehezen képzelhető el az egyenletesen takart talajfelszínen.
Nem mindig sikerül, ha…
A takarónövények előnye láthatóan csak úgy tud érvényesülni, ha csökkentett műveléssel párosul a használatuk. A technológia bevezetését segítő forgatás nélküli technológia AÖP-pontozását igénybe vevők azonban találkoznak egy szakmailag megindokolhatatlan csapdával is a szűkített növényvédőszer-listában. Ezen a listán megtalálható nagyjából minden Magyarországon engedélyezett növényvédő szer, köztük azokkal a gyomirtó szerekkel is, amelyek hosszú tartamhatása egyértelműen magas kockázatot jelent a következő növénykultúrák számára a forgatás nélküli művelésben. Meglepő módon csak egy hatóanyag hiányzik a listából, amely a legalacsonyabb tartamhatásúak közé tartozik, és univerzálisan segíthet a gyomok legszélesebb skálájának kontrolljában. Gondolom már kitalálták: az a glifozát hatóanyag tűnt el a szerlistáról, amelyet a világon mindenhol előszeretettel használ a legtöbb no-till termelő, aki gondot fordít talajai védelmére. A totális szerek ára eléggé elszállt az elmúlt két évben, ezért ezt amúgy is lágyított és pH-beállított vízzel szoktuk használni a minél kevesebb felhasználás érdekében, de a listán maradt, forgatás nélküli művelésben veszélyes, hosszú tartamhatású szerek fényében egyértelmű, hogy nem szakmai egyeztetés előzte meg a döntést, hanem az EU sötétzöld lobbijának hatása érződik.
A listán szereplő szerek jó részét kockázatos a forgatás nélküli művelésben alkalmazni, ezért javaslom, hogy mindenki konzultáljon a technológiát ismerő növényvédő szakemberrel a gyomirtók beszerzése és alkalmazása előtt, nehogy kárt okozzon magának.
Kökény Attila
Folytatjuk…
