Márciusi interjúalanyunk, Sándorfy András, a Marton Genetics vállalatcsoport vezetője a martonvásári Brunszvik-kastély patinás falai között berendezett irodájában fogadott. A gyönyörű épületben mintha megállt volna az idő, ám a hazai vetőmag-nemesítés egyik legfontosabb fellegvárában éppen ellenkezőleg – inkább komolyabb sebességre kapcsolt!
– Honnan ered a mezőgazdasághoz való kötődése?
– Szerencsésnek mondhatom magamat, középfokú iskolaéveim idején bejárós diákként a győri internátusba jártam, a nagybátyáméknál lakhattam. Neki anno már édesapja is intéző volt, az agrárszakma úgymond a vérében volt, mi több, egyfajta jó értelemben vett életformát képviselt. A legfogékonyabb életkorban olyan „oltást” kaptam a családtól, hogy érettségi után a kaposvári Állattenyésztési Főiskolára vettem az irányt.
– Hogyan jutott el az állattenyésztéstől a vetőmagig?
– Friss diplomásként egy integrátorcégnél kezdtem dolgozni. Jó tanoda volt beszélgetni a gazdákkal, életszerű problémákkal szembesülni, és olyan megoldásokkal előrukkolni nekik, amit el is fogadtak tőlem. Remek tanuló időszak volt, a vetőmag, műtrágya, takarmány, állatgondozás kérdései mellett a finanszírozás megoldása, a terményfelvásárlás, a kockázatkezelés területén is rengeteg tapasztalatot szereztem.
Később a Nitrokémia 2000-nek vezettem az exportüzletágát egy ideig, növényvédő szeres területre specializálódtam. Hogyan jut be a hatóanyag a növénybe, milyen hatásmechanizmusok által végzi el a feladatát, milyen alapanyagokból áll össze a molekula, hogyan kell gyártani? Szintén hasznos időszak volt. Szabadalomvédelmi lobbizás Brüsszelben– Aztán egyszer csak az államigazgatásban kezdett el dolgozni…
– A szaktanácsadásban folytattam, és 2004-et írtunk, az EU-csatlakozás kapcsán rengeteg fontos információt lehetett és kellett a gazdáknak átadni. Hogyan lehet igénybe venni az EU-s forrásokat, milyen kötelmeknek kell megfelelni. Annyira beleástam magamat, hogy ezek után az FVM Mezőgazdasági Főosztályán dolgoztam tovább, aztán a Növénytermesztési Osztályt vezettem, ahol szorosabb kapcsolatba kerültem a növényi szaporítóanyagokkal, a szántóföldi növénytermesztés alapkövével, vetőmagok, a fajtaelismerés témakörében voltak feladataim. Brüsszelben pedig a fajtaminősítő és fajtavédelmi jogokkal foglalkoztam, jogszabálytervezetek szakmai előkészítésével, mint pl. a növénynemesítők ún. Breeders Right kiváltsága. Ez arról szól, hogy minden nemesítő a világon kvázi korlátlanul hozzáférhet minden nemesítési anyaghoz, de csak azzal a szándékkal, hogy egy újat hozhasson létre. – A szakigazgatásban töltött idő után újra visszatért a versenyszférába.
– Valóban, úgy hozta a sors, hogy a Dow Agroscience-hez csatlakoztam, ott a növényvédelem, majd pedig a Cortevához, ahol újra a vetőmag került a feladataim középpontjába. Itt talált rám a martonvásári kereskedelmi cégek legnagyobb tulajdonosa, aki olyan szép kihívást és elérendő célt ajánlott, hogy 2020-tól már a martonvásári Marton Genetics vállalatcsoportot vezetem. Mivel mindig is kerestem azt a lehetőséget, hogy hogyan lehetne a magyar vetőmagot jobb helyzetbe hozni, így megtalált a feladat. A magyar nemesítésű vetőmagért dolgozunk, hogy szélesebb körben használják, nem csak Magyarországon, hanem a környező országokban és akár a keleti régiókban is. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a magyar vetőmag brandje alatt nem csak a martonvásárit értem, hanem a többi hazai fejlesztésű fajtát vagy hibridet is.
