fbpx

Helyben járás…

Írta: Szerkesztőség - 2018 június 04.

A Magyarországot is egyre erősebben érintő klímaváltozás a gazdálkodók számára nyilvánvalóvá tette, hogy a lehullott csapadék mennyisége mára nem fedezi biztonsággal a növények vízigényét.

Ezt a tényt van, aki elfogadja és tesz ellene, van, aki viszont még abban bízik, hogy csak átmeneti jelenségről van szó és az időjárás korrigálja amit „elrontott”. Igen, valóban előfordulhat ez is, de a valószínűsége kicsi…

A tények és a természeti jelenségek visszavonhatatlan változásai ismeretében azonban a felelősen gazdálkodók, a szaktárca és a kiszolgáló szervezetek szerint nincs halogatni való idő. Tenni kell valamit, ami növeli a termelés biztonságát. Természetesen nem lehet csak a mesterséges vízpótlásban gondolkodni, noha kétségtelenül az egyik legfontosabb teendő a haszonnövények vízzel való folyamatos kiszolgálása. Emellett a jégkárok új módszerekkel való megelőzése, a szélsőséges környezeti hatások kivédésére való felkészülés akár a tápanyagkészletek módszeres biztosítása révén, vagy jobb fajtaválasztással mindenképpen indokolt. Mindez kétségtelenül nagyobb terhet ró a gazdálkodókra, úgy az ismeretek bővítése szempontjából, mint anyagi értelemben. Ez utóbbi viszont az eredményes és nyereség centrikus gazdálkodással függ össze, és itt a kör tulajdonképpen bezárul. Ez a sajnálatos folyamat okozza a gazdálkodási helyben járását, amikor telnek az évek, és nem sikerül előbbre jutni…

Vízkészletek állnak rendelkezésre

A legnagyobb gond ma a hazai termelői körökben a módszeres és következetes mesterséges vízpótlás megszervezése gazdaságon belül. Vízkészleteinknek valójában három ismert forrása van, jelesül a természetes csapadék, a felszín alatti vízkontingensek és a határokon át beérkező felszíni vizek. Tényszámok és megfigyelések sora támasztja alá, hogy hazánk – korábban kontinentálisnak definiált – éghajlata a mediterrán felé tolódik, ami egyre több kötelezettséget, változtatási kényszert ró a hazai gazdálkodókra. Hazánk mezőgazdasági termőterületeinek alig 3%-án százalékán van jelenleg kiépítve vízpótló öntözés, ami lehangolóan kevés, az időjárási anomáliák ismeretében. Ezért a hazai növénytermesztőknek mihamarabb fel kell készülniük a csapadék mennyiségétől és annak eloszlásától való függés feloldására. A földtani tömbben tárolt, felszín alatti vízkontingensek minden kétséget kizáróan megoldást nyújthatnak a cél eléréséhez, azonban ebből csak korlátozottan lehet öntözni, hiszen fennállhat az a veszély, hogy a felhasználás mértéke meghaladja a – éppen a mérsékelt mennyiségű és rossz eloszlásban érkező – felszín alatt történő vízutánpótlás mértékét.

Felszíni vizek korlátlanul

Magyarország egyedülálló fekvése a Kárpát-medencében azonban jelenleg még lehetővé teszi az átfolyó vizek nagyobb arányú igénybevételét, így azok megtartását és hasznosítását. A határokon beérkező felszíni vizeink azok, amelyek dinamikusan, a felhasználást meghaladó ütemben megújuló vízkészletek, legalábbis egyelőre. Van azonban egy halaszthatatlan feladat a magyar vízgazdálkodási szakma számára ezzel kapcsolatban, jelesül az átrohanó vizek felfogása, tározókba kényszerítése, és a szükséges időszakokban a termelők részére bocsátása. Ehhez hatalmas, jól megfontolt és kivitelezett vízügyi beruházások kellenek és a vízkormányzás olyan mérvű kialakítása/megszervezése, amely minden érdekelt számára lehetővé teszi a víz hozzáférést. A megoldást ezért állami szinten a hazánkban történő, gazdálkodói szinten pedig a termőterületen történő visszatartás jelentheti. Ez utóbbi a talaj víztartóképességének növelésében, konkrétan a helyi víztározók építésében valósulhat meg.

