A „Szedj te is Angliának” toborzókampány ellenére még mindig 40 ezer dolgozó hiányzik a mezőgazdaságból Nagy-Britanniában a betakarítási munkákhoz. A szedéstől kezdve a csomagolásig mindenféle munkához keresik az embereket. Kevés a szakképzett traktoros és targoncavezető is. A toborzókampány oldalát eddig több mint 100 ezren látogatták meg, a munkaközvetítők is erre az oldalra irányítják az állásukat vesztett embereket, mégis az áprilisi adatok szerint a kampánymunkákban résztvevők mindössze 25-30 százaléka brit állampolgár. A többiek olyan idénymunkások, akik jellemzően „kint ragadtak” a határok lezárásakor.
Pillanatnyilag Nagy-Britannia – és ugyanez a hír Németországból is – úgy várja vissza a külföldi vendégmunkásokat, hogy előbb egy kéthetes, fizetett karanténnak kell alávetniük magukat. Csakhogy azok, akik a járvány eszkalálódása előtt haza tudtak menni, most a világ minden kincséért sem mennének vissza külföldre. Sokan a többéves munkaviszonyuk révén 60-80 százalékos munkabért élvezhetnek otthon, családjuk körében, munka nélkül. Az ingyen pénz kelet-európai viszonylatban jellemzően meghaladja a magyar, lengyel, vagy román átlagfizetéseket. Németországban április végén már 10,1 millió embert tartottak nyilván ebben az állam által finanszírozott, inaktív státusban. Ez elképesztő terhet ró az államra. Aki nem részesül ilyen juttatásban, az is ezerszer átgondolja, hogy útnak induljon-e. A kéthetes karantén nem tréfadolog egy idegen országban, és még csak ezután kezdődik a legalább négyhetes munka.
Közvetlen szomszédunkkal, Ausztriával más a helyzet. Május elsejétől lehetővé vált, hogy karantén nélkül lépjenek osztrák és magyar állampolgárok a másik ország területére, ha olyan cégek alkalmazottai, amelyek egymással üzleti kapcsolatban állnak, ideértve a napi ingázókat is. Az egyéb üzleti látogatásokat még mindig csak a karantén terhe mellett lehetne megtenni.
