Az őszi árpa ősi kultúrnövényünk: i.e. 8000-7000 között már termesztették. Az ókorban a legelterjedtebb termesztett gabonaféle volt. Kiváló alkalmazkodóképességgel rendelkezik, ezért a gyengébb termőhelyeket is jól hasznosítja.

Ez a tulajdonsága különösen fontossá válik száraz területeken, alacsony termékenységű talajokon vagy rövid tenyészidő esetén. Korai betakarítása miatt aszályra hajlamos területeken az őszi búzánál biztonságosabb termést ad. A talaj minőségére is kevésbé érzékeny, mint a búza. Gyenge termőhelyen termesztve a búzánál nagyobb termést képes adni. Jellemzően a búzánál vagy kukoricánál kevesebb figyelmet, törődést kap a termesztés során. Munkaszervezés szempontjából előnyös, hogy termesztésével a nyári és őszi munkacsúcsok széthúzhatók.

A termesztett árpa nagy változatosságot mutat, igen eltérő éghajlati adottságú területeken is termesztik a világ minden földrészén. A FAO statisztikája szerint az árpa (őszi+tavaszi) termőterülete mintegy 46-50 millió hektár a világon (2017-ben 47 millió ha), 3 t/ha körüli termésátlaggal (1. ábra).

Kiváló alkalmazkodóképességgel rendelkezik, ezért a gyengébb termőhelyeket is jól hasznosítja

1. ábra. A legnagyobb árpatermesztő országok vetésterülete (2017, FAOSTAT)

A terméseredmény országonként nagy eltéréseket mutat, aminek oka részben a termőhelyi adottságokban keresendő, de a termesztési technológiában, az inputok felhasználásában is jelentős különbségek vannak (2. ábra). Az intenzív technológiát alkalmazó országokban a termésátlag meghaladja a 6 tonnát hektáronként.

A hazánkban megtermelt ősziárpa-mennyiség legnagyobb része abraktakarmányként hasznosul, de kisebb arányban étkezési és ipari célra is használjuk. Takarmányértéke jó, ízletessége miatt az állatok szeretik, nagy nyersrost- és vitamintartalma, illetve a fehérje előnyös aminosav-összetétele miatt a sertés- és baromfitenyésztésben nélkülözhetetlen. A kukoricával jól kiegészítik egymást. A termés fehérjetartalma valamivel nagyobb, mint a búzáé, 11-15%, sikérszerű fehérjét keveset tartalmaz.

Az őszi árpa éghajlat- és talajigénye

Alkalmazkodóképessége jó, de az időjárás nagyobb termésingadozást okoz, mint az őszi búzánál. Ez annak a következménye, hogy a gyengébb termőhelyeken az árpa jobban ki van téve az időjárási viszonyoknak. Vízigénye közepesnek tekinthető, a szárbaindulás-kalászolás időszakában a legnagyobb (április-május). Egy tavasszal beköszöntő száraz időszak visszafogja a növekedést, és terméskiesést eredményez. A klímaváltozás miatt ez egyre gyakrabban következik be hazánkban, problémákat okozva más kultúrákban is. A túl sok tavaszi csapadék viszont jelentősen növeli a megdőlés esélyét. Hőigénye mérsékelt, a csírázás már 1-2°C-on megindul, az optimális hőmérséklet 15-20°C. A bokrosodás időszakában 10-14°C az igénye. Az őszi árpa számára kritikus időszak az áttelelés, mert gyengébb a télállósága, mint a rozsnak vagy őszi búzának. Hótakaró nélkül -7°C alatt fagyási kárt szenvedhet, -14 -15°C-os hidegben el is pusztulhat. A túlfejlett vagy gyengén fejlett állomány egyaránt érzékenyebb a fagyásra. A késő tavaszi fagyok is veszélyesek, a szárba indult árpa -6°C-on károsodik. Az intenzív szárnövekedés idején 14-18°C, a virágzás-termékenyülés periódusában 18-20°C, a szemképződés, érés időszakában 20-22°C hőmérséklet az ideális. Az őszi árpa képes tolerálni a 30°C feletti meleget is, különösen, ha ehhez alacsony páratartalom társul. Robusztus gyökérzete és jó vízhasznosító képessége miatt az aszály ritkábban károsítja, mint a többi gabonát. Talaj tekintetében a termeszthetőséget meghatározza erőteljes gyökérzete, ami nagyon jó alkalmazkodóképességet eredményez. Elviseli a gyengébb termőhelyet, a gyenge talajokat is. Ezt a tulajdonságát kihasználva gyakran vetik ilyen területekre, ahol a búzánál ugyan többet terem, de igazán nagy termést nem várhatunk (pl. homoktalajokon és gyenge termékenységű, savanyú barna erdőtalajokon). Nem javasolható termesztése hideg, nehezen felmelegedő területeken, mély fekvésű részeken, láptalajokon, a 0,8% humusztartalmat el nem érő homoktalajokon, valamint tavaszi vízállásos területeken. A legjobb talajainkon az őszi árpa termesztése csak abban az esetben ajánlható, ha a technológia ehhez adaptált, és növekedésszabályozó szer kijuttatását is magában foglalja. Ennek hiányában nagyon könnyen megdől, ami nagy károkat jelent a betakarítás előtti időszakban.

