Mint decemberi számunkban is beszámoltunk róla, Szántóföldi növények vetőmagtermesztése címmel jelent meg 2022-ben a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) gondozásában az ágazat teljes spektrumát, a szántóföldi kertészeti kultúrákat is magában foglaló átfogó szakkönyv. E számunkban a kötet másik szerkesztőjét, Prof. dr. Izsáki Zoltánt, a MATE professzor emeritusát kérdeztük.
Könyvet az egész vertikumnak
– Miért és mikor látta szükségét annak, hogy szerkesztőtársat keressen, és szakkönyvet állítson össze a vetőmagágazat számára?
– Számomra ez Szarvason a pályám egészében jelen volt, hiszen e térség tradicionálisan jelentős szerepet játszik a hazai vetőmagtermesztésben, és ehhez kapcsolódóan négy évtizede folyik vetőmag-gazdálkodási szakemberképzés intézményünkben. Ez utóbbinak részben alapítója is voltam annak idején, és természetesen akkor is a szakkönyvek jelentették az egyik fő tudásforrást. Ahogy az idők változtak, egyre több hallgató vett részt a vetőmaggazdálkodási szakemberképzésben és egyre jelentősebb szakismeret, tudás halmozódott fel, és különösen, ahogy az európai uniós csatlakozás felé haladt az ország, szükségessé vált 2004-re egy új szakkönyv megjelentetése, amely Izsáki Z.–Lázár L. szerkesztésében „A szántóföldi növények vetőmagtermesztése, kereskedelme” címen került kiadásra. Az uniós tagsággal természetesen ismét sok változás hatott az ágazatra jogi, szervezeti, technológiai és sok más vonatkozásban, így nem csoda, hogy alig telt el 15 év, s máris újra szükségét éreztük – és egy szarvasi szakmai konferencián konkrétan meg is fogalmazódott az igény – egy új szakkönyv összeállításának. Ennek az előkészítése kezdődött meg 2019ben, s már a legelejétől fogva az volt az elképzelésünk, hogy a teljes vetőmagvertikumot átfogó, minden területet érintő munka szülessen.
– Ez magyarázza a sok közreműködő jelenlétét?
– Ez, mert ez egy három kötetes kézikönyv, melynek első kötete a vetőmagtermesztést alapozó ismereteket, úgymint: a növényfajták állami elismerése, növényfajta oltalom, vetőmag-előállítás követelményei, magbiológia, vetőmag értékmérő tulajdonságai, fémzárolás, vetőmag-feldolgozás témaköreit taglalja, valamint kitér a vetőmagtermesztés nemesítési, genetikai és biotechnológiai alapjaira, továbbá a vetőmagmarketingre. A második és a harmadik kötet mintegy 48 hagyományos szántóföldi kultúra, 16 szántóföldi zöldségféle, valamint a gyep- és takarmányfüvek vetőmagtermesztésének technológiáját tartalmazza. Ötvenhárom szerző és huszonhat lektor munkája ez – hatalmas erőfeszítés eredménye. Szerénység nélkül mondhatom, hogy tőlünk független szakmai források is a legjobbak közt emlegetik, néha egyenesen a vetőmagágazat bibliájának minősítik a könyvet.
– Az integritását tekintve nyilván nemcsak a képzésekben részt vevő hallgatóknak, hanem a gyakorlati élet szakembereinek is hasznos, ha megvannak ezek a kötetek…
– Szakkönyv és tankönyv is, igen, melyet Kruppa József professzor barátommal és kollégámmal együtt szerkesztettünk.
Az ő közreműködése is nélkülözhetetlen volt, hiszen, mint növénynemesítő, kutató és oktató szervesen kapcsolódik a vetőmagágazathoz.
– Ezek az objektív szakmai-társadalmi igények. Mi volt az ön személyes motivációja a munkával?
– Elsőként az a tapasztalat, hogy a 2004-ben kiadott vetőmagszakkönyv pár év alatt teljesen elfogyott. Mind a 3 ezer példány, ami nagy szó ebben a műfajban. Így hát hiányzott a szakmából.
