Olyan száraz a tavasz, hogy beleőszülünk
Idén megvadultak a napraforgóárak, feledtetve a korábbi éveket. A várakozáshoz képest mégis csalódást hozott a betakarítási eredmény. Vajon hogyan látják a termelők a lezárult szezont, és mi az, amit másképp csinálnának jövőre? Egyikük elárulja, hogyan cselezi ki a száraz talajfelszínt anélkül, hogy a vetésmélységen változtatna.
Küzdelmesen indult, de jó lett a vége
Baranyában, Szentlászló térségében egy nagygazdaságban 172 hektáron termelték idén a napraforgót, jövőre pedig 175 hektárral terveznek. Évek óta kizárólag HO-hibridekkel dolgoznak a Syngenta palettájáról. „Experto, Talento és Gracia. Ezek imidazolinonra rezisztens hibridek, a Gracia már Clearfield Plus technológiájú” – tájékoztat a gazdálkodó. Az ilyen hibridek magas toleranciát mutatnak az imidazolinon hatóanyagú gyomirtókra, így bevethető bennük olyan „agresszívabb” felszívódású (adalékolt) permetszer is, amelyik a viaszos, szőrös vagy keskeny levelű gyomok ellen is hatékonyan működik. Ezek a hibridek nem rendelkeznek keresztrezisztenciával a szulfonil-karbamidra sem, ezért árvakelésük egyszerűbben irtható a táblából. Mindeközben a terméspotenciáljuk is javult a korábbi magas olajsavasokhoz képest. Szentlászlón megszokták a 4 tonnás átlagokat. Idén is ennyit ígértek a táblák, de aztán a kaszatok súlya kisebbet mutatott: 3,2 tonnás üzemi átlag lett a végeredmény. Ahogy a gazdaságvezető meséli, a tavaszi indulás nehéz volt. A magágy még nedves volt ugyan, így tartották a szokásos 4-5 centis mélységet és az 57 ezres tőszámot, de aztán a drótféreggel, a levéltetvekkel, a jégesővel, a nyulakkal és fácánokkal is gondjuk akadt. A nyúlra végül kilövést kértek a vadásztársaságtól. A térségben a két gombaölő szeres kezelés a bevett gyakorlat, ehhez Szentlászlón még lombtrágyák is társulnak. A betegségekkel nem is volt gond, de valahogy az év egésze nem tette lehetővé, hogy súlyos kaszatok képződjenek. Szerencsére bonifikáláskor minden paraméter kiválónak bizonyult. „Ritkán van ilyen: a tisztaságtól kezdve az olajtartalmon és olajsavon át a nedvességig minden jó lett. Annyi pluszt kaptam érte, mintha 4 tonnás termésem lett volna” – sorolja elégedetten a gazdálkodó, aki három hullámban értékesítette a magot: 120, 126 és 131 ezer forintos tonnánkénti alapáron is sikerült szerződést kötnie. Sem a vetésszerkezeten, sem a technológián nem változtat jövőre.
Hova került a kaszat? (fotó: Farkas Imre)
Mélyebbre tette a magot
Jász-Nagykun-Szolnok megyében 60 hektárról takarította be a napraforgót a megkérdezett gazda, és ő sem szeretne a területnagyságon változtatni jövőre. „8 hektár búza elvetésével sehogy sem boldogultam – ez a tervezett terület 5 százaléka nálam. Ennek a helyére tavasszal kukorica fog kerülni, nem napraforgó” – mondja. Egyébként a búza elvetése a környékbeliek körében nagyjából felerészben sikerült. A kunmadarasi termelő idén vetett először magas olajsavas hibridet. Bár ma már nincs akkora árkülönbség az LO és a HO fajták között, szerinte az 5–8 ezer forintos felár is bőven megéri, mivel tapasztalata szerint a magas olajsavas hibridek termőképessége az utóbbi években utolérte a sima linolsavasakét. „Idén fele-fele arányban vetettem őket, mindkettő 3,4 tonnás átlagot adott az átlagosan 20 aranykoronás földeken, úgyhogy jövőre már csak HO napraforgóm lesz” – bizonygatja.
