A fajtákról már a XVI. századból írásos emlékeink származnak, ugyanis ebben az időszakban lelték fel az első paprikanövényt Széchy Margit (Zrínyi Miklós nevelőanyja) kertjében. Ezt követően jelentős előrelépés történt ezen a téren; olyan fajták kerültek nemesítésre, mint a California Wonder, amit jelenleg is termesztenek. Étkezési hazai paprikánk még nem volt, de a fajták száma megugrott.
Az első magyar fajtákat bolgár kertészek hozták be, ilyen fajta a kosszarvú, a paradicsompaprika stb. A hazai paprikanemesítés II. világháború után indult el, tájfajták bevonásával. Angeli Lambert nevéhez fűződik az első hagyományos igazi fehér édes paprika, a cecei felálló fajta kinemesítése. A vegyipar fejlődése az 1950-es években lehetővé tette a különféle műanyagok kifejlesztését, valamint a fóliás termesztő rendszerek kialakulását is. Ekkor jöttek létre a hajtatási fajták, melyek fellendítették az akkori termesztést. Ebben az időben alakult ki a kovácsházi, a budaiés a soroksári hajtatási fajta is.
A hibridek kinemesítése igazán nagy előrelépést jelentett a paprikafajták területén. Ebben a folyamatban megkerülhetetlen szerepet töltött be Turi István,aki munkatársainak is köszönhetően létrehozta az első fehér hibridpaprikát. Az első fajta a HRF (F1), amelynek állami elismerését 1981-ben jelentették be. Meghatározó szerepet töltött be ez a fajta, és hosszú-hosszú ideig uralta a vetőmagpiacot. Az 1990-es évek után sorra jelentkeztek az új fajták, így például a Hó F1 (1991), amely kiemelkedő eredményeket nyújtott. A Kaméleon F1(1992) halvány fehér, nagy termésű, az Albatrosz F1 (1994) betűrt végű hibrid, de egy új típus is kialakult, ún. lapos kéterű, ez a „kápia” típusú Kárpia F1 (1995) fajta volt.
A fajták jelene
Mára már több mint 90 fajtából válogathatnak a termelők. Ebből mintegy 60 cecei típusú paprikafajta van forgalomban a vetőmagpiacokon. A hazai vásárlóerő sajnos nem mindig a magyar kertészeknek kedvez. A nagybani piacokon és az egyre szélesebb körben terjedő áruházláncokban ugyanis főleg egyiptomi, marokkói és spanyol paprikák jelentkeznek. Éppen ezért a magyar paprikát veszély fenyegeti a nagytömegű, olcsó külföldi, török, marokkói, ill. spanyol áruk által. A fogyasztói szokások is ennek megfelelően alakulnak, hiszen a hálós paprikára vagy az ömlesztett árukra gondolva elmondható, hogy az olcsó, ún. tömegpaprika szerepe átvette az uralmat.
Mára már több mint 90 fajtából válogathatnak a termelők. Ebből mintegy 60 cecei típusú paprikafajta van forgalomban a vetőmagpiacokon
Összességében megállapíthatjuk, hogy nem minden esetben választja a fogyasztó a hazai terméket, a hazai vásárló sokkal inkább az árak alapján dönt. Bár örvendetes az a tény is, hogy egyes fogyasztói rétegeknél a hazai termék fogyasztása, sőt a vegyszermentesség is kardinális kérdés, amit még a termelői értékesítő szervezetek, a TÉSZ-ek is fontos szempontnak ismernek el. A tölteni való paprika kora tavaszi értékesítése, valamint az import és a belföldi paprika mennyiségének kiegyensúlyozása fontos a megnövekedő fogyasztói igény miatt. A nyári időszakban a piaci túltermelés, a dömpingárak elkerülése érdekében az import paprikák behozatalát is figyelembe kell venni. A hegyes erős paprika egész évben keresett, viszont a téli hónapokban több az import. A kápia paprika iránti kereslet az őszi időszakra tehető. A magyarországi fogyasztási szokásokat illetően a fajták spektrumából elsősorban a nagyméretű bogyókat fejlesztő, könnyen termeszthető, kúpos terméseket nevelő, ún. „magyar” típusok kerülnek ki, ill. ezeket termesztik és fogyasztják a vásárlók. A fogyasztók és a kereskedők körében is egyre nagyobb szerephez jut az egyes fajták bogyójának egységessége és a jól csomagolhatósága is. Kora tavasszal gyakoriak a piacokon a zsugorfóliás paprikák.
