Lesz-e újra „virágzó” gyümölcstermesztés?

Negyven évvel ezelőtt még mi láttuk el az akkori keleti blokk egy részét friss áruval és gyümölcskészítményekkel. Akkoriban egymillió tonna termett csak almából évente, manapság viszont az összes gyümölcstermés éri el ennek maximum a háromnegyedét. A 94 ezer hektár körüli gyümölcstermő-felületünk 65%-a alma, 10%-a meggy, durván 5% termőfelülettel rendelkezik a folyamatos csökkenésben lévő szilva, és szintén ugyanennyivel az őszibarack. A magyarázatot és a kiutat kerestük riportunkban.

 

Hogy látja az akadémikus…

Németh Tamás hosszú időn át volt a Talajtani Kutatóintézet igazgatója, és két cikluson keresztül töltötte be a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári posztját, őt kérdeztük a gyümölcságazat problémáival és lehetőségeivel kapcsolatban:

– A világ mindig változik, így az időjárás is, ez az elmúlt évtizedekben szélsőségesebb, sok szempontból kedvezőtlenebb lett, ami kihívások elé állítja a termesztőket. A gyümölcsösöket akár több évtizedre telepítik, ezért gondot okozhat, hogy az a fajta, ami 20-30 évvel ezelőtt jó választás volt, mára nem tud alkalmazkodni, megfelelni a megváltozott időjárási feltételeknek és a piaci igényeknek. A telepítéseket megelőző talajtani szakvéleménytől kezdve a sikeres gyümölcstermesztéshez elengedhetetlen a tudás és a tapasztalat, amely sok esetben manapság nehezebben jut el a termelőhöz, mint korábban. A változó világhoz való alkalmazkodás egy sok évre ültetett gyümölcs esetében sokkal nehezebb, mint egy szántóföldi növény esetében, de vannak alapigazságok, amelyek mindenhol érvényesülnek. A jó állapotú – megfelelően védett és tápanyagokkal jól ellátott – gyümölcsösök jobban ellenállnak a káros környezeti hatásoknak. Természetesen van, amit a legjobb karban lévő növény sem tolerál, ha például októbertől áprilisig nem esik az eső, vagy márciustól egymást érik az újabb, erős fagyhullámok. Kétségtelen, hogy a megfelelő alap- és fenntartó trágyázás ellenállóbbá teszi a növényt, de napjainkban fel kell készülni, hogy a termésbiztonság növelésének elengedhetetlen eleme az öntözés biztosítása. Elég, ha arra gondolunk, hogy ha a rügyek fele elfagy, de jól táplált az ültetvény, és öntözni is tudnak, akkor a veszteség a legtöbb esetben jóval kisebb lesz, mint 50%. Az Agrárminisztérium közelmúltban bejelentett, 2021-től induló komplex ültetvénytelepítést támogató programja az öntözéshez, a fagykár és a jégkár elleni védelemhez is támogatást fog biztosítani. Ha megfelelő gondossággal történik az új ültetvények helyének kiválasztása, a fajtaválasztás, a tápanyaellátás is szakértők bevonásával történik, akkor ez a kezdeményezés hosszú távú növekedési pályára állíthatja az ágazatot.

 

 

Melyek a gyümölcságazat régóta fennálló problémái?

A hazai gyümölcstermesztés termelési volumene semmilyen érdemi növekedést nem mutatott az elmúlt másfél évtizedben – erről Dr. Apáti Ferenc, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője és a FruitVeB elnöke nyilatkozott lapunknak:

– Minimális növekedésre vagy stagnálásra csak az alacsony tőke-, munkaerő- és szaktudásigényű fajok (pl. bodza, dió, meggy) voltak képesek (alacsonyabb „szaktudásigény” alatt a kisebb termesztéstechnológiai kockázatot értve). A tőke-, munkaerő- és szaktudásigényes szakágazatok jelentősen visszaestek (pl. málna, szeder, alma, kajszi), ami arra utal, hogy az ágazatban a három legfontosabb termelési erőforrásból (szaktudás, tőke, munkaerő) egyik sem áll kielégítő mértékben rendelkezésre. A termelési színvonalunk nagyon alacsony, még a ’80-as évek szintjén sincs, ami – a fejlesztések elmaradása mellett – arra is felhívja a figyelmet, hogy az ágazatban nem játszódott le a piaci letisztulás, vagyis az alacsony színvonalon termelő vállalkozások kihullása.