Fajtaválasztás

Az adott termőhelyhez illő, ott jól teljesíteni képes fajta kiválasztása a sikeres termesztés alapfeltétele. Szintén alapvető fontosságú, amit gyakran figyelmen kívül hagynak, a fajta igényeinek, tulajdonságainak és a technológiának az összehangolása. Magyarországon bőséges a fajtaválaszték. A fajták között jelentős eltérések is tapasztalhatók adaptációs képesség, betegség-ellenállóság, szárazságtűrés, tápanyag-hasznosító képesség, szárszilárdság stb. tekintetében. Ezeket az információkat érdemes megszerezni a fajta kiválasztása során. A jó minőségű vetőmag használata szintén nagy jelentőségű.

2. ábra. A legnagyobb árpatermesztő országok termésátlaga (2017, FAOSTAT)

Vetésváltás

Kevésbé igényes az őszi búzánál az előveteményre, elviseli az önmaga utáni vetést is. Ez erőteljes, jól fejlett gyökérzetének és jó alkalmazkodóképességének köszönhető. Kétszeri kalászos után már nem ajánlott a termesztése, mert jelentősen megnő a betegségek, kártevők által okozott kár mértéke. Jó elővetemények után (repce, mák, olajlen, korai burgonya, csemegekukorica, borsó, korán feltört lucerna) nagy termésre lehet számítani, ha a többi feltétel is adott. Az elővetemény hatása erőteljesebben mutatkozik meg az átlagosnál kedvezőtlenebb évjáratokban. Pillangós virágú előveteményt a nitrogénadag meghatározásánál feltétlenül figyelembe kell venni. Későn lekerülő kultúrák utáni vetését kerüljük, ilyenkor jó minőségű magágyat nem tudunk készíteni az árpa számára. A kiszáradt, rögös magágyból későn, vontatottan kikelő árpa nem képes egyöntetű, megfelelő fejlettségű állományt kialakítani a tél beállta előtt, és jelentősen fokozódik a kifagyás veszélye, illetve a gyomosodás is problémákat fog okozni. Korai betakarítása, kevés szármaradványa eredményeként a legtöbb növénynek kiváló előveteménye, ugyanez teszi lehetővé másodnövények termesztését utána. A zöldtrágyanövények vetéséhez is kedvezőek a feltételek az őszi árpa betakarítását követően.

Trágyázás

Az őszi árpa esetében is alapvető fontosságú a talajvizsgálatra alapozott tápanyagellátás. Erőteljes gyökérzetének köszönhetően jó tápanyagfeltáró képességgel rendelkezik. Ezért, illetve a megdőlésre való hajlama miatt visszafogott trágyázást igényel. A túlzott nitrogénellátás könnyen megdőlést okozhat, még növekedésszabályzó szer kijuttatása mellett is. A jó káliumellátottság kedvező hatással van a szárszilárdságra, kálium hiányában fokozódik a megdőlési hajlam. Az ajánlott adag nitrogénből 70-100 kg/ha, amit ajánlott 2 vagy 3 részletben kijuttatni. Foszfor hatóanyagból (P₂O₅) 50-70 kg/ha, káliumból (K₂O) 70-100 kg/ha a javasolt dózis. Újabb kutatási eredmények alapján szilíciumtartalmú lombtrágya kijuttatása javítja az őszi árpa szárszilárdságát, betegség-ellenállóságát.