A hazai kereskedői igények voltaképpen követik a vásárlók által megkövetelt paprikafogyasztási szokásokat. Magyarországon még mindig vezető pozíciót tölt be a kúpos fehér tölteni való édes paprika, amely a kereskedelemben is jelentős részt képvisel. Ez a típus hungarikumnak nevezhető, és a fogyasztók is ezeket a fajtákat tekintik igazi paprikának. Paprikakereskedésünk a tavaszi időszakban jelentős importra szorult, mindamellett az itthoni termék is értékesítésre került. Tavaszi kereskedésre már a belföldi áruk növekvő jelenléte volt jellemző, de még mindig számottevő volt az import. Szót kell ejtenünk a hegyes-erős típusú fajták kereskedéséről is, mivel a piac ezeket is keresi. Elmondható, hogy ez a változat egész évben kiegyenlített keresletet mutatott a téli hónapokban, bár az import dominált; a piacon viszont nyáron, ill. tavasszal már bőségesen volt hazai termés is. A kápia típusok előretörésével a paprikakereskedelem is változott az elmúlt években. A fajtából a kereslet kiegyenlített, és a fokozódó igény arra ösztönözte a magyar kereskedőket, hogy felvásároljanak, és a hazai piacokat ellássák terméssel. Hazánk paprikakereskedése is a fogyasztói szokásokhoz igazodik, vagyis a fent említett szempontok egyben a piacokra is érvényesek. Az egyre nagyobb méreteket öltött áruházláncok bolthálózatai is sok esetben megkövetelik a fajtáktól az egyenletességet és a jól mérhetőséget (egalizálhatóságot). Azt is figyelembe kell vennünk, hogy belföldön is tovább fog növekedni a csomagolt és kiszerelt áruk aránya. A csomagolhatóság és egyéb (postharvest) munkálatok tekintetében a TÉSZ-ek vállalnak döntő szerepet. Vagyis a paprikafajtáknak ki kell elégíteniük az igényeket, és erre egyes generatív, ill. vegetatív típusok kiválóan megfelelnek.
Olyan lépések szükségesek, amelyek megvédik a hazai paprikát, és védjeggyel látják el a külföldi áruktól való megkülönböztetés érdekében
A magyar paprika a hungarikum jellegéből adódóan kismértékben ugyan, de mindig is keresett volt a külföldi piacokon is, és ebből kifolyólag külkereskedelmünk – bár évenkénti szórással –jelentősnek tekinthető. Nagy felvevőpiacunk Németország, Svájc, Szlovénia és Horvátország. A fehér típusú fajtákból csökkenés volt tapasztalható az elmúlt években az exportunkat illetően. Ez alól egyedül a pritamin- és a kápia paprika volt kivétel, ugyanis ezek részesedése növekedett az európai piacokon. Mindenképpen erősítenünk kell a hagyományos magyar jellegű kiváló minőségű paprikák hírnevét ahhoz, hogy piacainkat megtartsuk. Ehhez olyan lépések szükségesek, amelyek megvédik a hazai paprikát, és védjeggyel látják el a külföldi áruktól való megkülönböztetés érdekében. A mediterrán országokból behozott paprikákkal szemben nem igazán tudunk versenyezni, mert az olcsó tömegáru a hazai felvásárlói árakat is lenyomja. Sajnos sok esetben ezért a termelők csak úgy tudnak túladni terméseiken, hogy az már nem fedezi biztos megélhetésüket. Ezen változtatnunk kell! Éppen ezért kell megvédeni a hazait a külfölditől.
