Jó érzés a kellemest összekötni a hasznossal. Ha a természet teszi ezt az időjárással, akár jó időről is beszélhetünk. A hetekig napsütötte októbert mindenképp kellemesnek minősíthetjük. Az, hogy közben az esőnek is búcsút mondhattunk, már árnyalja a képet. Kirándulásra remek alkalmat adott ugyan, de a csapadékhiány a mezőgazdaságból élők közül sokaknak feladta a leckét. Az aranyló október kapcsán még az is eszünkbe juthatott: nem mind arany, ami fénylik.
Kettősség
Az agrarszektor.hu október 9-i híradása jól tükrözi e kettősséget. „Egyre kritikusabb a talajnedvesség az országban, és az őszi vetések, valamint az őszi talajmunkák mind az esőt várják. Egyes helyeken a repce még ki sem tudott kelni, holott ilyenkor már 4-6-leveles állapotban kellene hogy legyen. A középtávú csapadék-előrejelzések semmi jót nem ígérnek, egyelőre nem enyhül az aszály. … Egyre nagyobb a csapadékhiány, csak az elmúlt 30 nap során 20-50 milliméterrel kevesebb esett az átlagosnál. Ezek alapján nem meglepő, hogy a talaj egyre szárazabb, a felső 20 centiméteres réteg délnyugaton és északkeleten kisebb körzetekben még tartalmaz nedvességet, de főleg a mélyebb rétegekben és elsősorban a Balatontól keletre eső országrészben már kritikus a nedvességhiány. Sokfelé 150 milliméter körüli csapadékmennyiség hiányzik a talajból a felső 1 méteres talajrétegben. A hőmérséklet az átlag körül, majd a hét végén már jóval a fölött alakult, és vasárnap a délkeleti országrészben 25 fok fölötti maximum is előfordult – írja a met.hu.
A kikelt és jellemzően 4-6-, illetve 6-8-leveles fenológiai fázisban lévő repce fejlődéséhez a Dunántúlon még van nedvesség a talajban, ugyanakkor a szeptember végi eső északkeleten is segített valamit. Az ország középső részein azonban, ahol nagyon régóta alig esett, nagy területen hiányos a kelés, vontatott a növényfejlődés a szárazság miatt, és sokfelé kritikus a helyzet. Zajlik az őszi búza vetése és az azt megelőző talaj-előkészítés, de a száraz talajban nem vagy csak nehezen indul a kelés, és a talajmunkák is nehezen végezhetők. A kukorica betakarítása és a szőlő szürete is a végéhez közelít, ezeknek a munkafolyamatoknak kedvező a száraz időjárás. A kukorica szemnedvessége olyan alacsony, hogy szárítás nélkül is betárolható, így jelentős költség megspórolható.”
Napfényes jövő
A nevéhez hű vénasszonyok nyara még nem egyenlő a globális felmelegedéssel, de a növénytermesztésben bőven akadnak erre utaló jelek. Némely közülük első látásra extrémnek tűnhet, de jobb, ha szoktatjuk magunkat a gondolathoz. „A termelési támogatás kiterjesztését kezdeményezte a kivi- és fügetermesztésre Magyarország az Európai Bizottságnál (EB).
Feldman Zsolt a legnagyobb magyarországi kiviültetvényben tett látogatásakor az MTI érdeklődésére elmondta: a tárca lehetőséget lát a kivi és a füge magyarországi termesztésében, ezért kezdeményezte az EBnél a termeléshez kötött, hektáralapú támogatás kiterjesztését – írja az MTI. Ezenfelül elindult e gyümölcsfajták ültetési szakmai feltételeinek kidolgozása, hogy telepítési támogatásra is lehetőség nyíljon. A tervek szerint már a 2019-re vonatkozó támogatáskérelmek beadásakor jelezhetik igényüket a gazdálkodók a kivi- és a fügetermesztésre – tette hozzá az AM államtitkára.” Ehhez teszem még hozzá, hogy több kiskertes ismerősöm számolt már be nekem arról, hogy a korábban csak a botanikus kertekben megszemlélhető datolyaszilva náluk már évek óta gazdag terméssel hálálja meg a megelőlegezett bizalmat. Az ásotthalmi homokon pedig az önszorgalomból megtanult és kikísérletezett, mára jövedelmezővé vált batátatermesztés jutott el arra a szintre, hogy az üzletekben, piacokon is megjelent a magyar batáta. Már idehaza kinemesített fajtával is büszkélkedhetnek. Másutt arról olvastam, hogy a földimogyoró termesztésébe is belevágtak néhányan.
Állati történetek
A közeljövőben katasztrófával fenyegető globális felmelegedés lehetséges ellenlépéseiről igen gazdag a teóriák tárháza, de az ezzel szemben álló rövid távú profitérdekek elodázzák az érdemi gyakorlati lépések zömét. Az agrarszektor.hu cikkeit böngészve egy komoly, mégis megmosolyogtató kivételre bukkantam. A forrásként megjelölt euractive.com a következőket adja tudtára a világnak: „Mióta a marhákat meggyanúsították azzal, hogy böfögésükkel és szellentésükkel veszélyeztetik a globális klímát, a kutatók gőzerővel dolgoznak olyan csodatápokon, amelyek az anyagcseréjüket a ’helyes’ irányba terelik. Egyelőre fél- eredményekről lehet beszámolni.
