Szikes területek és homoktalajok erdősítése

Az erdősítés szerepe, jelentősége egyre növekszik, hiszen az erdő az egyetlen olyan nyersanyagforrásunk, mely bővített formában is megújítható, és jelentősége megkérdőjelezhetetlen a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklésében.

Összefoglalóan erdősítésnek nevezzük a mesterséges úton történő minden olyan céltudatos erdészeti tevékenységet, amely a meglévő erdők sokoldalú hatásának folyamatosságát, illetve az ország erdősültségének fokozását szolgálja. Ebbe a tevékenységbe tartozik a mesterséges erdőfelújítás, az erdőtelepítés, valamint a fásítás. Az erdősítés történhet vetéssel, ültetéssel, dugványozással. E három erdősítési tevékenység közül a fásítás emelendő ki, mely általánosságban megfogalmazva különleges rendeltetésű erdőfoltok, erdősávok, facsoportok, fasorok létrehozására irányuló erdősítési tevékenység. Az erdősítésnek nagy jelentősége van a kedvezőtlen termőhelyek hasznosításában, mint pl. a szikesek, homokterületek erdősítése.

Magyarország területének jelentős részét, mintegy 10 százalékát foglalják el szikesek, de egyes tájegységeken belül ez az arány megközelíti a 30%ot is. Különböző típusú szikes talajok találhatók a Tiszántúl kiterjedt vidékein, valamint a Duna-Tisza közének alacsonyabban fekvő részein. Ezeken a talajokon a magas sótartalom, valamint a kedvezőtlen fizikai és vízgazdálkodási adottságok miatt az erdőtelepítés sikere sokszor igencsak elmarad a kívánt szinttől. A kiültetett csemeték évekig senyvednek, mielőtt növekedni kezdenek, vagy túl sem élik a kiültetés okozta stresszt. A NAIK ERTI Püspökladányi Kísérleti Állomás létrehozásának célja a szikes vagy mélyben sós területek fásítási kérdéseinek megoldása volt. Az elmúlt évtizedekben kialakultak és feltárásra kerültek a szikestermőhely-osztályozás módjai – elsősorban Magyar Pál, Tury Elemér és Tóth Béla munkássága nyomán –, a választható fafajok, a felhasználható technológiák. A szikes területek fásítása már hosszabb ideje foglalkoztatja hazánk erdészeti szakembereit. Megoldására a múltban is sok igyekezetet fordítottak, s ezek eredményeként több helyen találhatunk jól-rosszul sikerült sziki fásítást és erdősítést. A kérdés fokozott jelentőséggel merült fel a 2. világháborút követően, amikor is új területek beerdősítése, különösen pedig az erdőn kívüli fásítások gyakorlatában a munka sok szikes vidékre is kiterjedt.

 

Tavaszi belvíz sziki erdőállományban
Tavaszi belvíz sziki erdőállományban (Püspökladány, Farkassziget)

 

A céltudatos kísérletek, valamint a régebbi sziki fásításokban végzett kutatások eredményeképpen a szikfásítás alapvető problémái mára tisztázódtak. Mégis számtalan balsikerű erdősítés és fásítás arra vall, hogy az erdőtelepítők sok esetben nem veszik figyelembe akár a tervezéskor, akár a kivitelezésben ezeket az alapelveket. Mindenekelőtt meg kell szabni, hogy a szikfásítás milyen határig lehet üzemi és milyen határtól csak fásítási probléma. A szikesek erdősítése nemcsak a talaj só- és szódatartalmától függ, hanem lényeges befolyásuk van pl. a vízellátottsági viszonyoknak vagy a mélységbeli rétegződésnek is. Különösen szembetűnően tanulmányozható a vízellátottsági viszonyok hatása az ERTI Püspökladányi Kísérleti Állomásának területein, ahol nagyjából azonos só- és szódatartalom esetén is a mélyebb fekvésű, tavasszal rendszerint belvizes területeken szép állományok díszlenek, míg a magasabb, felületi vizeket nélkülöző, szárazabb tereprészeken az állomány megmaradása bizonytalan.

Mivel a szikes területeken a talajminőség mind felületi elosztásában, mind pedig rétegzettségben rendkívül változatos lehet, bármilyen jellegű sziki fásítási munkát feltétlenül gondos vizsgálatnak kell megelőznie. Ma már nem vitás, hogy okvetlenül el kell végezni a talajvizsgálatokat, és fel kell venni – ahol még megvannak – a növénytársulásokat. Egyidejűleg meg kell állapítani az egyéb befolyásoló körülményeket is, mint pl. a térszíni elhelyezkedés (hátasabb vagy mélyebb fekvés), a felületi vízellátottsági viszonyok (a kora tavaszi és a nyár eleji belvizek előfordulása) stb. Már jóval nagyobb gyakorlottságot kíván, de jó útbaigazító lehet szántott területeken a szántás színe, morzsalékossága vagy rögössége, nedves időben a felszín fénye, de természetesen elsősorban csak a feltalajra vonatkozóan. Szárazabb időjárás esetén hasznos útmutatást adhat a termesztett mezőgazdasági növények fejlődési állapota is, különösen pedig a kukoricáé, amely a talajminőség változását igen érzékenyen jelzi. Rendszerint már felszínes jelek, a termesztett vagy még fellelhető ősnövényzet alapján útmutatást kapunk, hogy valamely szikes területet érdemes-e beerdősíteni, a talajvizsgálat eredményei konkrét alátámasztást adnak, ezenfelül az alkalmazandó, megfelelő fafajok is nagy biztonsággal választhatóak meg.