Jobb helyzetben a nemesítés
– Hogyan látja a magyar növénynemesítés helyzetét?
– Nagyon jó alapokkal, szakmai háttértudással, nemesítőkkel rendelkezünk, a közel 150 éves magyar növénynemesítési múltunkból származó génbankjaink is nagyszerű hátteret adnak. A mai piaci környezetben, a tőkekoncentráció miatt olyan lehetőségekkel rendelkeznek a versenytársaink, amikkel önállóan egyik magyar nemesítőház sem tudja felvenni a küzdelmet. Fontos tehát az összefogás – Martonvásár jelenleg olyan piaci helyzetben van, hogy élre tud állni ebben a folyamatban, és szeretnénk is ezt tenni.
– A többi hazai nemesítőintézet részéről milyen fogadtatásra talált az összefogásra való biztatás?
– Nem azonnali, de nagyon kedvező reakciókat érzékeltem a hazai vetőmag-fajtatulajdonosoknál, és megértették, hogy ez a folyamat nem ellenük, hanem értük is van. A pozitív tapasztalatok mellett még nagyon az út elején vagyunk, pedig sok időnk nincs, a piac nagyon kemény.
– Hogyan látja magát a kutatást Martonvásáron?
– 2019. augusztus 1-én az MTA kutatóintézeteit leválasztották az Akadémiáról, és az Eötvös Lóránd Kutatóhálózatba szervezték össze. A fő cél, amit a kormányzat kitűzött, hogy egy sokkal jelentősebb költségvetési forrást biztosítson ezeknek a kutatóintézeteknek a munkájához, megvalósult. Ez az új kutatóhálózat nagyon gyakorlatias módon működik. A kuratórium tagjait 50-50%-ban az MTA és a kormányzat delegálja, így a szakmai rálátás is megmaradt, ugyanakkor a kormány is jelentős költségvetési forrást tud biztosítani. Egy kutató akkor tud jól alkotni, ha az egzisztenciája lehetővé teszi, hogy nyugodtan, szabadon tudjon gondolkodni. Azt, hogy egy kutató fejében lévő tudományos gondolat mennyire előremutató, nagyon nehéz kívülállóként értékelni; ez a nagy előnye ennek a kuratóriumi összetételnek.
– Mintegy 10 évbe telik, amíg egy új fajta, hibrid piacra kerül. Hogyan lehet előre látni, mit érdemes támogatni, annyi idő után mit vár majd a piac?
– Ketté kell választani az alapkutatásokat és az alkalmazott kutatásokat. Az előbbinél hosszabb távú eredményeket várunk, hogy az a gondolat akár 20 év távlatában használható, a társadalom számára értékes legyen. Az alkalmazott kutatásoknál elvárható, hogy rövidebb időn belül kézzelfogható eredményt tudjon adni. Ebben tudunk segíteni, hogy mi piaci szereplőként közvetlen információkat tudunk adni arról a kutatóknak, hogy merre tart a világ, mit szeretne a piac. Ezek az impulzusok jöhetnek a termelőktől, jogszabályokból, hogy mit kell betartani, környezeti változásokból és még sorolhatnánk.
Döntés-előkészítés mesterséges intelligenciával
– Hogyan változott a nemesítés, kutatás az elmúlt 20-30 évben?
– Nagyon komoly változások vannak, felgyorsult az egész folyamat. A fenotipizálós rendszer helyett a 21. században a genotipizáló rendszereket használjuk. Ma már nincs olyan köztermesztésben lévő növény, aminek ne ismernénk a teljes genetikai térképét, hogy a gének milyen funkciókat töltenek be, hogyan lehet azokat ki-be kapcsolni, hogyan lehet ezeket jó értelemben kezelni, hogy jobb, ellenállóbb és bőtermőbb innovatív újdonság vetőmagját tehessük le az asztalra.
Az emberi szem és agy képessége eléggé véges, de a számítástechnika lehetővé teszi, hogy milliárdnyi adatot jól belátható idő alatt feldolgozzunk. Az adatgyűjtési résznél a fotospektrométerrel ellátott drónok naponta akár hatszor is berepülhetik a tenyészkertet, a legapróbb környezeti hatásokat és növényállomány- változást is regisztrálják. Emellett az intézetben mi 100 évre előre klímaváltozási predikciókat tudunk modellezni, 10 évre pedig nagyon pontosan tudjuk ezeket: üvegházhatás, talajszerkezet változása….