– Nem volt utánnyomás…?
– Valamiért nem. Elérhető volt ugyan elektronikus könyv formájában, de hát tudjuk, az nem az igazi. Személyes ügynek tekintettem, hogy ha ekkora az igény, ha ilyen gyorsan elkapkodták a köteteket, és nincs sem utánnyomás, sem helyette korszerűbb, bővebb kiadás, akkor alkossunk egy vetőmagtermesztési kézikönyvet. Nagy örömmel értesültünk róla munka közben, hogy a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, személyesen Gyuricza Csaba professzor, rektor nemcsak támogatásáról biztosította a könyv előkészületeit, de ígéretet tett a kiadásban való segítségre is.
Nélkülözhetetlen a talaj, a növény elemzése
– Ön évtizedeket töltött a kutatásban, legendásak a nitrogénműtrágya-felhasználást érintő tartamkísérletei, a szántóföldi hulladékanyagok hasznosításával kapcsolatos kutatásai. Ennyi tapasztalattal a háta mögött mit gondol a szakember a nitrogénműtrágyákat manapság érő „hatásokról”? Egyszerre látunk például esztelen drágulást, közben a zöldtörekvések miatt a nitrogénfelhasználás csökkentésére irányuló szabályozási folyamatokat, plusz még a talajművelés forradalmát, ami ugyancsak a hagyományos műtrágyák mennyiségének csökkentését is célozza.
– Ez valóban nagyon összetett kérdés, egyes elemeivel is újságoldalakat tölthetnénk meg. Az én helyzetem azért kedvező, mert van mire támaszkodnom: több mint húsz éven át 10 növényfajjal végeztünk trágyázási tartamkísérleteket. Ezeknek a fókuszában az állt, hogy a talaj milyen N-, P- és K-ellátottsága mellett milyen terméseredmények várhatóak, milyen talaj-tápanyagellátottsági szintig van terméshozam-növekedés és jobb termésminőség, illetve hol következik be termésdepresszió és minőségromlás. Nyilvánvaló, hogy ennyi idő alatt ennyi növényfajjal megbízható eredmények születtek, melyeket könyv formájában is közzétettünk: Izsáki Z.: 2015. A szarvasi műtrágyázási tartamkísérletek eredményei I. 1990-2010, kukorica, cukorrépa, zab, olajlen és silócirok tápanyagellátása, Izsáki Z.: 2021. A szarvasi műtrágyázási tartamkísérletek eredményei II. 1990-2010, a szója, lóbab, őszi árpa, rostkender és csicsóka tápanyagellátása. Az ismertetett kísérleti eredmények támpontot nyújtanak a gazdálkodók számára egy költségkímélőbb, gazdaságos termésszintet és megfelelő termésminőséget szolgáló tápanyag-gazdálkodás alkalmazásához.
– S mit tapasztal, van fogékonyság az ilyesfajta tudásra a jelen gyakorlatában? Például van megfelelő általános és aktuális tudás a termőföldjeink tápanyag-ellátottságáról? Nem sok jót hallani arról, mennyire felértékeltek lennének a talajvizsgálatok a gazdaságok szemében.
– Sokkal több kellene, ez igaz! Sajnos valóban tapasztaljuk, hogy nagyon sok gazdaság legfeljebb a minimális talajvizsgálatot még elvégezteti, de inkább csak azért, hogy kipipálja a dolgot, nem pedig azért, hogy valóban tudományos, megalapozott döntéshez kapjon információt a termőtalaj tápanyag-szolgáltató képességét illetően. Manapság meglepően sok helyen még mindig nem a szakmai szempontok, hanem az anyagiak alapján készül vagy megy végbe a tápanyag-utánpótlás.
– Mennyire követhető az optimális beavatkozás?
