Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amennyi okvetlenül szükséges!
1.Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amennyi okvetlenül szükséges!
2. Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről!
3. Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet!
4. Fölöslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt!
5. Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit a növény kíván!
6. Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfölösleget okoznál!
7. Ne keverj a talajba olyan anyagot, amely nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed!
8. Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, amely tönkreteszi az élővilágot!
9. A talaj termékenységét őrizd meg, sőt – ha lehet –, növeld!
10. Ne feledd: a talajon nem csak állsz, hanem élsz is.
Föld télen, a magyar mezőgazdaság „fenntartható” és HMKÁ gyakorlata szerint
Föld télen, a Talajmegújító Mezőgazdaság gyakorlata szerint
A mezőgazdaságban a legfontosabb erőforrás a talaj, amely a termékenysége végóráit éli.
A fenntarthatósági alapelvek érvényesülése sehol nem látszik, sőt romlik a talajok és az élő környezet állapota is.
Egyszerűen kimondhatjuk, hogy a fenntartható mezőgazdaság eddigi gyakorlata nem vált be.
A Talajmegújító Mezőgazdaság – Regenerative Agriculture témát több mint 6900-an követik a Facebookon, olvassák a fórumokon, több tízezres látogatószám jelenik meg egy-egy cikknél, ennyi embert értünk el legalább újságcikkekkel, tévériportokkal a valóban fenntartható és bárki által alkalmazható technológiák terén, sok ezren ültek már az alapozó TMMG előadásainkon.
Magyarországon a SZIE indította el azt a szakot, ahol a talajok megújításához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket megszerezheti az érdeklődő. Ez olyan páratlan tudásanyag, amelyet egyetlen más szakon sem ér el senki, a képzés gyakorlati idejét ugyanis a talajmegújító mezőgazdaság technológiáit alkalmazó, sikeres gazdaságokban tölti a tanuló. Ez nem a „papír-fenntarthatóság” tudása, hanem élő, működő rendszer, amelyet bárhol tudunk alkalmazni, és mindenhol a termékenység javulása, az öntermékeny ciklus megteremtése, a csökkenő vegyszer- és tápanyaghasználat mellett a stabil hozamok jelentik az eredményét.
Bármely tananyag, amely megengedi a szántást a fenntarthatóság jegyében, mindegy, hogy konvencionális vagy biogazdálkodással kapcsolatos, és nem használ rendszerben takarónövényeket, valamint mikrobiológiai oltóanyagokat, az nem fenntartható formája a mezőgazdaságnak.
A jelentkezési határidő ezekben a hetekben lejár, és a szak nem fog elindulni, ha nincs legalább 15 jelentkező. Egyelőre úgy tűnik, nincs Magyarországon 15 olyan ember, akinek fontos volna a talajok termékenységének helyreállítása, a fenntartható termelés megalapozása. A vásárlók a pénztárcájukkal szavazhatnának a fenntarthatóság mellett, a szakemberek a munkájukkal. Ha egyik sem változtat, gyermekeinknek már nem lesz termőföldje és jövője.
SZERZŐ: KÖKÉNY ATTILA