A vetés körül három problémája is adódott idén. Az egyik a vízhiány volt. A gazdálkodó igyekezett kevés talajmunkával magágyat készíteni, és az optimálisnál kicsit mélyebbre, 6 centire tette a magot. Végül sikerült egyenletes kelést biztosítania. Aztán egy 5 hektáros táblarészben 70 százalékos kárt tettek a drótférgek. „Ezt le kellett gyomirtóznom, és felülvetettem. A későbbi kelés miatt nehéz volt aztán deszikkálni abban a táblában…” Harmadrészt négyleveles korban általános védekezést igényelt a levéltetű-invázió. A gyomirtást illetően az Express-szes technológiát preferálja, ahogy a környéken mások is. Az egyik elvetett hibrid a linolsavas P64LE25 volt, a másik a magas olajsavas P64HE133. A technológia a mezei acattal fertőzött régiókban nagyon népszerű, mivel ennek irtása az erőssége. A herbicidre hatleveles állapotig nem érzékeny az „Express-szes” napraforgó, így hosszan kelő gyomflóra mellett is biztonságos az állománykezelés. Idén a csapadékhiány miatt éppen ez volt a helyzet: a napraforgó még kis sem kelt, amikor az első libatopok már ott voltak. (Alapkezelés egyébként nincs a kunmadarasi gazdaságban, és általában is kevesen hajlanak rá.) Gombaölőzés egyszer van a gazdaságban, csillagbimbós állapotban – ebben az országrészben ez elég szokott lenni. Szerencse, hogy az időnként nagy mennyiségben hulló nyári eső a napraforgó szempontjából jó ütemben érkezett, így gombás betegségek nem léptek fel idén. „Itt nincsen repce, a napraforgó 3-4 évente követi önmagát, pedig 7-8 növény forog a területen. Amit bánok, hogy gyorsan el kellett adnom, mert csak egy növényt tudok tárolni, és az nem a napraforgó. Azonnal elvitték, a későbbi 130 ezerhez képest nyomott áron. De nem panaszkodom, sokkal jobb év volt ez, mint a tavalyi.”
Ahol a napraforgó rizikós növény
Győr-Moson-Sopronban sokkal kisebbek a gazdaságméretek, és általában az időjárás sem kedvez a napraforgónak. Hiába a rábaközi, tápanyagdús hordalékföld, foltokban ittott homokos, kavicsos a talaj, a szél nonstop fúj, az eső pedig sosem akkor jön, amikor kellene. Különösen idén nem. „Az aszályban 40 napig húzódott a kelés, ez aztán meg is pecsételte a napraforgó sorsát. A környékben mindenkinek 18–26 mázsája lett, az enyém is 23 mázsa volt” – meséli egy beledi termelő, aki 37 hektáron vágta a sajátját, és még kétszer ennyin másokét. Ez a napraforgó-terület itt teljesen átlagosnak mondható, a termésátlag azonban kritikán aluli, 20-30 százalékkal rosszabb, mint tavaly volt. A kezdeti kelési gondokon kívül a termelő a rossz időpontokban érkező csapadékkal magyarázza a dolgot. „Utólag azt mondom, ha egy centivel mélyebbre rakom a magot, gyorsabb, egyenletesebb lett volna a kelés, és talán minden másképp alakul. Az aszály ellenére folyamatosan keltek a gyomnövények, de ezekkel az Express-szes technológia miatt boldogulni tudtam. Megosztva kétszer 20 grammot szórtam ki rájuk.
Porzik a föld vetéskor (fotó: Farkas Imre)
Kártevőkkel és gombákkal idén nem volt problémám. Egyébként csak egyszer, csillagbimbós állapotban szoktam permetezni, ekkor bórt is kap a növény. A tőszám 62 ezer volt, ezzel jellemzően 15 centis, jól termékenyülő tányérok fejlődnek, megfelelő beltartalommal. Habitusra most is jól nézett ki az állomány, aztán kiderült, hogy mégiscsak sok a léha szem, és a minőség is a határt súrolta, nem kaptam bonifikációs felárat. Sajnos a termés háromnegyedét lekötöttem 108 ezer forintra, annyira megörültem az ajánlatnak a tavalyi év után. A maradék már 134 ezerért ment el. A magas olajsavasért ennél kevesebbet kaptam. Nem is vetek jövőre.” A 37 hektárt három hibriddel fedte le a beledi termelő: a már említett P64LE25 és a P64HE133 mellett az Express-szes Caussade hibrid (CSF 18903 SU) került a földbe. Az átlagtermést tekintve nem tapasztalt nagyobb különbséget a fajták között, mint ami a talajviszonyokban kódolva volt. A napraforgó ebben a gazdaságban ötévente követi önmagát, közben egyszer repce is kerül a táblába. A búzát és az árpát sikerült rendben elvetni, a napraforgó a kukoricát követve ugyanakkora területen lesz elvetve, mint idén.