Versenyképességünk problémaelemzéséhez és a fejlődési és fejlesztési lehetőségek meghatározásához abból kell kiindulni, hogy versenyképes az, amire van fizetőképes fogyasztói, vevői igény, amit piacra tudunk juttatni, és aminek a termelése hatékony, gazdaságos. A fogyasztói, vevői igényekről egyértelműen megállapítható, hogy azok alapvetően rendelkezésre állnak. A vevői igények – mennyiség tekintetében –az európai piacon a hazai termelés sokszorosát adják, a piaci részesedésünk európai viszonylatban a legtöbb szakágazat tekintetében csekély: általában 1% alatti, néhány terméknél 1–10% közötti. A piaci igények tehát ugyan nem korlátlanok, de nem jelentenek korlátot a hazai zöldség-gyümölcs ágazat 1,5-2,0-szeresére történő bővüléséhez.

A piacra jutás, vagyis a versenyképes méretű árualapok tekintetében nagyon komoly versenyhátrányokkal küzd a hazai gyümölcságazat. Számos szakágazat, illetve termék esetében még a közvetlenül jelentkező, illetve belföldi piaci igényeket sem vagyunk képesek kielégíteni. Ennek főbb okai az alábbiak:

  • A termelővállalkozások heterogén szaktudásbeli, tőkeellátottsági és termesztéstechnológiai színvonala miatt nincs egységes minőségű és szükséges mennyiségű áru.
  • A termelés és értékesítés szétaprózódottsága, szervezetlensége miatt – a friss/nyers termékek szintjén (feldolgozóipari alapanyagok, frisspiaci termékek) nem rendelkezünk versenyképes méretű, koncentrált árualapokkal.
  • A posztharvest (tárolás, válogatás, csomagolás) és logisztika nem megfelelő színvonalú és nem kellően koncentrált.
  • A feldolgozóipari késztermékeknél a feldolgozóipari kapacitások szűk termékkörre való korlátozottsága és szétforgácsoltsága miatt – néhány termék kivételével – nem áll rendelkezésre koncentrált árualap.

Fentiek miatt nagyon kevés hazai TÉSZ, kereskedő, illetve feldolgozóipari vállalkozás „kezében” van mennyiségében és minőségében is versenyképes árualap.

A termelés hatékonysága tekintetében is jelentősen elmaradunk az európai élvonaltól. Országos átlagban – fajtól függően – 20-60%-kal maradunk el a gazdaságos, jó színvonalú termeléstől elvárt hozamoktól, jóllehet a profi gazdaságaink képesek ennek teljesítésére. Az elmaradásért felelős legfőbb tényezők: a tőkehiány (korszerűtlen termelési módok és művelési rendszerek, extenzív termelés) a szaktudás és háttértámogatás hiánya és a képzett munkaerő hiánya (elavult, extenzív fajta és termesztéstechnológia, sok technológiai hiba), valamint az időjárási káresemények, amelyek elleni védekezés szintén elsősorban tőke kérdése. A hatékonyságnövelés egyetlen érdemi tartaléka egyértelműen csak a magas fajlagos hozamok elérésében rejlik – magas szintű termésbiztonság és a piac által megkívánt minőség egyidejű teljesítése mellett. Hosszú távon kiegyenlített magas hozamokat és jó termékminőséget minden ágazatban csak tőkeigényes intenzív művelési rendszerrel, termelési módokkal és termesztőberendezésekkel, korszerű nagy hozamú fajtákkal, magas ráfordításokkal, professzionálisan kivitelezett termesztéstechnológiával és a mindezeket egységbe foglaló magas szintű szaktudással lehet elérni, az időjárási káresemények elleni védelmi technológiák egyidejű megléte mellett.