 

Talajszelvény szikes talajon
Talajszelvény szikes talajon (Püspökladány, Farkassziget)

 

A szikes területek erdősávjainál és egyéb fásításainál a fafaj megválasztás tekintetében rendkívül fontos a szerepe a talaj vízháztartási tulajdonságainak. Sekélyebb termőrétegű, tehát olyan szikesen, ahol a veszélyes réteg nincs mélyen, kevés a gyökerek által felhasználható víz, hamar beállhat a gyökérzáródás esete. Ezért ilyen területeken óvatosan kell bánnunk a telepítési hálózattal, és különösen kérdéses az alsóbb szintek, így főleg a cserjék létjogosultsága. Ugyanis gyökérzáródás (teljes gyökérkonkurencia) esetén a cserjék rendszerint életképesebbeknek bizonyulnak, és a nagyobb transzspirációjú, tehát nagyobb vízigényű fő fafajok hamar csúcsszáradóak lehetnek.

Az ország területén hat, földrajzilag egymástól távol fekvő nagyobb homoki erdőgazdasági tájat és egy kisebb homoki tájrészletet lehet elhatárolni. Összes területük több mint 2 millió hektár. A hőmérsékleti szélsőség, a magas hőmérséklet károsan befolyásolhatja a homoki erdősítéseket. A növényi sejtek hőtűrése +50 oC, amelyet a nap tüzétől felmelegedett homok gyakran elér, sőt túl is lép. Ilyenkor a talaj felszínével érintkező kéreg- és háncsrészeken gyűrű alakú égési sebek keletkeznek. A szélsőséges értékeken kívül a hőmérséklet átlagértékei azok, amelyek megszabják az egyes homoki tájak termőhelyi értékét. Ezek egyúttal jellemzői is az adott erdőgazdasági tájnak. A domborzat megfigyelése, értékelése a homokitermőhely-feltárás egyik legfontosabb tennivalója. A termőhelyek a homokvonulatokon lépcsőzetesen egymás fölé épülnek, egymástól zonálisan elkülöníthetők. A változó magasságú homokdombokat, azok alakját a szél építette fel és alakította ki. A munkaképes szél elhordja a finom homokszemeket, ugráltatja a közepeseket, görgeti a durva szemeket. Ez a jelenség a defláció (szélerózió). Homokterületeink legfontosabb fafaja az akác, erdeifenyő, feketefenyő, cser, nemesnyárak. Az erdősítést megelőző talaj-előkészítés módja a genetikai talajtípustól, a terepadottságoktól, a talajvízszint mélységétől és a tuskók mennyiségétől függ.

 

Akácerdősítés humuszos homoktalajon
Akácerdősítés humuszos homoktalajon (Hajdúhadház)

 

Homokterületeinken ezért törekedni kell mindig a teljes és mély talaj-előkészítésre. Erdőfelújításban ennek előfeltétele a vágásterületek kituskózása és gyökértelenítése. A szántás mélysége min. 50 cm, de inkább 60-80 cm között legyen, ha ezzel talajhibás réteg nem kerül a felszínre. A homokmozgás és homokverés ellen élő szélfogók (erdősávok, védőállományok) telepítésével lehet védekezni. A homok felszíni mozgását a zöldtrágyázás is csökkenti.

A homokmozgás csökkentésével így szerves trágya is jut a talajba. Zöldtrágyaként savanyú homokra sárga csillagfürt, semleges pH-nál fehér csillagfürt, meszes homokra fehér somkóró való.

A Pannon Breeding kutatási program keretében a NAIK Erdészeti Tudományos Intézete által végzett kutatási munka célkitűzése olyan fafajok kiválasztása, genetikai anyaguk felszaporítása – szaporítóanyag-előállítása – és kísérleti törzsgyűjtemény létrehozása, amelyek alkalmasak ültetvényes gazdálkodási technológiák kialakítására, és amelyek jelentős toleranciával rendelkeznek a kedvezőtlen (szikes, szárazodó homoki) termőhelyi viszonyokkal szemben.

Ezenkívül igényeikben a hazai klímához alkalmazkodtak, emellett hazai, illetve idegenhonos eredetük miatt nemzetközi szinten is érdeklődésre tarthatnak számot a hazánkhoz hasonló ökológiai adottságokkal rendelkező régiókban.

 

Szerző: Dr. Keserű Zsolt tudományos osztályvezető • NAIK Erdészeti Tudományos Intézet, Ültetvényszerű fatermesztési osztály

agrár erdőfelújítás erdősítés erdőtelepítés fásítás homoktalajok mezőgazdaság naik PANNON BREEDING szikes terület vízellátottság zöldtrágyázás
f