Bezárás

Megfontolt döntés vagy vakmerőség? Aszályos évben repcevetés?

Írta: MezőHír-2022/10. lapszám cikke - 2022 október 25.

Az aszályos évekről egyre több tapasztalattal bírunk. Ilyen az idei esztendő, de a tavalyi időszak is hasonló volt a repcetermesztők számára. 2021-ben, az előző évektől eltérően, csökkent a termesztőterület nagysága, nem is véletlenül. Vajon az idén tovább csökken? Bízhatunk a csírázáshoz és a keléshez szükséges csapadékmennyiségben, vagy ebben nem is szabad rációt látni? 2022 a választások éve, minden értelemben.

A repce, tavaly…

2021-ben több mint 257 ezer hektáron termesztettek őszi káposztarepcét. Sajnos a Központi Statisztikai Hivatal adataiból nem derül ki, hogy ebben benne van-e az a mintegy 40 ezer hektár, amit ugyan elvetettek, de a csapadék hiánya miatt csírázásnak sem tudott indulni, és még az ősszel ki kellett, hogy műveljék. Az állomány egyenetlensége semmi jóval nem kecsegtetett, értékelhető és értékesíthető termést nem valószínű, hogy hozott volna. Pedig a csírázás nem tart sokáig. Igazság szerint a repcemag csírázásának megindulása alig pár napot vesz igénybe, és a mag megfelelő körülmények között gyorsan növekedésnek is indul. Itt a varázsszó: az „ideális körülmények”. Mik tartoznak az ideális körülmények közé az őszi káposztarepce esetében? A talajhőmérséklet és a talaj nedvességtartalma. Nyilván ez utóbbi magával vonzza a talaj levegőháztartását, oxigénellátottságát is.

A repce a jövőben…

A repcetermesztés komoly szakmai felkészültséget igényel, a rendkívül nagy tapasztalat és az utóbbi évek tanulsága szerint az öntözés lehetősége együtt képes segíteni a termesztés sikerét. Jelenleg átformálódni látszik a repcetermesztés és maga a piac is. Nem titok, hogy a repce ma már meghatározó olajnövényünk. Hazánkban is az előkelő második helyet foglalja el az olajnövények termesztését illetően. Ennek megfelelően alakul a piaci ára is, tehát elméletben nem lenne rossz választás. Az 1. táblázat adataiból azonban az is kivehető, hogy egyre nehezebben boldogulnak vele a gazdák, és a terület csökken. Számomra az is kérdés, hogy 2022-ben eléri-e a 200 ezer hektárnyi összterületet. Öntözés nélkül nem valószínű…

Ámbár a piacon egyre jobb biológiai, beltartalmi paraméterekkel jelennek meg a vetőmagok, legyen szó akár az adaptációs tulajdonságaikról vagy akár a fajtajelleg diktálta hozamról, de az aszály mindent felülír. Megjelent egy többé-kevésbé új fogalom, amelynek a gyakorlatba való átültetése a jövő kihívása, ez pedig a kelesztő öntözés. A mag a csírázáshoz még nagy valószínűséggel talál megfelelő mennyiségű nedvességet a talajban, a megfelelő magágy-előkészítésnek köszönhetően, de a fejlődéséhez már utánpótlás kell. Ez lehet eső vagy öntözés.

A mag önmaga a nyitva- és zárvatermő növényeink generatív szaporodószerve, ami az anyanövényen megtermékenyítés útján jön létre, és ez szolgálja a faj fennmaradását, elszaporodását. A termésérés során a magvak víztartalma természetes úton csökken, az enzimek inaktiválódnak, és a légzés gyakorlatilag megszűnik. Ez az úgynevezett magnyugalom. Ilyen nyugalmi állapotban a csökkentett víztartalomnak köszönhetően az anyagcsere-folyamatok lényegében leállnak, intenzitásuk minimális.

Mi történik a maggal, ha a talajban nincs a számára elegendő nedvesség?