 

Problémás év áll mögöttünk

Az idei évben az időjárási káresemények okoztak nagyon sok problémát, elsősorban a gyümölcstermelésben. A gyümölcstermésünk – jó évjárathoz viszonyítva – közel felét elvitték a tavaszi fagyok, majd a júniusi csapadék okozott (elsősorban a cseresznye, a meggy és szamóca esetében) súlyos minőségi vagy mennyiségi károkat. A nyár relatíve kedvezően telt, de az októberi extrém csapadékok újra rengeteg nehézséget okoztak, elsősorban az alma betakarításában, aminek jelentős minőségi és kisebb mennyiségi kiesés lett az ára. Az őszi-téli időszakban a hazai termelésű gyümölcsök (alma, körte) mérsékeltebb mennyiségben vannak jelen a piacon, azonban a vásárlók számának csökkenése miatt október óta jól érzékelhető a keresletkiesés a gyümölcsöknél. Amennyiben a piacok „helyreállnak” januártól, akkor ez a teljes szezon vonatkozásában még nem fog jelentős gondokat okozni, de néhány szakágazatban tavasszal már értékesítési zavarok alakulhatnak ki. Tapasztalhatók pozitív hatások is a szektorban (hazai termékek felértékelődése, vásárlási csatornák átrendeződése stb.), de ezek a hatások csak hosszabb távon értékelhetők.

 


Országos átlagban – fajtól függően – 20-60%-kal maradunk el a gazdaságos, jó színvonalú termeléstől elvárt hozamoktól

 

Segíthet-e ez az ágazaton a nemrég bejelentett támogatási terv?

A pályázati felhívás részletei még nem ismertek, a feltételrendszer jelenleg kimunkálás alatt áll, így a részletekről érdemben nem lehet nyilatkozni. Az bizonyos, hogy az ágazatban óriási fejlesztési éhséget tapasztalunk, ezért égető szükség van az ültetvénytelepítési és -korszerűsítési programra. A fejlesztési éhséget az okozza, hogy mind a 2007–2013-as, mind a 2014–2020-as ültetvényrekonstrukciós program, vagyis az ültetvénytelepítési pályázatok rosszul sikerültek, csak nagyon kis mértékű fejlesztést eredményeztek. Ismereteink szerint 2007–2013 között 6,5, 2014-2020 között pedig mindössze 4,5 Mrd. Ft támogatás került kifizetésre.

Azt gondoljuk, hogy az elmúlt 14 év kudarcai után az ágazat fejlődésének elősegítése és visszafordíthatatlan lejtmenetbe kerülésének megakadályozása érdekében minden eddiginél nagyobb szükség van egy jó ültetvénytelepítési és -korszerűsítési programra.

A jelenleg látható jelek és ismereteink szerint van okunk reménykedni abban, hogy a 2021. tavaszi pályázati felhívás az eddiginél jóval egyszerűbb és hatékonyabb lesz. Ez azonban szigorú szakmai és műszaki elvárásokkal is kell, hogy társuljon. A szakma részéről álláspontunk jelenleg az, hogy:

  • erősen preferált a korszerű – a gyümölcsfaj intenzifikálási lehetőségeihez mérten – intenzív, az időjárási károk ellen magas fokon védett, öntözött ültetvények létrehozása, ahol az új ültetvények telepítése mellett legalább olyan fontos a meglévő jó ültetvények korszerűsítése (fagyvédelemmel, jégvédelemmel, öntözéssel stb.).
  • A támogatások odaítélésében – a lehetőségekhez mérten – a jó gazdákat preferáljuk, vagyis azokat, akiknél a támogatás jó eséllyel magas műszaki színvonal mellett hasznosul.
  • Nagyon praktikus döntés volt, hogy több jogcím összegyúrásával egy olyan komplex felhívás születik, melyben együtt pályázható minden olyan fejlesztés (ültetvény, fagyvédelem, jégvédelem, öntözés, speciális gépek), amire egy ültetvényes gazdának szüksége van.