Ha ezeket az információkat betápláljuk a döntés-előkészítési programba, a mesterséges intelligencia rá tud mutatni arra, hogy melyik szekvencia változtatásával lehet ezekre a körülményekre megfelelő növényfajtát létrehozni. Négy éve dolgozunk ezen a döntés-előkészítő rendszeren, nagyon ígéretesek az eredmények.
– Érdekes volt az AGROmashEXPO szakkiállításon a standjuk. Hogy kapcsolódik az űrutazás a vetőmaghoz?
– Az egyik és legegyszerűbb válasz az, hogy az űrtechnológiáról kételkedés nélkül mindenki elfogadja, hogy az a technika csúcsa. Mi azt mutattuk meg ezzel, hogy a mi technológiánk is a legfejlettebb jelenleg a növénynemesítés világában. Nem hétköznapi dolog a nemesítők munkája, tudáson kívül merészség és jövőbelátás is kell a sikerükhöz… Ugyanakkor saját magunk számára is jó szemléletet ad az űrkutatás, mert kint az űrben van egy boksznyi élettér, amely e zárt rendszerben önellátó. Ezt kell szem előtt tartanunk ahhoz, hogy itt a Földön is vissza tudjuk forgatni a felhasznált anyagokat. A Földön egyre kevesebb a víz, a szántóföld, itt kell, ebben a nagy zárt rendszerben okosan megóvnunk az életterünket.
Fontos lépés lesz a vetőmagüzem megépítése
– Milyen eredményei voltak egyébként a Marton Geneticsnek 2021-ben?
– Én jelentős lépésnek tartom, hogy a piacon végre egységes arculattal és üzenettel jelent meg a Marton Genetics vállalatcsoport. De a számok még fontosabbak: kukoricában már a 10%-ot átlépte a piaci részesedésünk, az idei számokból pedig úgy látjuk, hogy tartható ez az arány. Kalászosoknál 50% fölött van a részesedésünk. Visszatérve a kukoricához, a Talabor a posztregisztrációs fajtakísérletekben a FAO400-aséréscsoportban első helyezett lett – 2021-ben, egy nagyon változatos évben értük el ezt az eredményt, ami nagy dolog! Kalászosban az Mv Felleget és az Mv Kondást említeném meg, amelyektől sokat várunk, mi is és a termelők is. 2022-ben pedig a kísérleti üzemek már dolgoznak az Mv Seusóval, úgyhogy tele vagyunk pozitív várakozással.
– Ha jól tudom, Martonvásáron vetőmagüzemet is terveznek.
– A versenytársak nagy tőkekoncentrációval rendelkeznek, így nekünk sem elég, hogy jó a portfóliónk. A piac bővítéséhez az kell, hogy tőkebevonással erősödjünk, és hogy magyar tulajdonban maradjon a magyar vetőmagipari vállalat. A 15 hektáros martonvásári telket már megvettük, ahol a vetőmagüzem állni és működni fog. Erre szükség lesz ahhoz, hogy a teljes értékláncot átlássuk, és ez egy gazdasági rendszerben maradjon. Így biztosíthatjuk legjobban a genetikai tisztaságot, a homogenitást, a minőséget, a nyomon követhetőséget.
– Mi a fő kihívás, ami 2022-ben ön és a Marton Genetics előtt áll?
– Valóban kihívásnak nevezném az előttünk álló feladatainkat, de az elmúlt két évben nagyon jó alapokat sikerült letennünk. Olyan tervekkel köveztük ki az utunkat a következő 10 évre, amin „csak” végig kell mennünk, azonban ez nagy odafigyelést, következetes munkát igényel. Elkötelezett vagyok a magyar vetőmagot előállító, forgalmazó vállalat vezetőjeként, és bízom benne, hogy új lendületet adhatunk a magyar vetőmagnak. Célunk, hogy nemzetközi szinten is kihasználjuk lehetőségeinket, és megmérettessük magunkat.
Fodor Mihály
