A kukorica-, a napraforgó- és a szójatermesztés kockázatait elemezték a Debreceni Egyetem Növénytudományi Intézetének 22. éve megtartott tanácskozásán. A rendezvényen a térség gazdálkodói az ökológiai tényezők hatásait nemcsak elméletben, de a gyakorlatban is megismerhették.
A kukorica termésátlaga évjáratonként akár 2,5 tonna különbséget is mutat
A Debreceni Egyetem MÉK Növénytudományi Intézete a látóképi kísérleti telephelyén több mint 35 éve végez kukorica- s több mint 30 éve napraforgó-tartamkísérleteket. Ezek egészültek ki az elmúlt 5 évben folytatott szójakísérletek eredményeivel is – tájékoztatta a résztvevőket köszöntőjében Dr. Bánáti Diána egyetemi tanár, a kar dékánja.
A kukorica hazai termésátlaga az elmúlt két évtizedben folyamatosan emelkedik, viszont évjáratonként akár 2-2,5 tonna különbséget is tapasztalhatunk – mondta Dr. Futó Zoltán, a Szent István Egyetem Tessedik Campusának dékánja. Ennek okai közül kiemelkedik az évjárati és a környezeti tényezőknek való kitettség. A nagymértékű termésátlag-ingadozást ökológiai hatások (klímaváltozás, aszály és öntözés), valamint a talajtulajdonságok romlása (nem megfelelő talajművelés, szervesanyag-gazdálkodás elhanyagolása miatt csökkenő humusztartalom) is okozza.
Az okok között szerepel még a széles fajtaválasztékból a gyakran nem megfelelő biológiai értékű vetőmag alkalmazása. Jellemző a szélsőséges gabonacentrikus vetésszerkezet, a vetéstechnológiai és növényvédelmi hibák és a nem okszerű tápanyag-gazdálkodás is.
A nemesítés előrehaladtával a napraforgóhibridek érzékenyebbé válhatnak
Izrael a 2009. évben elért 5,2 t/ha napraforgó-termésátlagát 2018-ra 7,1 t/ha-ra növelte üzemi méretben, ami jól tükrözi a növényben rejlő potenciált. A napraforgó-termesztés során is fontos a megfelelő termőhelyválasztás. A kockázatok közül a klímaváltozás hatásai mellett a napraforgó esetében is kiemelendő a biológiai alapok és az agrotechnikai beavatkozások jelentősége, valamint a változékony időjárás és talaj – hangsúlyozta Dr. Pepó Péter egyetemi tanár, a Debreceni Egyetem MÉK Növénytudományi Intézet intézetigazgatója. Habár a napraforgó adaptációs képessége jó, a nemesítés előrehaladtával a nagyobb termőképességű hibridek már érzékenyebbé válnak.
5 tonnát meghaladó eredmény a szójakísérletekben A Látóképen 2017 óta végzett szója fajta- és öntözési kísérletek eredményeiről Dr. Ábrahám Éva Babett, a Debreceni Egyetem MÉK Növénytudományi Intézet adjunktusa számolt be. A szója ökológiai érzékenysége nagy: a legjobb minőségű talajokat kedveli, magas a csapadék- és a relatívpáratartalom-igénye, ennek megfelelően leginkább az ország nyugati, dél-nyugati területein és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében termesztik. Hajdú-Bihar megyében 1 000 hektár alatt van a termőterülete, de a termésátlag itt is megközelíti az országost.
A tapasztalatokat a vendégek az egyetem Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepén ismerhették meg
A virágzáskori, júniusi csapadékellátottság a fehérjetartalom alakulására kedvező hatású, azonban a szója fehérjetartalmát az érés idejében fellépő bőséges csapadékellátottság vagy öntözés általában csökkenti. Kedvezőtlen a fehérjetartalom alakulására az érés utolsó szakaszában a magas relatív páratartalom. Érés idején a hőmérséklet növekedése viszont kedvez a fehérjetartalom alakulásának. A nyári (júniusi, júliusi) csapadékmennyiség növekedésével az olajtartalom kismértékben csökkenhet. Az augusztusi magas hőmérséklet és szárazság a termésmennyiségen túlmenően a minőségre is kedvezőtlen hatású.
Ábrahám Éva Babett arról is beszámolt, hogy kísérleteik során a 2018-as volt a legkedvezőbb évjárat, amikor több fajtánál értek el hektáronként 5 tonnát is meghaladó eredményt.
A kukorica-, napraforgó- és szójakísérletek új növényvédelmi technológiáit a gazdálkodók a gyakorlati bemutatón, az egyetem Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telepén is megtekinthették.