A fajták típusai
Ha a paprikafajtákat a termelők szemszögéből nézzük, akkor elmondható, hogy náluk is érezhető jelei vannak a vásárlói szokások követésének, hiszen a megtermelt mennyiséget nemcsak előállítani kell, hanem értékesíteni is. Ennek fejében olyan fajtákat célszerű termelni, amelyekre kereslet is van. A fajtatípus megválasztása a termelési időpont kulcskérdése a korai hajtatásban. Ilyenkor a hegyes, zöld típusok javasolhatók termesztésre, mert ezek a fajták a fényszegény téli időszakokban is jól kötnek. A középkorai-kései hajtatásban már a fehér típusok az uralkodóak. A hajtatásban is szerepet játszanak a blocky típusú fajták, de ezek jelentősége elenyésző. A termesztés intenzitásáról is említést kell tennünk, ugyanis más igények merülnek fel például az (izolált) kőzetgyapotos hajtatásban és mások szabadföldi körülmények között. Az előbbi technológiák magas színvonalú hibridfajtákat kívánnak meg; azokat a fajtákat részesítjük előnyben, amelyek folytonos növekedésűek, és hosszúkultúrákra alkalmasak. Ennek következtében mára hajtatásban a folytonos növekedésű hibrid fajták használata az általános. A determinált fajták elsősorban az alacsonyabb légterű fóliasátrakban, ill. a szabadföldi termesztésben jöhetnek számításba. A fűtetlen fóliás hajtatásban a fajtákkal szembeni igények az elmúlt 5-10 évben megváltoztak. Sokkal nagyobb szerephez jut manapság a termés mérete, egyes minőségi osztályok kihozatala és a termés pulton tárolhatósága is, valamint az a tulajdonság, hogy a bogyók kalciumhiányra ne legyenek érzékenyek. A növekedést illetően kívánatos, hogy a hibridek alacsony zöldmunkaigénnyel és magas hozammal rendelkezzenek, vagyis olcsóbban megtermelhetőek, ún. „termelőbarátok” legyenek.
Fontos tudnunk, hogy ma Magyarországon általánosan a hazai fajtákat termesztjük, ill. ezeket részesítjük előnyben. A termelők három növekedési típus alapján döntenek, vagyis a generatív, a vegetatív és a köztes típusú fajták jelenléte a meghatározó a termesztésükben. Ez a hármasság a technológiát és az igényességet is meghatározza, hiszen a növények növekedési erélye, annak habitusa nagyban kihat a fajták érzékenységére. Vannak erős, közepes és gyenge növekedésű fajták.
Az erős növekedésű fajta „élelmes”, a környezeti feltételekhez jobban alkalmazkodik, de a termést később hozza.
Generatív fajták
A generatív fajták erős termésképző hajlamuk miatt érzékenyebben reagálnak a nitrogénhiányra és a talaj magas elektromos vezetőképességére. A generatívabb növekedésű fajtákat itthon a kőgyapotos, elavult, üvegházas hajtásban termesztjük. Ültetésükre a magas, négyzetméterenkénti 6-8 tőszám a jellemző, amelyet általában egy szárra metszünk a hajtatásban. A generatív típusok tekintetében megkülönböztetünk gyors fejlődésű és erős növésű fajtákat, és vannak ún. gyenge növésű fajták. Azok, melyek intenzív növekedésűek, sokkal érzékenyebbek a csúcsrothadásra, mint a gyengébb növésű fajták. A generatív típusok a talajon történő és az izolált kőgyapotos termesztésben is magas technológiai fegyelmet kívánnak meg a termelőtől. Kétségtelen előnyük viszont, hogy korai érésűek, és magas korai terméshányaddal rendelkeznek, emellett rövid ízközűek, és zöldmunkára igényesebbek, mint a vegetatív típusú fajták. A generatív típusok az egyes fajta-összehasonlító vizsgálatok során a kevésbé kedvező talajoknál gyengébb terméseredményeket mutattak. A generatív fajtatípusok generatív-vegetatív kihozatali aránya 1-1, vagyis minden egyes termés-kilogrammonként számolva további 1 kg hajtásrészt nevelnek ki.