Amíg a mag nem éri el a csírázáshoz szükséges víztartalmat, látens állapotban marad, és értelemszerűen nem duzzad meg, nem csírázik. Leegyszerűsítve az érés során lejátszódó változásokat, azt az általános megállapítást tehetjük, hogy ha az embrió (a mag) fiziológiai aktivitása csupán a dehidrálódás miatt csökken (ami természetes folyamat), mélyreható hormonális változások nem történnek. A mag látens állapotba kerül, és a duzzadás után csírázik. Ha viszont az érés mélyreható hormonális változásokkal jár együtt, az embrió endogén fiziológiai nyugalma alakul ki, amely azt eredményezi, hogy a magvak duzzadás után sem csíráznak. A hormonális és genetikai változások mértéke határozza meg az embrió nyugalmi állapotának mélységét. A nyugalmi állapot megszüntethető. Fontos tisztázni, hogy a látens állapotban lévő magvak csírázásának feltétele a nedvesség, az oxigénellátás és a megfelelő hőmérséklet. Ezek a környezeti tényezők általánosak, nem különlegesek. A magnyugalom megszűnése viszont különleges környezeti feltételekhez kötött. A nyugalmi perióduson átesett, illetve megduzzadt mag megfelelő feltételek mellett kicsírázik.

A magok kisebb-nagyobb mértékű duzzadása természetes folyamat, és a keményhéjúakat leszámítva mindegyik így kezdi a csírázás folyamatát. A látens állapotú magvak a megfelelő víztartalmú talajba vetés után duzzadnak meg, ebből adódik, hogy a magvak csírázását a magágy nedvességtartalma befolyásolja döntő mértékben. A magágy-előkészítés során pár milliméternyi esőnek is hihetetlen mértékű jelentősége van. Szerencsés esetben ezt augusztus végén meg is kapja talajunk, majd szeptemberben kellene érkeznie utánpótlásnak a vetés után, ami a további fejlődést tenné lehetővé. A magvak vízfelvétele viszonylag gyors és egyben fiziko-kémiai folyamat. Ilyenkor a magvak térfogata és tömege jelentősen megnő, bizonyos magvak képesek akár a tömegük kétszeresére is duzzadni. A duzzadás során végbemenő dehidratált kolloidok vízfelvétele – hőmérséklettől és fajtól függően – 8–14 óra leforgása alatt válik teljessé. A hőmérséklet és a vízfelvétel intenzitása egyenesen arányos, ezzel párhuzamosan az anyagcsere-folyamatok is beindulnak, egyre élénkebbé válnak. Ezután nagyon fontos, hogy a mag ki ne száradjon. Kiszáradás esetén a mitokondrium membránrendszere károsodik. Ez nem visszafordíthatatlan folyamat, hiszen a későbbi esetleges vízfelvétel során az előbb említett membránrendszer, azaz a sejtorganellumok belső hártyarendszere fokozatosan regenerálódik. A rehidrálás során a száraz magban is jelenlévő enzimek aktivitása is fokozódik, és a légzés is növekszik. A rehidrálást eső hiányában öntözéssel tudjuk befolyásolni.

Aszályos évben a repce vetése kifejezetten átgondolt döntés kell, hogy legyen

Öntözzük-e a repcét, ha nincs kellő mennyiségű csapadék?

Őszi káposztarepce esetében nem megszokott hazánkban az öntözés. Irigylésre méltó azoknak a szakembereknek és vezetőknek a szakmai hozzáállása, akik azt vallják, hogy ha változik a klíma (márpedig tartósan változni látszik, tekintve, hogy a kicsit sem őshonos füge nálunk az utóbbi években rendkívül jól érzi magát), akkor ők is változtatnak a termesztéstechnológián. A klímahatárok egyre inkább északra tolódnak, sok esetben most már azt kellene figyelembe vennünk, hogy az itáliai gazdák hogyan is járnak el bizonyos esetekben. Ha sikerül augusztusi esőáztatta magágyba vetni a repcét, akkor szerencsénk van, mert akkor annak kezdeti fejlődése gyors és egyenletes lesz, aminek eredményeként maga a gyökérzet is szépen fejlődik. A nedvesség felvétele pedig ezen az egyetlen dolgon áll vagy bukik: a gyökérzet nedvesség- és tápanyagfelvételi képességén. Ha a csírázáskor és a kezdeti fejlődéskor nem volt elegendő csapadék vagy víz a talajban, akkor a repce a télnek is hátrányosan vág neki. A kelesztő öntözés a maga 11–13 milliméternyi vízhozamával ezt a problémát hivatott megelőzni.

A kérdés immáron nem az, hogy tudunk-e repcét vetni aszályos évben, hanem hogy van-e öntözésre alkalmas területünk, adva van-e a műszaki felszereltség hozzá, és vajon mi elől vesszük el azt az öntözött területet? Így aszályos évben a repce vetése kifejezetten átgondolt döntés kell, hogy legyen, mindamellett a klíma változása vakmerőségre is sarkall minket.

Magyar Nikolett

CÍMKÉK