Hétfőn a gabonafolyosóról szóló megállapodás részeként szabadon kifuthatott a Fekete-tengerre az első ukrán teherhajó. Ez egyben azt is jelenti, hogy az oroszok is elindíthatják műtrágya- és búzaszállítmányaikat. Továbbá egy lépéssel közelebb vagyunk egy új ukrán államhatárhoz…
Működik a folyosó
Augusztus elsején elhagyta Odesszát az első gabonával megrakott teherhajó – írja a Reuters cikkére hivatkozva a vg.hu. „Az első gabonahajó az orosz támadás óta elhagyta a kikötőt. Az összes partnerországunk és az ENSZ támogatásának köszönhetően teljes mértékben végre tudtuk hajtani az Isztambulban aláírt megállapodást” – írta Twitteren az ukrán tárcavezető. Az értesüléseket a török védelmi minisztérium is megerősítette. A 26 ezer tonna kukoricával megrakott Razoni nevű hajót augusztus másodikán Isztambulba várják ellenőrzésre, majd folytatja útját a libanoni Tripoli felé. A kikötőkben további 16 hajó várakozik az indulásra.
Jön az orosz kálium és búza!
Az orosz flotta a háború kezdete óta blokád alatt tartja keleti szomszédunk kikötőit, és a megállapodást követően is indított légi csapást Odessza ellen. A gabonafolyosóról itt írtunk legutóbb: Az oroszok úgy adták Odesszát, hogy kértek is valamit. Itt említjük meg rögtön, hogy a folyosó működése egyben azt is jelenti, hogy az orosz műtrágya és gabona is útra kelhetett a Fekete-tengeren. Magyarra fordítva: a világkereskedelem 20 százalékát adó orosz káliumból részesülhet az európai mezőgazdaság, ugyanakkor a búzaárakat átmenetileg csökkenheti az oroszok rekordtermése.
Formálódnak az új országhatárok?
Felhívjuk a figyelmet, hogy a gabonafolyosó működése nemcsak a termények mozgása szempontjából lényeges, egyben kijelölheti egy leendő békemegállapodás kereteit is. Míg Ukrajna keleti karéja egészen Mikolajivig orosz kézbe kerülhet, addig Odessza és a tőle délre fekvő kikötők ukrán fennhatóság alatt maradhatnak.
Ha Oroszország az összes ukrán kikötőt magának akarná, abba sem Ukrajna, sem a világ nem nyugodhatna bele, a háború a végsőkig elnyúlna, hiszen Ukrajna kereskedelmét ma kétharmad-részt megbénítja a kikötők hiánya. Mivel minden fél a gyors rendezésben érdekelt, létrejöhet egy olyan kompromisszum, ami csak a kikötői szállítási kapacitások harmadától fosztja meg Ukrajnát: az Odesszától feljebb fekvő kikötőktől. Az ukránok ugyanis időközben annyira felfejlesztették a folyami, vasúti és közúti szállítási lehetőségeket, hogy saját számításaik szerint kevesebb kikötővel is könnyedén tudnák a háború előtti exportszintet biztosítani (lásd fent hivatkozott cikkünket). Ez egyben a beismerése annak, hogy az új felállás számukra is vállalható.