Talaj-előkészítés

A talajmunkái hasonlóak a többi őszi kalászoséhoz, néhány szempontot azonban célszerű szem előtt tartani az őszi árpa esetében. A csírázáshoz az árpaszem saját tömegének 50%-át kitevő vízmennyiséget vesz fel. A vetés időszakában, mivel korábban vetjük, mint a búzát, gyakran fordul elő túl száraz talajállapot. A klímaváltozás hatásának következtében ennek gyakorisága növekedni látszik. Száraz talajon jó minőségű magágy nem készíthető, ezért már az elővetemény termesztése során, illetve a talaj-előkészítés alatt fokozottan figyelni kell a talajnedvesség megőrzésére. A talajt minél hamarabb le kell zárni! Túl száraz talajon, a magágykészítést megelőző kis adagú (5 mm) öntözés jelentősen javítja az őszi árpa esélyeit és a kívánt nagy termés elérésének valószínűségét. Az őszi árpa nem igényli feltétlenül a mélyművelést, elegendő lehet 20-25 cm mélység elérése forgatással vagy forgatás nélkül. Az ekével történő alapművelés elkerülhetetlen, ha sok a szármaradvány az elővetemény után, kalászos gabona elővetemény esetében, szár- és gyökértarackos évelő gyomok nagy tömegű előfordulásakor vagy istállótrágya kijuttatása után.

Vetéstechnológia

Vetése az őszi búza előtt történik, szeptember végén-október elején, mert a bokrosodása szinte kizárólag az őszi időszakban zajlik. Az ekkor kialakuló mellékhajtások száma alapvetően befolyásolja a hektáronkénti kalászok számát és a termést. Tavasszal általában már nem bokrosodik, ahogy felmelegszik az idő, hirtelen szárba szökik. A megfelelő őszi fejlettséget elért árpa jobban bírja a telet, kisebb a kifagyás veszélye. Hagyományos gabona-sortávolságra vetjük, 3-5 cm mélyre, 4-5 millió hektáronkénti csíraszámmal. A vetőmag mennyisége 190-250 kg/ha.

Aki hibrid árpát vet, annak mindenképpen figyelemmel kell lennie a fajtákétól eltérő vetési paraméterekre, a vetésidőtől a mélységen át az ajánlott csíraszámig.

Növényvédelem

A vetésváltás során kerülni kell a kalászos előveteményt. Célszerű kihasználni a fajták betegségekkel vagy kártevőkkel szembeni ellenálló-képességét. Ezt a fajtaválasztásnál szempontként vegyük figyelembe! Emellett fontos az egészséges, fertőzésmentes vetőmag használata. Lehetőség szerint csak csávázott vetőmagot vessünk! Gombaölő szeres állománykezelést csak szükség esetén alkalmazzunk, előrejelzésre, illetve állományfelvételezésre alapozva. A kalászfuzárium-fertőzés elleni vegyszeres védekezés feltétlenül indokolt lehet, amennyiben a virágzás időszakában csapadékos az időjárás. Vírusbetegségek esetében a terjesztő levéltetvek irtása lehet megoldás.

Jól beállított kombájnnal, gondosan végzett betakarítás esetén jó a betakarított termés tisztasága, és a veszteség 5% alatt tartható

A kártevői megegyeznek a búzáéval, de a vetésfehérítő bogarak jelentősebb kárt okozhatnak. Az őszi árpa gyomosodási viszonyai megegyeznek az őszi búzáéval, az őszi árpa fejlődése azonban intenzívebb, ebből adódóan gyomelnyomó képessége jobb. A búzában alkalmazott gyomirtási technológiák és herbicidek használhatók az őszi árpában is. Lehetőség van őszi posztemergens gyomirtásra, de a tavaszi gyomirtás jellemző hazánkban. A kijuttatás időzítése kulcsfontosságú az eredményesség érdekében.

Betakarítás

Az árpa érése általában nagyon gyors, különösen nagy melegben, ezért fontos a betakarítás jó megszervezése és gyors elvégzése. Teljesérésben, 16% alatti nedvességtartalomnál aratható. Az árpára jellemző, hogy túlérésben a kalászorsó nagyon törékennyé válik, és peregnek a szemek. Már a teljesérés végén megnő a pergés miatti veszteség kockázata. Jól beállított kombájnnal, gondosan végzett betakarítás esetén jó a betakarított termés tisztasága, és a veszteség 5% alatt tartható. Az őszi árpa termesztésekor az egész technológia kialakítása során két szempontot nagyon fontos szem előtt tartanunk: az egyik a gyenge szárszilárdsága, megdőlési hajlama, a másik a viszonylag gyenge télállósága! A technológia elemeinek tervezésekor és megvalósításakor ezek mindig legyenek előtérben!

SZERZŐ: DR. CSAJBÓK JÓZSEF EGYETEMI DOCENS • DEBRECENI EGYETEM MEZŐGAZDASÁG-, ÉLELMISZERTUDOMÁNYI ÉSKÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI KAR