Vegetatív fajták
A paprikafajták másik növekedési csoportjába a vegetatív típusokat soroljuk, ezekre nem kimondottan a koraiság a jellemző. A vegetatív típusokra sokkal inkább a könnyebb termeszthetőség a jellemző, nem véletlenül nevezik őket „termelőbarát” fajtáknak. Fontosabb előnyeik közé soroljuk a nagy bogyóméret kialakulását, a jó remontáló (a termesztés végén lévő biztos terméskötés) képességet és a kiváló ellenállóságot, még kedvezőtlen körülmények között is. Zöldmunkaigényük nagyon alacsony, és hosszúkultúrában is képesek termésméretüket megtartani! Ennek köszönhetően olcsóbban és könnyebben termeszthetőek ezek a fajták. Erős betegség-ellenállóságuk miatt kevesebb növényvédelmi permetezést igényelnek. Nagyszerű tápanyag-hasznosítók, nitrogénigényük azonban nagyobb, ugyanakkor a túladagolásra is érzékenyebbek, mert sok nitrogén következtében bizonytalan a bogyófejlődésük. A vegetatív típusok a túlöntözésre is érzékenyek. A vegetatív túlsúly kialakulása e fajták körében igencsak kedvezőtlen, ez pedig terméskieséssel, minőségromlással, de még növényvédelmi akadállyal is járhat. Erős ág- és gyökérrendszert képesek fejleszteni, jellemző rájuk még a nyitott lombozat és a hosszú ízköz. Mivel nagy lombozattal rendelkeznek, ezért jellemző rájuk az 1-1,5-es generatív-vegetatív arány. Ez azt jelenti, hogy minden kinevelt 1 kg terméssel számolva további 1,5 kg hajtást képesek hozni. A koraiságot tekintve egy kicsit „lustább” fajták közé sorolhatók, éppen ezért érésük mindig a generatív típusok után következik. Metszésüket legalább két száron végezzük, de akár még metszetlen kordonos termesztés is szóba jöhet. A kordonos termesztés kedvezőtlen lehet, mert fényhiány miatt a virágok termékenyülése elégtelen, ami természetesen terméscsökkenéshez vezet. Növekedési erélyük viszont nagy, és az újabb kutatások is azt mutatták, hogy a gyors növekedés következtében bogyójuk hamar kifejlődik, és csak ezt követően vastagodik a termésfaluk. Ennek következtében érzékenyebben reagálnak a csúcsrothadásra, mint a generatív fajtájú paprikák.
Egyensúlyi fajták
A köztes paprikatípusok jelentősége, hogy ezek se a vegetatív, se a generatív fajtákhoz nem sorolhatók.
- kép. Generatív habitus: rövid ízköz, kis lombozat, kicsi hajtásképzés, törpeszártagúság, összeérő bogyók kevés hajtásrészen elhelyezkedve (fotók: Németh T., Sárszentmihály)
- kép. Vegetatív habitus: hosszú ízköz, nagy lombozat, erős szár, robusztus oldalhajtások, a termések a nagy hajtásrészen nem érnek össze
- kép. Egyensúlyi habitus: közepes internódiumok, harmonikus lombozat, kevés oldalhajtás, a termések alig érnek egymáshoz
A fenti típusok tulajdonságainak a keveréke jellemző rájuk. Kiegyenlített habitusú fajták, amelyek széles körben, a hajtatásban és a szabadföldi termesztésben egyaránt elterjedtek. Egyes fajták jó tripszellenállósággal és magas korai terméshányaddal rendelkeznek. Értékesíthető termésarányuk magas, kevés zöldmunkát igényelnek, és széles technológiai alkalmazhatósággal rendelkeznek.
A fajták szerepe hajtatásban szabadföldön
Egyes zöldségfélékből – így például paprikából is (kőzetgyapoton) – nem ritka a 25-30 kg négyzetméterenkénti termésátlag. Az ilyen magas terméseredmények megkövetelik nemcsak a szigorú technológiákat, de a nagy értékű hibrid fajták használatát is. Az intenzív termelésű rendszerek (így a holland kertészek is) megkívánják az indeterminált, gyors fejlődésű, jó remontálóképességű fajtákat, amik segítségével akár egész évben (10-11 hónap) működhet a termelés. Éppen ezért kívánatos, hogy a fajták gyors fejlődést produkáljanak. Hazánkban is javasoltak az intenzív, nagy termőképességű fajták, de nálunk az izolált termesztés területi nagysága elenyésző a hollandokéhoz képes. Szabadföldi termesztésnél is a hibridek használata az általános manapság, de nagy figyelmet fordítanak a fajták stressztűrő képességére is. Az ilyen paprikák ugyanis a környezeti viszontagságoknak sokkal jobban ki vannak téve (aszály, jégeső, szél stb.), éppen ezért olyanok a kívánatosak, melyeknek lombozatuk erős, és jó általános stressztűrő képességgel rendelkeznek. Magyarországon a szabadföldi termesztésben a kúpos fehér típusú fajták aránya a legnagyobb, bár kevésbé dominálnak itt, mint a zárt termesztőberendezésekben. Hazánkban is a felfutóban lévő kápia típusok aránya mutat növekvő tendenciát. Megjegyezhetjük, hogy ezek a technológiák már átmenetet képeznek a szabadföldi és a hajtatott kultúrák között.
