Az utóbbi hetek időjárása leképezi életünk sok-sok átmenetinek tűnő, mégis tendenciává sűrűsödő jellemzőjét. Mikor e sorokat írom, csattog-villámlik, tetőablakomon szapora kopogás jelzi a zivatarral érkezett, várva várt csapadékot. Pillanatnyilag mindent rendben lévőnek minősíthetnék, hiszen a kertemben locsolás nélkül is vizes a fű, fa, bokor, a tikkasztó forróság is alábbhagyott.
A hirtelenség még tócsákkal is megajándékozott, percekig azt a látszatot keltve, mintha az a lehűléssel jött pár milliméternyi csapadék képes lenne tartósan helyrebillenteni növény, állat és ember komfortérzetét. Július végén persze nem kell azon meglepődni, ha pár nap után ismét 24-ről 36 fokra kúszik fel a hőmérő higanyszála. A talajban lévő víztartalékok állapotát már nem ilyen könnyű a bőrünkön érzékelni, erre való az időjárás bőséges, a jóslásra emlékeztetőtől a komoly elemzésig tartó szakirodalmának böngészése.
Aszállyal terhelve
Az Agrotrend.hu agrometeorológiával foglalkozó, Országos Meteorológiai Szolgálatra hivatkozó, aszályindex térképpel megtámogatott híradásának már a címe sem sok jóval biztat: „Híznak az aszályos területek. Mindez kifejtve: az elmúlt napok nagy melege ismét el kezdte hizlalni az aszállyal terhelt területeket; mára az északi országrész és a Dunántúl északi része súlyosan, az Alföld szinte egésze pedig jelentősen sújtott az aszállyal. A hét végén tovább emelkedik a hőmérséklet, de már lehet számítani zivatarokra is, igaz csak szórványosan. Ezek a pontszerű csapadékok csak helyi szinten hoznak némi frissítést, de az egyre terebélyesedő aszályos területeken nem igazán hoznak javulást. A légmozgás csak az esetlegesen kialakuló zivatarok környezetében erősödik, vagy élénkül meg, egyébként általában mérsékelt marad.
A jövő hét elején már egy érkező hidegfront alakítja időjárásunkat, és a jelen számításaink szerint ez egyelőre véget vet a kánikulának, de számottevő csapadékra (jelzem, konkrétan erről számoltam be az imént) továbbra sem számíthatunk.
E helyzetképet jól kiegészítik Hajnal-Táj című műsorában elhangzottak. A hőség és a csapadékhiány megviseli a növényeket, különösen a kukoricát és a napraforgót – hangzott el a Kossuth rádióban. A termő- és szárazságtűrő képesség, azaz a stressztűrés elsődleges szempont a nemesítésben – mondta el a rádiónak Szél Sándor, a szegedi Gabonakutató Nonprofit Kft. szakembere a csongrádi szárazsággal kapcsolatban.
A kukoricának hiányzik elsősorban a csapadék, hiszen a napraforgó szárazságtűrő – mondta el Kispál Ferenc, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei elnöke. A kukoricánál tehát nagyon rosszak a kilátások, a napraforgónál kicsit jobb a helyzet, közepes termés várható. Az országban 80-100 ezer hektáron öntöznek, amit fel lehetne fejleszteni 500 ezer hektárra. Gondolkozni kell a klímaváltozás miatt az öntözés fejlesztésén. Ilyen aszályos időben kukoricát nem nagyon tudunk termelni öntözés nélkül – emelte ki. Hozzátette, hogy ha lesz eső, akkor jó-közepes termés lehet. A megyében a talajból mintegy 150-200 milliméter csapadék hiányzik – tette hozzá.
Aratási pillanatkép
Aratás idején furcsa lenne tudomást sem venni az aratásról. Nem kívántam ebbe a feltűnő hibába esni, ezért egy július közepi összegzés erejéig ide kanyarodtam. „Nagy eltérések vannak a gabonahozamokban a betakarítás félidejénél; a termés minősége jó, de a mennyiség elmaradhat a tavalyitól – közölte a Gabonatermesztők Országos Szövetsége elnöke az MTI kérdésére.
Az extrém időjárási körülmények jelentősen befolyásolták a termésmennyiséget; sok helyen károsította a gabonát belvíz, jég vagy aszály. Példaként említette a búzát, ahol volt hektáronként 3,1 és 9,0 tonnás hozam is. A termés minősége jó, a búza mintegy 60 százaléka étkezési minőségű lehet.
A gazdálkodók az őszi búza és a repce betakarításának már több mint 50 százalékával végeztek, az árpa aratása pedig a végéhez közeledik. A GOSZ elnöke megjegyezte: a termés mennyisége várhatóan 10-20 százalékkal lesz kevesebb elelőző évinél. Így a korábbi előrejelzések helytállóak, de a hozamokról csak az aratás befejezése után lehet végleges adatokat mondani.”