A metán a mai tudásunk szerint nagyjából 20 százalékban felelős az éghajlatváltozásért. A metánemisszió negyede pedig a kérődzők böfögése és szellentése révén kerül a levegőbe. Egyetlen marha évente mintegy háromtonnányi szén-dioxidnak megfelelő mennyiségű metánt bocsát ki – elemzi a helyzetet a Lausanne melletti székhelyű Agolin cég ügyvezetője. Kurt Schaller azt állítja, hogy megfelelő takarmányozással ez a légköri szennyezés 10 százalékkal mérsékelhető. „Az Európai Unióban 25-28 millió marha kérődzik. Takarmánykeverékünket évente nagyjából egymillió egyed fogyasztja el. Ez ma nagyjából 300 ezer tonnás megtakarítást eredményez a szén-dioxid-kibocsátásban” – számol a szakember. Az Agolin tapasztalatai alapján nemcsak a gázok fejlesztése csökken a speciális takarmánytól, hanem még a takarmányhasznosulás is javul, ezáltal a tejtermelés is fokozódik. Vannak olyan térségek a világban, ahol már most kötelezettséget kell vállalniuk a termelőknek a gázkibocsátás csökkentésére. Például Kaliforniában a farmereknek 40 százalékkal kell visszafogniuk a metántermelést. Ez megalapozza a hasonló termékek jövőjét.
A svájci csodatakarmány összetételéről semmit nem lehet tudni, viszont egy másik kutató az angliai Aberystwyth Egyetemen egy fokhagymából nyert szerves kénvegyület segítségével ölte el a tehén emésztőrendszerében tevékenykedő metántermelő baktériumokat. Ő az allicin etetésével egyenesen 40 százalékos gázkibocsátás-csökkenést mért a marháknál. Sajnos a fokhagymával táplált tehén teje is fokhagymaízű lett, úgyhogy bizonyos sajtok kedvelőit leszámítva ez a megoldás nem találna kedvező fogadtatásra a fogyasztók körében.
A fejlődés mozaikjai
Komolyra fordítva a szót, az innováció szükségszerűsége általánosabb megközelítésben is megkérdőjelezhetetlen. Az agrárexport továbbfejlődésének alapját elsősorban a termelés hatékonyságának növelése és a termékválaszték modernizálása jelenti. Ehhez nélkülözhetetlen a technológiai fejlesztés, a digitalizáció, a tudásátadás és az innováció ösztönzése – hangsúlyozta Kis Miklós, az Agrárminisztérium vidékfejlesztésért felelős államtitkára Miskolcon tartott előadásában.
Kulcsfontosságú a magyar mezőgazdaság termékeinek meghatározó részét hasznosító élelmiszer-feldolgozás fejlesztése. A 2014 és 2020 közötti uniós pénzügyi ciklusban hazai és EU-s forrásokból mintegy 300 milliárd forint áll a vállalkozások rendelkezésére. A jó ár, a megfelelő méretű és minőségű árualap mellett GMO-mentességünk megőrzése jelentős érték az erre érzékeny, fizetőképes piacokon – emelte ki.
A 2020 utáni Közös Agrárpolitikához kapcsolódóan Kis Miklós elmondta, hogy olyan követelményeket és támogatási intézkedéseket szeretne a szaktárca megfogalmazni, amelyek egyszerre képesek szolgálni az agrárágazat versenyképességének növelését, fenntartható fejlődését, a természeti erőforrások védelmét és a gazdálkodók jövedelembiztonságát csakúgy, mint a pénzek gyors, hatékony és jogszerű kifizetését. Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a feladatok megfelelő finanszírozásához elengedhetetlen a korábbi támogatások értékének megőrzése. A magyar gazdálkodók érdekeinek érvényesítéséhez éppen ezért a kormány intenzív egyeztetéseket folytat tagállami, bizottsági és más partnerekkel.
Digitális tartalék
Az imént említett mozaik egy kockájáról, a digitalizációról egészen konkrét információk is napvilágra kerültek az elmúlt hetekben. Az Agrármarketing Centrum ügyvezető igazgatója, Ondré Péter egy szakmai konferencián kifejtette: Magyarországon az egy év alatt megtermelt agrárjövedelmek átlaga gazdálkodónként az európai uniós átlag harmada, a nyugat-európai 80-82 ezer eurós összegnek pedig csupán tizede; emellett Magyarország hektáronként az uniós átlagtermésnek is csupán 54%-át éri el.
Ennek oka szerinte többek között az, hogy nem használják ki az ágazatban a digitalizáció nyújtotta lehetőségeket. Rámutatott, hogy a magyar piacon fellelhető gépeknek ma már szinte mindegyike tud valamilyen digitális IT technológiát, de ezek közel 60-65%-ával a magyar gazdák nem élnek.
Ráadásul az adatok azt mutatják, hogy megfelelő technológiai tudás hiányában egy átlagos mezőgazdasági gép tudásának csupán 40-45%-át használják ki a magyar gazdaságokban. – Bár fontos az agráriumban felhalmozott tőke és a kellő technikai paraméterekkel rendelkező eszközpark, amíg nincs az agráriumban szemléletváltás, és nem aktiválódik az agrárium területén az a generáció, amelyikben megvan a fogékonyság az informatikai eszközök iránt is, addig nem lesz hatékonyabb a terület – mondta.
Meggyőződése szerint a jól képzett fiatalok bevonásához két tényt kell bennük tudatosítani: egyrészt az agráriumban elérhető jövedelmi szintek mértékét, másrészt pedig azt, hogy ma már ez az ágazat is „trendi”. Annak érdekében, hogy ezek az üzenetek minél több fiatalhoz eljussanak, az AMC november végén „Fiatalok az agrárpályán” címmel konferenciát szervez.
SZERZŐ: TÓTH-SZELES ISTVÁN
