„Öreganyám sparhelt mellett kukoricát morzsol, A két csutka tánca közben barázdákat horzsol, Hullik a sok sárga gyöngyszem, lesz egy véka tengeri, S ami huncut mellépotyog, a kendermagos felszedi.” Várfalvy Emőke – Kukoricázó című verse.
Még én is élénken emlékszem a kukorica morzsolására nagymamám egykori kis falusi házának tornácán. A „padon” szárította, dúdolva morzsolta, és örömmel darálta. Nem véletlenül. Saját kis állatai részére készítette a takarmányt, mert mint minden nagymama, szerette jólétben tartani a körülötte lévőket, legyen szó családtagról vagy jószágokról.
Persze ő maga nem sokat tudott a kukoricabogár fertőzéséről, annak kártételéről. Néhanapján mondogatta, hogy most bizony nem jó a termés, máskor pedig igen jó termést arattak a férfiak. Sosem indokolta, nem volt szükséges. Az én generációm már keresi az okokat és az okozati összefüggéseket, valamint a választ a miért? és a hogyan? kérdésekre.
A 21. századi kukoricatermesztés egyik legnagyobb problémája a ’90-es években behurcolt amerikai kukoricabogár (Diabrotica Virgifera) megjelenése, elszaporodása és kártétele. Ma Magyarországon már kivétel nélkül mindenhol találkozhatunk vele, annak ellenére, hogy kezdetben csak a déli megyékben mutatkozott.
Ez a veszélyes kártevő komoly gazdasági károkat okoz, és jelenleg az ellene folytatott inszekticid védekezés költségei országos szinten több száz millió forintot emésztenek fel évente. A védekezés mégsem teljes. De miért ne lehetne az?
A fő kártevő a lárva, de ugyanolyan komoly károkat okozhat az imágó is. A termésveszteség esetenként elérheti a 10-90%-ot is. Nem ritka az úgynevezett „hattyúnyak” vagy más néven „lúdnyak” állapot.
A rovar lárvái a kukoricanövények gyökerein táplálkoznak, és a növények kidőlését, az előbb említett „hattyúnyak” tünet kialakulását okozzák, ami extrém esetben akár teljes termésveszteséggel járhat. A lárvák csak a kukorica gyökerén képesek megfelelően kifejlődni, a gyökérzeten a tő felé haladva előbb aknáznak, majd a felszínen hámoznak, végül teljesen lerágják a gyökereket.
Ez okozhatja akár a tábla ledőlését, extrém esetben a teljes termésveszteséget és vele a szinte mérhetetlen gazdasági károkat. Manapság a rovar elleni védekezést elsősorban a vetésváltásra és rovarölő szeres talajfertőtlenítésre alapozzák. A kukorica vetésszerkezetben elfoglalt jelentős helye miatt a teljes vetésváltás megoldhatatlan.
Mivel a lárvák több termesztett kultúrnövény és gyomnövény gyökérzetét fogyaszthatják létfenntartó táplálékként, a rovar tarlókon, egyéb állományban való tojásrakása miatt ezek a módszerek nem is jelentenek kielégítő, teljes körű védelmet.
A jelenleg alkalmazott védekezés a következőkből áll
- vetésváltás
- vetőmagcsávázás
- talajfertőtlenítés
- állománypermetezés
Lehetséges védekezési módszerként felmerült az elmúlt években az irányított mikrobiológiai technológia alkalmazása komplex széles spektrumú mikrobiológiai készítménnyel. Érdekes összefüggés figyelhető meg a kártétel mérete és a csapadék (víz) mennyisége között.
Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a növénytermesztésben egyre inkább előtérbe kerül a víz, mint limitáló tényező, amely a hiányával tovább rontja a termesztési feltételeket. A szárazabb években a kukoricabogár kártétele egyenes arányban megnő, mivel a növény nem képes a fokozottabb gyökérnövekedésre, így a kukoricabogár lárvakártételének ellensúlyozására sem.
A nagyobb mennyiségű gyökérzet intenzívebb víz- és tápanyagfelvételre képes, ezáltal jelentős előnyt biztosíthat a rovar kártételével szemben. A természetőrző gazdálkodás részeként a mikrobiológiai technológia sosem az élet elpusztítását célozza meg, így ez esetben sem az a cél, hogy a kukoricabogarat vagy annak a lárváit elpusztítsuk, sokkal inkább az a cél, hogy a kultúrnövényünket erősítsük meg annyira, hogy ellenálljon egy ilyen „támadásnak”.
Évszázados múltra tekint vissza a klasszikus értelemben vett biológiai növényvédelem. Azóta lehetőségei, technológiái, módszerei, szemlélete hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Ma már a biológiai növényvédelem majdnem minden problémára képes választ adni és reagálni.
A 20. század második felében a kémiai, vegyszeres növényvédelem egyértelmű dominanciája és látványos kezdeti sikerei háttérbe szorították a biológiai növényvédelmi módszereket. Az előbbiek alkalmazása sokkal egyszerűbb volt, állami támogatottságot élveztek. Az utóbbi Magyarországon a 80-as években sajnos megmaradt a kutatási szférában és a biotermesztők szolgálatában.
Jelentősebb kiugrást a zöldségtermesztők részéről lehetett tapasztalni, ott is leginkább a hajtatott zöldségtermesztésben, mivel ott a környezetet viszonylag könnyű volt befolyásolni és meghatározni. A biológiai növényvédelemmel szemben felhozott és napjainkban is fel-felbukkanó ellenérvek számos ellentmondást tartalmaznak.