Szinte elkerülhetetlen, hogy sok idős vagy korszerűtlen ültetvény hamarosan ki fog esni a piacról, ami jelentheti akár azt is, hogy a következő öt évben az ültetvényfelület harmada és a gyümölcstermelő vállalkozások 3050%-a kiesik. Ez elsősorban azoknál a vállalkozásoknál várható, ahol idősek az ültetvények, és nincs tőke a megújításukra és/vagy idős a gazdálkodó, és nincs utód, aki továbbvigye a gazdálkodást. Egy gyümölcsültetvény 8-10 év alatt megtérülő beruházás, így aki 70-es éveiben jár, és nincs gazdálkodni vágyó utódja, az vagy megszünteti gazdaságát, vagy eladja ültetvényeit. A gazdálkodók széles rétegének elkeseredettségét növeli a vészes munkaerőhiány (gyakran szinte lehetetlen munkaerőt találni a metszéshez vagy szürethez), a folyamatos, ismétlődő és egyre intenzívebbé váló természeti csapások (mint a 2019. vagy 2020. évi drasztikus tavaszi fagykárok, extrém júniusi esőzések és heves nyári jégverések), vagy a nagy terméssel jellemezhető évek (pl. 2014 és 2018) piaci összeomlásai, nyomott értékesítési árai. Ezt a folyamatot majd a 2021-ben vagy 2022-ben lejáró AKG-támogatás fogja felerősíteni, mert jelenleg ez tart lélegeztetőgépen sok ültetvényt. A negatív tendenciák mögött azonban meg kell látnunk a lehetőséget is. A korszerűbb, fejlesztésre még képes vállalkozások most „beszállhatnak” a kieső ültetvények kieső árualapja okozta piaci űrbe. Aki most fejleszt, az pár éven belül lépéselőnyben lesz. Fontos azonban, hogy korszerű és az időjárási hatások ellen a legszélesebb körben védett ültetvényeket hozzunk létre, mert csak ezek képesek biztonságos és hatékony termelésre. Az ágazat szempontjából létkérdés, hogy a megszűnő ültetvények miatt keletkező piaci űrt a magyar termelők tölthessék be, és ne külföldi importárunak kelljen aztpótolnia.

 


Aki most fejleszt, az pár éven belül lépéselőnyben lesz

 

Hogy miben lesz más a gyümölcstermesztés 5 év múlva?

Preininger Évával, a Gyümölcs- és Dísznövény-termesztési Kutató tudományos igazgatóhelyettesével az ágazat problémáiról és a lehetőségeiről beszélgettünk. Természetesen nemcsak a kutatók érdeke lenne, hogy a termelők preferálják a kipróbált és bizonyított hazai fajtákat, azokat, amelyeket évtizedek alatt itt nemesítettek. Míg korábban csak a Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő fajtákat lehetett idehaza telepíteni, később a külföldön bevált fajták is lehetőséget kaptak egy 5 éves honosítási folyamat után. Ma viszont bármelyik EU-tagországból hozható szaporítóanyag az azonnali telepítéshez. Sajnos nem ritka, hogy az ilyen kezdeményezések szomorú kudarccal végződnek.

Öt év múlva várhatóan sokkal több lesz a korszerű ültetvény, többek közt az Agrárminisztérium támogatásának köszönhetően. A dió-mogyoró-mandula trió emelkedése valószínűleg folytatódni fog, és a bogyósok látványos növekedése is valószínű.

 

SZERZŐ: SÁROSPATAKI GYÖRGY KERTÉSZMÉRNÖK, TIMAC AGRO

 

agrár alma dió feldolgozóipar fruitveb gyümölcságazat gyümölcstermesztés mandula meggy mezőgazdaság mogyoró őszibarack posztharvest szilva támogatás ültetvény versenyképesség