A peszticidártalmak megelőzése
E sorozat célja megismertetni az olvasót a mezőgazdasági munka során feltárt környezeti és egészségi kockázatokkal, a lakosság és a munkavállalók egészségvédelmének kérdéseivel.
A peszticidek ártalmai – amint ez a korábbi cikkekből kiderült – a környezetet közvetlenül és közvetve is veszélyeztethetik. Ezért a növényvédő szerek és irtószerek káros hatásainak megelőzése igen fontos feladat. Az ilyen jellegű veszély a gyakorlatban igen sok tényezőtől függ. Általában hibák, mulasztások sorozata, könnyelműség és vigyázatlanság okozza az ártalmakat. A peszticideket alkalmazó szakembereknek arra kell törekedniük, hogy a felhasznált szer ne szennyezhesse a környezetet, és ezen az úton vagy közvetlenül ne juthasson be az emberi és állati szervezetbe, illetve az elkerülhetetlenül bejutó mennyiségek a tűrés határán belül legyenek (határérték alatti mennyiségek).
A veszély pontos ismerete a megelőzés egyik legfontosabb feltétele! A nagyobb veszélyt a nagyobb hozzáértés, a szakszerű munka és a munkavédelmi és óvó rendszabályok betartása ellensúlyozza.
A peszticidek többsége a gyanútlan, minden után érdeklődő, mindennel játszó, mindent megkóstoló gyermekre és a tájékozatlan felnőttre is veszélyt jelent. A legtöbb baleset forrása a helytelen tárolás és az elcserélődés. Balesetet okozhatnak azonban a felhasználás utáni maradékanyagok, az elcsepegtetett, szétszóródott szerek, a nem tökéletesen kiürített tartályban visszamaradt anyagok is. A felügyelet ezért ki kell hogy terjedjen a készítményekre, a hígításokra, a szerrel szennyeződött tárgyakra, a kezelt felületekre, a szerek hulladékaira, illetve a felhasználásra nem kerülő maradványokra is.
A szabálytalanul tárolt vagy megfelelő ellenőrzés nélkül felhasznált mérgező peszticidek alkalmat adnak arra, hogy azokat illetéktelenek eltulajdonítsák, és meggondolatlanságból vagy előre megfontolt szándékkal öngyilkosságra/gyilkosságra vagy állatok megmérgezésére felhasználják.
A szabadban a védekezést úgy kell végrehajtani, hogy az ne okozza a hasznos élő szervezetek (méhek, háziállatok, vadak) pusztulását. Fontos, hogy virágzó növényeket nem szabad a méhekre veszélyes szerekkel kezelni. A hasznos háziállatok védelméről a peszticidekkel dogozónak kell gondoskodnia. A háziállatokat a kezelt területtől távol kell tartani vagy el kell távolítani. Az irtások időpontját az érdekeltekkel időben közölni kell, hogy a szükséges intézkedéseket megtehessék. A vizek káros szennyezésének elkerülése érdekében azokat védeni kell minden olyan peszticidbehatástól, amely fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságukat, természetes minőségüket, öntisztuló képességüket hátrányosan megváltoztatná. A talajon vagy a talajban peszticideket elhelyezni csak oly módon és mennyiségben szabad, hogy a felszín alatti vizek ne szennyeződhessenek.
Az élővizek és a halállomány védelme érdekében peszticidet, annak fel nem használt maradékát, azzal szennyezett hulladékot vagy csomagolóburkolatot halastóba, tavak, folyók, patakok, víztárolók vizébe szórni nem szabad. Szúnyog-tenyészőhelyek (pocsolyák, belvizek, ártéri vízgyülemek) vegyszeres kezelését, szúnyoglárvák irtása céljából úgy kell végezni, hogy a környezet ennek következtében veszélyes mértékben ne szennyeződjék, a hasznos növényzet és állatvilág kárt ne szenvedjen.
A veszély pontos ismerete a megelőzés egyik legfontosabb feltétele!
A peszticidgyártás hulladékai sem vezethetők be közvetlenül a vízrezervoárokba. Olyan kezelést kell alkalmazni, hogy a toxicitásuk az élővizeket és a vízi szervezeteket nem veszélyeztető szintre csökkenjen (kémiai vagy biológiai folyamatok, ülepítő medencék stb.).
A peszticidek eltávolítása a vizekből az adott szertől függően különböző. Általában sokkal nehezebb eltávolítani a folyamatos szennyezés következtében megjelenő alacsony koncentrációjú peszticideket, mint a közvetlen kezelés vagy baleset következtében bekerülő magas szintűeket. Az időszakos nagy koncentrációk elfogadható mértékűre csökkenthetők a víztisztítási eljárásokkal. Ugyanakkor az alacsony szintű, hosszú ideig tartó kontamináció eltávolítása bonyolult feladat.
Magas és alacsony koncentrációk esetében is hatásos az aktivált szénnel történő adszorbció.
A diklórfenoxi-ecetsav (2,4-D) általános növényvédő szer, kétszikű gyomok ellen a legszélesebb körben használt gyomirtó szer a világon. A második világháború után a szer használata gyorsan terjedt. Számos regisztrált herbicid tartalmazza hatóanyagaként e vegyületet. A 2,4-D-t használják gabonafélék, valamint esetenként kukorica és cirok, kaszálók, legelők és egyéb gyepek, köz- és vasutak mentén gyomok és bozótok, tűlevelű ültetvények gyomirtására, egyes akvakultúrákban a vízi vegetáció visszaszorítására.
Az aktivált szén a legjobb a gyakori 2,4-D-szennyezés vízből való eltávolítására is. Nem távolítja el viszont a klóros vagy nátrium-permanganátos oxidáció vagy a vas-szulfáttal vagy alumíniumsókkal történő koaguláció.
SZERZŐ: DR. LEGOZA JÓZSEF NY. MEGYEI TISZTIFŐORVOS-HELYETTES, EGYETEMI DOCENS