Egyrészt, hogy a biológiai növényvédelem a szegény ember növényvédelme. „Amatőr környezetvédők is felkarolták, mint a vegyszeres védekezéssel szemben felmutatható alternatívát, ennélfogva sok túlzó megállapítás, indokolatlan várakozás kísérte ezt az egyébként izgalmas és ígéretes irányzatot.” (Hornok, 1998).
Másrészt azt állították, hogy a hasznos élő szervezetek tömegtenyésztése, kijuttatása költséges, és a nagyobb élőmunkaigény drágává teszi a növényvédelmet. Ma a technikai újításoknak köszönhetően ez nem igaz.
A biológiai növényvédelem az utóbbi években, talán mondhatni egy-két évtizede tapasztalható előretörését azonban nem a fentebb említett ellentmondások teremtették meg, hanem több egymástól függetlenül jelentkező tényező együttes hatása „hozta nyerő helyzetbe” a biológiai eredetű növényvédelmi célú organizmusok, anyagok és eljárások egyre bővülő használatát.
Az effektív mikroorganizmusok egy talajjavító és növénytápláló mikrobiológiai oltóanyagot jelentenek.
Ma már a biológiai növényvédelem majdnem minden problémára képesválaszt adni és reagálni
A szárazabb években a kukoricabogár kártétele egyenes arányban megnő
Lehetséges védekezési módszerként felmerült az elmúlt években az irányított mikrobiológiai technológia alkalmazása
Ez az általunk ismert legszélesebb spektrumú készítmény, amely egyaránt tartalmaz aerob és anaerob szervezeteket, valamint baktérium- és gombatörzseket. E miatt a széles fajspektrum miatt szélsőséges körülmények között is jól működik. Kiválóan alkalmas magágy-előkészítésre, növénytáplálásra, állománykezelésre, a tarló- és szármaradványok lebontására, trágya-, komposztkezelésre, a talajélet javítására. A sokféle – egymástól igen eltérő működésű – mikroorganizmus jóval több ponton képes bekapcsolódni más anyagcsereutakba, így tartósabb és mélyebb hatást eredményez, mint az eddigi egyszerű talajból izolált baktériumkészítmények.
Tapasztalatok megerősítették az elméleti specifikációkat, a termék felhasználói tapasztalják a talaj szerkezetének fizikai és kémiai átalakulását, a talaj biológiai fázisának (az edafon életének) fokozódását. A komplex mikrobiológiai készítmény a fonalgombák tapadása, telepkialakítása eredményeként nem távolodik el a gyökérzónából (illetve a gyökér és szármaradványoktól), megköti a baktériumokat, a vizet és a szerves-szervetlen sókat, így homokos talajok esetén is eredményesen alkalmazható.
A kötött talajok morzsalékossá alakításával segíti annak vízháztartását egyensúlyba hozni.
A kukorica gyökértömeg-növekedése kísérleti eredmények alapján (de szemmel láthatóan is) akár másfélszeres is lehet az inszekticides kontrollhoz képest. Ez a mennyiségű gyökérfelület sokkal nagyobb arányú kártételnek ellenáll – relatív –termésveszteség nélkül.
A gyökérkártétel nem éri el a gazdasági kártételi küszöbértéket, sőt a vizsgált minták átlagában még csökkentette is a kártételt, a talajfertőtlenítéshez képest is.
Az eddig alkalmazott védekezési módszerek számokban kifejezve (a táblázat saját piackutatási eredményeken alapul)
Az eddig alkalmazott védekezési módszerek számokban kifejezve
Az eddig alkalmazott inszekticid és talajfertőtlenítő szer felhasználásának összehasonlítása 3 év alatt
Mint minden növényvédelmi eljárás, így a biológiai is csupán egy, de lényegesrésze az adott növénytermesztési módnak
Az úgynevezett effektív mikroorganizmusokat tartalmazó komplex mikrobiológiai készítmény rendszeres alkalmazása esetén a fenti szermennyiségek és költségvonzatuk csökkenthető, miközben a kukoricabogár lárvájának gazdasági kártétele szintén csökken. Mint minden növényvédelmi eljárás, így a biológiai is csupán egy, de lényeges része az adott növénytermesztési módnak.
Napjainkban megkülönböztetünk hagyományos, integrált és biológiai termesztési – vagy röviden megfogalmazva – mezőgazdasági módszereket. A hagyományos vagy nagyüzemi termelési módszerek alatt valójában még a 70-es évek elején (azaz lassan 50 éve!) létrehozott, egy-egy növénykultúrára vagy növénycsoportra épülő, ún. iparszerű termelési rendszereket értjük (pl. a bábolnai IKR=Iparszerű Kukoricatermesztési Rendszer).
Az integrált termesztés célja az alacsonyabb költségek melletti maximális hozamok elérése úgy, hogy felhasználja a biotóp természetes szabályozóelemeit is. Tehát peszticidet ott, akkor, olyat és annyit, amennyi feltétlenül szükséges. Természetesen ez sem vadonatúj szemléletmód.
A fenti említett megállapítások és kísérletek részét képezik Magyar Nikolett „Mikrobiológiai készítmények hatása a mezőgazdasági termelésre, felhasználásuk szükségszerűsége napjainkban” szakdolgozatának. (SZIE, 2013)
SZERZŐ: SIPOS NIKOLETT
