Majdnem feledésbe merült, pedig igen egészséges az alakor

Már az őskorban is ismerték, az ókorban pedig az emberiség alapélelmiszer-ellátását biztosította az alakor búza. A 19. században jobbára megfeledkeztek a gabonafajtáról, azonban a kétezres évek óta itthon több fajtajelöltet nemesítettek, azóta ismét elérhető az élelmiszeriparban.

Az alakor vagy egyszemű búza mintegy 10 ezer évvel ezelőtt már jelen volt Kis-Ázsiában, s Dél-Törökországból került Európába. A kutatások szerint Ötzi, a jégember is fogyasztotta, egyebek közt utolsó vacsoráján: az 1991-ben talált újkőkorszaki vadász köpenyzsebének redőiben néhány szem alakor volt.

Braun Tibor, az ELTE Kémiai Kutatóintézetének kutatóvegyésze, az MTA doktora 2016-os gasztronómiai nyomozásában kitér arra is, hogy a tudósok alakorlisztből készült kezdetleges kenyérmaradványt mutattak ki a test vizsgálatakor. Akkor az alakort még kövek és szikladarabok közt őrölték.

10 éve, amikor a Budapesti Történeti Múzeum szakemberei egy 4500 éves települést tártak fel, a tároló- és hulladékgödrökből előkerült leletanyag alapján azt is megállapították, hogy a helyi lakosság az állattenyésztésen túl főként alakor és tönkebúza termesztésével foglalkozott. A nagymúltú növény termesztése a nagyüzemi gazdálkodással szorult vissza. Mai ismeretünk az alakorról annak köszönhető, hogy bizonyos népcsoportok ragaszkodtak a termesztéséhez.

Magyarországon modern alakor búzafajtákat először a néhány évvel ezelőtt elhunyt Dr. Kovács Géza irányításával a martonvásári MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának egy csoportja nemesített. Az eredeti cél volt, hogy olyan gabonát nemesítsenek, mely biokatív anyagokat termel, és alkalmazkodik a gazdálkodási mód adta feltételekhez. A lehetséges fajták közül az alakor mellett döntöttek, amiből a hazai génbankok nagymennyiséget őriztek, valamint az ország néhány pontján kis területeken, de termesztették is a növényt.

A többéves kísérlet eredményével a szakemberek elégedettek voltak: az apró szemű alakor rendkívül jó termőképességű, fehérjetartalma meghaladja az őszi búzáét. A célkitűzés, hogy a nemesített növény bioaktív tartalma magasabb legyen szokványos gabonafélékéhez képest, megvalósult. Míg a búzafélékben csak kismennyiségben található zsíroldható antioxidáns, addig az alakorban lényegesen magasabb pro-A vitamint (lutein) és E-vitamint (tokolok) mutattak ki, mint a kontroll őszi búzában. Az étkezési búzához viszonyítva alacsonyabb glutén-tartalmú, amiből mindössze 20 százalék található az alakorban. Ugyanakkor nincs benne alfa-gliadin, ami az emésztési problémákért felelős.

Miután az Mv Alkor (előzőleg MvGB 4 fajtajelölt) fajtaminősítést kapott, 2008-ban elkezdődött a vetőmag szaporítása. A gazdálkodók rövid idő alatt megkedvelték, mert biotermesztésre alkalmas, ugyanis sokkal igénytelenebb, mint az őszi búza: kevésbé érzékeny a talajra, éghajlatra, immunis a legtöbb ismert gombabetegséggel szemben. Bokrosodása kiemelkedően magas, a szárbaindulást követően meggátolja a gyomok kelését és fejlődését, ami jelentős költségcsökkentő tényező a termesztés során. Gyengébb talajon is jó termést ad, így műtrágyázni sem kell. 2011-ben elkészült az első alakor sör is a szarvasi Ben-Adoim sörfőzdében, olvasható az ökoroom oldalán (Felhasznált tanulmány: Kovács Géza, Az alakor ökológiai nemesítése és termesztése, Biokultúra, 2009).

Akik házimalomban őrölnek alakort kihangsúlyozzák, hogy egészen más a textúrája, mint a többi gabonáé. Lágyabb, az illata sajátos, édeskés, akárcsak az alakorból készült tésztáké, kenyereké és péksüteményeké.

 

 

fehérjetartalom mezőgazdaság termőképesség