A fajták jövője
A nemesítőcégek által nyújtott paprikafajták rezisztenciái éppoly nagy jelentőséggel bírnak Magyarországon, mint külföldön. Az elmúlt években ugyanis jelentős átrendeződések zajlottak le a kémiai növényvédelemben. Az engedélyezett növényvédő szerek listájáról közel 40-50 hatóanyag engedélyét vonták vissza, valamint a megengedhető szermaradékokra is egyre szigorúbb előírásokat léptettek életbe. Így fogalmazódott meg a termelőkben egy integrált szemléletű termesztés gondolata, ami egyre ellenállóbb paprikafajták termelését helyezi előtérbe. Az integrált szemléletű fajtaválasztással nem csupán növényeinknek teszünk jót, hanem önmagunknak és a természetnek is. Számos olyan fajta alakult ki, amelyek a növényekre leselkedő kártevőkkel szemben rezisztens. Ilyenek például a bizonyított tripszellenállósággal bíró fajták vagy a gyökérgubacs fonálféreg elleni nematóda rezisztencia, illetve a dohány mozaik CMV, valamint a paradicsom foltos hervadás (TSWV) és egyéb vírusbetegségek rasszával szembeni ellenállóság. E tekintetben is ketté kell azonban választanunk a hajtatást és a szabadföldi termesztést. A hajtatásban a növénypatogén vírusok közül meg kell említeni a dohány mozaik vírust és a paradicsom foltos hervadás vírusát. A legújabb paprikafajták már rezisztensek a (TSWV) a paradicsom foltos hervadás vírusával szemben, ugyanakkor ez a rezisztencia csak bizonyos rasszok esetében jelentős. Sajnos vannak olyan vírusváltozatok, amelyet már áttörték a rezisztenciát! Nagy előrelépést történt pár éve a fehérpaprikák nemesítésében, ugyanis sikerült olyan fajtákat létrehozni, ill. köztermesztésbe vonni, amelyek rezisztenciát mutatnak a paprika lisztharmattal (Leveillula taurica) szemben. Ez igen komoly előrelépés főleg a hoszszú tartalmú termesztésben, ahol a növényeket zárt felület alatt majdnem egy évig hajtatják. Ilyen körülmények közt sokkal nagyobb a lisztharmat fellépésének a veszélye, ám a szakembereknek köszönhetően szerencsére megoldás született erre a problémára.
Az integrált szemléletű fajtaválasztással nem csupán növényeinknek teszünk jót, hanem önmagunknak és a természetnek is
Gyakorló termelőként közel 2 évtized alatt több tucatnyi fehér étkezési paprikafajtával dolgoztam, e tapasztalatok alapján született meg írásom, amely szól a fajták előnyeiről, hátrányairól, valamint egyes növekedési habitusok előfordulásáról. A legfontosabb kulcsmomentum azonban a kertész szaktudása. Hiszen az adott környezeti feltételek mellett a termelő bizonyos mértékig képes „kiigazítani” a növényalkati sajátosságokat. Például egy generatív vagy vegetatív állapotot képes irányítani a megfelelő környezeti feltételek biztosításával. Még abban az esetben is, ha az (edafikus) talajtényezők a paprikatermesztésre nézve alkalmatlanok.
SZERZŐ: NÉMETH TAMÁS OKL. NÖVÉNYORVOS, ÖKOLÓGIAI PAPRIKA- ÉS PARADICSOMTERMELŐ SZAKEMBER