Halaszthatatlan feladat az átrohanó vizek felfogása, és a szükséges időszakokban a termelők részére bocsátása

Az öntözés iránti igény és lehetőség

A jelenlegi hazai szabályozás szerint a mezőgazdasági termelők öntözési vízigénye többféle forrásból elégíthető ki. A kérdéssel a közelmúltban a Magyar Agrárgazdasági Kamara (MAK) is behatóan foglalkozott. Öntözésre elsősorban felszíni víz vehető igénybe, ennek hiányában engedélyezhető csak felszín alatti vízből történő vízkivétel, amelyet lehetőség szerint talajvízből kell biztosítani. Hiánynak minősül, ha a vízigény felszíni vízből történő kielégítése aránytalanul nagy költséggel járna a felszín alatti vízbeszerzéssel összehasonlítva. Felszíni víz és talajvíz hiányában rétegvízből történő öntözésre szolgáló ún. termelőkútra mára már csak mikroöntözés esetében adható ki vízjogi engedély. Az előírások betartásához elengedhetetlen minden öntözésre vállalkozó, vagy azt igénylő hazai mezőgazdasági termelő számára néhány gyakorlati megközelítés ismerete. Az egyik a mezőgazdasági célú vízkivételt biztosító talajvízkút fogalma, miszerint az egy olyan maximálisan 50 m talpmélységű termelőkút és a hozzá kapcsolódó öntözőberendezés, amely kizárólag talajvíz igénybevételével, öntözési, halgazdasági vagy állatitatási célú vízhasználatot szolgál. A másik fogalom a elemek 2,5 bar-nál kisebb nyomáson, vízadagoló elemenként legfeljebb 500 l/h egyenletes vízadagokban juttatják ki a vizet közvetlenül a növényre, a talaj vagy termesztő közeg felszínére, a talajba vagy termesztő közegbe, vagy fagyvédelem, illetve párásítás céljából a növény közvetlen légterébe. Ezek az információk természetesen tájékoztató jellegűek, emellett a mindenkor hatályos jogszabályokban foglaltaknak megfelelően kell eljárni.


Az öntözés megszervezése a termésbiztonságot és vele együtt konkrétan a fennmaradást, a jövőt garantálhatja

Miért nő lassan az öntözhető terület nagysága?

A magyar gazdatársadalomban generációváltás zajlik, amely a gazdálkodás szinte minden szegmensében tapintható. A régi beidegződések, a régi gyakorlat, a régi szemlélet lassan átadja a helyét egy racionálisabb, a tudomány vívmányaira épülő, korszerű technikai alapokon nyugvó gazdálkodási gyakorlatnak. Minden bizonnyal így van/lesz ez az éghajlat változásával és az azt kompenzáló öntözéssel kapcsolatosan is. Tény, hogy az öntözésberuházási kiadások sok kisgazdaság anyagi lehetőségeit meghaladják, és még mindig tartja magát az a szemlélet, hogy majd csak megjön az eső, amely átlendíti a haszonnövényeket a kritikus élettani pontokon. Aztán sajnálatos módon kell megtapasztalni, hogy nem jött meg az eső, viszont a vízhiányból eredően a tervezett termésszint megfeleződött.


Az öntözés megszervezése a termésbiztonságot és vele együtt konkrétan a fennmaradást, a jövőt garantálhatja

Ha ez évek óta ismétlődik, akkor nem jut fejlesztésekre és öntözőberuházásokra sem, és marad a helyben járás. Megfigyelhető, hogy ez a folyamat azokban a kisgazdaságokban alakult ki leginkább, ahol korosodó gazdák tartják kézben a gazdálkodás menetét, és hisznek abban, hogy ugyanúgy alakul minden ma is, mint a régi időkben, amikor még talán kiszámíthatóbb volt az időjárás, no meg a piac is. A gazdálkodás lendülete ezeken a helyeken csak addig tart, ameddig az első élettani zavar meg nem jelenik a tartós vízhiányt követő aszály következtében. Akkor hangzik el az első fohász, hogy de jó lenne, ha lehetne öntözni. Ekkor azonban már késő, mert megint elment eredménytelenül egy gazdasági év. Ezt az érzést még mindig nagyon sokan átélik ma Magyarországon, de szerencsére van egy sokkal előbbre látó fiatal generáció, amelyik már tanulta és saját maga is tapasztalja az éghajlatváltozás káros hatásait. Akik hosszú távon gondolkodnak – márpedig a fiatal gazdák nagy részének ez célja –, azok nem eshetnek ugyanabba a hibába, mint az ideig-óráig még velük együtt dolgozó szüleik, vagy korosodó környezetük. Ahogyan belevágnak pl. egy családi ház építésébe, ugyanúgy természetes számukra a gazdaságuk fejlesztése, vagy éppen az öntözés megszervezése, ami a termésbiztonságot és vele együtt konkrétan a fennmaradást, a jövőt garantálhatja számukra. Ez persze az eredményes gazdálkodásnak csak egy szelete, de fontos szelete. Ma a prioritások ismét nagy szerepet kapnak a gazdaságfejlesztésben, hiszen a legégetőbb hiányt kell először pótolni, ami akadálya a termelés biztonságának. A luxusterepjáró, a több kategóriával indokolatlanul magasabb teljesítményű traktor, stb. nélkül még lehet eredményes egy évjárat, de aszályos évben öntözés nélkül aligha. Örvendetes módon egyre jobban terjed ez a szemlélet a fiatal, vagy éppen középkorú gazdák körében, ami biztosan meghozza a sikert, növeli a termelői kedvet, és egy kis-, vagy közepes gazdaság is elindulhat a fejlődés útján…

SZERZŐ: NZ.