Ébresztő!
Számos jel mutatja, s egyre erőteljesebben jelzi az embernek a természet, hogy a csodavárás, fohászkodás kevés még a kibillent egyensúly fékezésére is, nemhogy annak helyretételére. Lenne itt tennivaló bőven a saját házunk táján épp úgy, mint a földkerekség minden szegletében. Meglátásom szerint tettekben csak kullogunk az események után. Töméntelen pénzt, energiát kellene erre fordítanunk, de ehhez kinek kedve, kinek tehetsége hibádzik. Nem ritka a vélekedés: mégiscsak kényelmesebb lenne, ha mások oldanák meg a problémák zömét. Hisz nekik is közük van hozzá, ugyan mozduljanak már!
A cselekvést előkészítő ötletekre, javaslatokra, kiérlelt tervekre, ötletekre van szükség, nem az azt helyettesítő lózungos pótcselekvésre. Csak remélni tudom, hogy végre a tettek mezejére lépünk. „A globális vízválság mára fenyegető valósággá vált – jelentette ki Áder János köztársasági elnök New Yorkban, a vízzel és természeti katasztrófák csökkentésével foglalkozó magas szintű ENSZ-ülésen. Javaslatai között szerepel, hogy a párizsi klímamegállapodás végrehajtása során olyan rendszert kell kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy a következő 30 évben a globális üvegházhatású gázkibocsátás 10 évente megfeleződjön. Meg kell teremteni annak feltételeit is, hogy az egyezményhez ne csak a szuverén államok, hanem városok, tartományok, szövetségi államok is csatlakozhassanak, mert az komoly lendületet ad a végrehajtásnak.
Szorgalmazta a vizes infrastrukturális befektetések megduplázását a következő öt évben, s erre a Tisza példáját hozta, ahol a nemrég épült illetve épülő 12 szükségtározó akár 1 méterrel is csökkentheti a vízszintet árvíz esetén, s a fölösleget képes aszályos időszakra tározni.
A klímavédelmi források legalább egyharmadát az ellenálló-képességet segítő vízügyi befektetésekre kell fordítani – jelentette ki, kifejtve: ezek között kell szerepelnie a vízbázis-védelemnek, a korszerű öntözés megteremtésének, a szennyvíz-újrahasznosítás biztosításának, a hálózati veszteségek csökkentésének, a sótalanításnak és az árvízvédelemnek. …
A Világbank nemrég közzétett elemzésére hivatkozva kiemelte: az árvíznek kitett anyagi javak mértéke elérheti a 45 ezer milliárd dollárt. Az aszályról szólva pedig azt említette: a szíriai polgárháborút is három éves, soha nem látott aszály előzte meg.
Évente 10-12 millió hektár válik alkalmatlanná a művelésre, ez Magyarország termőterületének másfélszerese. Nagyjából 20 millió ember már most súlyos éhínséggel érintett, s ez az arány rövidesen megduplázódhat. Az előrejelzések szerint 2025-re 2,5 milliárd ember él olyan területen, amely intenzív vízhiányosnak számít, azaz két hónapon keresztül a folyamatos vízellátás nem biztosított.”
2020 bűvkörében
A vízhiány mellett a pénzügyi aszály előszele is egyre erőteljesebben foglalkoztatja a mezőgazdaságból élőket. A mezőgazdaság jövője az Európai Unióban címmel rendezett az agrárium kilátásairól kerekasztal-beszélgetést a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a 28. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében, Tusnádfürdőn.
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke leszögezte: szükség van a Közös Agrárpolitikára és a területalapú támogatásokra, de fel kell készíteni az európai mezőgazdaságot arra, hogy ezek jelenlegi formájukban megszűnhetnek, illetve átalakulhatnak, így majd támogatások nélkül is kell tudni boldogulni a gazdálkodóknak. Most alapvető érdekünk a KAP fennmaradása és annak működtetése.
Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára elmondta: hosszú távon szükséges a KAP, kellenek a támogatások, azonban nagy kérdés az, hogy milyen lesz a közös agrárpolitika jövője 2020 után. Az is fontos szempont, hogy a soha sem látott mértékű forrást a magyar gazdaság hogyan használja fel. Kitörési pont lehetne, ha a támogatásokat mindenki fejlesztési forrásként fogná fel, hiszen a támogatási források alapozhatnák meg a rentábilis gazdálkodás alapjait – tette hozzá.
Éder Tamás, a NAK élelmiszeriparért felelős alelnöke szerint egy ideális világban nincs ilyen mértékű támogatási rendszer, azonban ez egy több évtizede működő rendszer, így annak megszüntetése nem reális. Ennek megfelelően alapvető érdekünk, hogy a KAP jelenlegi formájában fennmaradjon, de csak olyan gazdálkodást szabad támogatni, ami hosszú távon is fenntartható.