Mélyebbre is, meg nem is – itt a megoldás?
Borsod megyében viszont sokan kedvelik a napraforgót. Normál évjáratban éppen annyi csapadék esik itt, amennyi mellett növény-egészségügyi gondok még nem merülnek fel, és takaros, nagy táblákban vethető a növény. Egy sóstófalvai gazdaságban idén 60 hektárról takarították be a linolsavas hibridet, az átlagtermés 34 mázsa volt, ami itt átlagosnak mondható. „A termés felét 110 ezerért örömmel lekötöttem, aztán szeptemberben 130 ezerért tudtam eladni a másik felét. Erre senki nem számított” – mondja a megkérdezett termelő. Bónusz ugyan nem járt a minőségért, ehhez rosszkor jött a nyári csapadék, de ilyen árak mellett ezt sem bánta. Ebben a gazdaságban négyévente kerül vissza a napraforgó ugyanabba a táblába, de az azonos betegségek szempontjából kritikus repce olykor bele-belecsúszik ebbe a négy évbe. A fómát és a fehérpenészes rothadást az ideihez hasonló években a két permetezéssel mégis meg tudják fogni. Idén a levéltetvekkel sem volt gond, a drótféreg nem jellemző kártevő a térségben, nyulak és őzek szintén nem háborgatják a fejlődő állományt.
Rögterelő a Monosem gépen (fotó: Farkas Imre)
A gazdaság területe domborzat és földminőség terén is változatos, 14–32 aranykoronás területrészek vannak, átlagosan 20 aranykoronás a föld. Jó a szerkezete, az idei nagy esők sem álltak meg rajta. Nagyobb gondot okozott a víz hiánya tavasszal. „Első és legfontosabb a vízmegőrző talajművelés, de idén tavasszal így is száraz volt a talajfelszín vetéskor. A Monosem gépeken a vetőkocsik előtt egy rögterelő működtethető, amit arra is lehet használni, hogy egy kicsit mélyebben járatva a felső egy-két centi száraz földréteget félretolja a csoroszlyák előtt. Így a mag elérheti a nedves talajt, mégsem kerül mélyebbre az optimális 4-5 centinél. A vontatott kelést mindenképpen el kell kerülni, mert nehezíti az összes későbbi növényvédelmi kezelés időzítését. Egészen a betakarításig érezhető a heterogén fejlődés hatása, így az állományszárítás hatékonyságára is kihat. Nagyon remélem, hogy a Reglone egy ideig még megkapja az eseti engedélyt, különben ilyen tavaszok mellett beleőszülünk a betakarításba…”Sóstófalván egy Syngenta-hibrid a kedvenc, a Diamantis, ami az NK Kondi Clearfield változata. Középérésű, robusztus megjelenésű napraforgó. Jövőre Clearfield Plus-os technológiát szeretne kipróbálni a Borsod megyei gazdálkodó; a Neostarra gondolt. Arra a kérdésre, hogy a magas árak hatással lesznek-e a tavasszal elvetett napraforgó mennyiségére, ezt a választ kapjuk: „A drágulás minden terményre igaz volt idén, nem ez fogja befolyásolni a vetésszerkezetet, hanem az, hogy Borsodban csak a búza 50-60 százaléka került földbe. Itt márciusban nem lehet vetni, de áprilisban már elindulhat a szója, napraforgó, kukorica kihelyezése. Nálunk mindhárom növényt szeretik a gazdák, de mivel az első kettő nem következhet önmaga után, a legtöbben a kukoricát kell hogy válasszák jövőre. Én is így teszek.”
SZERZŐ: GÖNCZI KRISZTINA