– Minden elv és szakmai tudnivaló le van írva a szakkönyvekben, szakmai publikációkban, növényfajokra, talajtípusokra vetítve, kísérletekkel igazolva, melyeket alkalmazzák a trágyázási szaktanácsadást végző intézmények, szervezetek. Nem is arról van szó, ezt hangsúlyozom, hogy a szakmai tudás hiányozna. Egyszerűen gazdasági és nem tudományos alapon folyik sokszor a tápanyag-utánpótlás.
– Említette, hogy a trágyázási szaktanácsadást talaj- és növényvizsgálatokra alapozzuk, de a levélanalízisről tényleg ritkán hallani a szántóföldi kultúrák körében. Az önök kísérleteinek része volt a lombtrágyák alkalmazásának vizsgálata is. Mit tapasztaltak?
– Igen, a gyümölcs- és kertészeti kultúrákban gyakrabban élnek ezzel a kiváló lehetőséggel, a szántóföldi növényeknél kevésbé. Nem értem, miért: ha tudni akarom, mire van szüksége a növényemnek, akkor az egyik legjobb módszer egyszerűen megnézni, megvizsgálni, „mi van benne”, milyen a tápláltsági állapota. A beteg ember bizonyos testi jellemzőit is elemzik, hogy diagnosztizálják, gyógyíthassák, jobban táplálhassák. Itt említeném meg, hogy a trágyázási tartamkísérleteinkben végzett növényelemzések nagy tömegű adatbázisának értékelése alapján kidolgoztuk, és az előbb említett könyvekben ismertettük a diagnosztikai célú növényanalízis gyakorlati alkalmazásához a vizsgált növények tápelemellátottsági határértékeit, összevetve azokat a hazai és nemzetközi adatokkal. Ezek az eredmények egzakt és hasznos információt adnak a tenyészidő alatti tápanyagpótláshoz, a lombtrágyázáshoz. Más kérdés, hogy a lombtrágyák hatékonysága, alkalmazása mennyiben váltja be a hozzáfűzött reményeket. Mi, itt, Szarvason ritkán tapasztaltunk átütő hatást, de ennek az is oka, hogy errefelé, a csernozjom, csernozjom réti talajainkon nem annyira indokolt és látványos a használatuk, mint a gyengébb tápanyagellátottságú vagy tápanyaghiányos termőföldeken. Ez is olyan inputanyag, amit nem érdemes általánosságban minden körülmények között alkalmazni.
– Sőt, ha ez a gyakorlat terjed el, akkor tömeges lesz a csalódás a gazdák körében, és egy alapvetően jó eszközzel szemben olyan szkepszis alakul ki, aminek végül épp ők látják a kárát, akikért a vívmány létrejött.
– Ráadásul a talaj- és levélvizsgálatok nem is drágák. Különösen ahhoz a hatékonyságnöveléshez és ezzel a megtakarításhoz képest, ami elérhető velük a kevesebb inputanyag révén vagy a nagyobb hozammal. Ezért a lombtrágyák használatát alapozzuk növényanalízisre!
– Végül egy személyes kérdés: a pályája kezdetén mi volt az, ami ebbe az irányba: a kutatás és az oktatás felé terelte?
– Már egyetemista koromban tudományos diákkörös voltam. Növényélettanosként a szántóföldi növények vetőmagjai kobaltbesugárzásával kapcsolatos kísérletekben vettem részt Gödöllőn – innen a kutatás iránti érdeklődésem. Amikor aztán a feleségemmel együtt végeztünk, és ő Szarvason kapott álláslehetőséget, én mint afféle „kapcsolt áru” követtem. Éppen tárgyalt bent az állásról a leendő munkaadókkal, amikor kiderült, hogy oktatói állásra is keresnek megfelelő szakembert, a feleségem mindjárt mondta is, hogy tud egyet, aki épp itt áll kint, a folyosón… Így kerültem ide, és nagyszerű kutatások részese voltam az oktatás mellett, amit mindig nagyon szerettem. Ma is öröm találkozni hallgatókkal, akik megerősítik, hogy egyetemi szintű képzést kaptak itt, a szarvasi főiskolán.
Kohout Zoltán
